Rami is TS approved! Thumbs up :)

Hivatalosan is letelt a próbaidőm.

Ennek keretében be lettem citálva a főnöki irodába, ahol egy önértékelési ív kitöltése után meg kellett vitatnom a teljesítményemet a főnökkel, közös megegyezésre jutni, és odaadni az egész hóbelebancot a HR-nek.

A főnök nagyon meg van elégedve, azt mondta, oly szépen csinálok mindent, hogy szeptember óta libafoson csúszik a tanszék, minden rendezett és kész van határidőre, és hogy ez mennyire király. Remélem szavaz nekem némi bizalmat a következő szeptemberben esedékes fizetésemelésemkor is!

A lényeg viszont ezután jött.
Megkérdezte, hogy állok a Brexittel.
Hát én megmondtam neki őszintén, hogy nem igazán izgat egyelőre, mert másnaponta új hírek jönnek ki, mindegyik ellentmond a másiknak, így addig nem szeretném magam stresszelni, míg nem látom papíron feketén fehéren hogy mi lesz.

Épp most  csináltatok útlevelet amúgy, mert hiába nem schengeni övezet, eddig simán ellébecoltam itt magyar személyi igazolvánnyal. Valammiért viszont, hiába nincs még sehol a Brexit, június óta kétszer repültem, mindkétszer kiszedtek a sorból és igen kellemetlen helyzetekbe hoztak. Egyszer a franciák nem akartak engedni felszállni az Angliába tartó gépre, kétszer pedig az angolok nem akartak beengedni, miután leszálltam. No nem mintha ezt megtehetnék, de attól függetlenül úgy gondolom, hogy 1.) jobb a béke 2.) előbb utóbb úgyis kell útlevél 3.)  akkor inkább most, mikor még időben kiijön, és nem drága.  Holnap megyek amúgy. :)

Arra akarta a főnök kihozni ezt az egészet, aminél szebbet nekem főnök még nem mondott. Azt mondta, hogy amíg ő itt a tanszékvezető, nekem itt lesz hely, és utána is. Ha szarul alakulnak a dolgok, és úgy érzem, hogy a brexit sérti a jogaimat és a létfeltételemet az országban (mondjuk jól megadóztatnak, vagy feltételekhez kötik a maradásom), szeretné, ha szólnék neki, és nem szaladnék ügyvédhez, mert az iskolának kitűnő, nagyon drága ügyvédei vannak, akiknek ez presztizs ügy: rajtam kívül a 700-ból még 2 embert érint a Brexit, szóval nem lesznek túltelítve munkával ebben a témában. Idézem "hagyd, hogy az iskola költsön rád, mielőtt te költenél magadra".

Na most mennyire szuper ez???????
Komolyan, hogy ennyire megbecsült vagyok, és érzem, hogy ott a védelmező Nagy Testvér a hátam mögött, ez megspórol nekem egy-két álmatlan éjszakát :)

Lisa Lisa ....ELISA!!!

Volt egyszer, hol nem volt egyszer, hogy én egyetemre jártam, és azt hittem, én onnan majd olyan okosan jövök ki, hogy labdába rúghatok munka fronton akárhol.

Aztán azzal kellett szembesülnöm, hogy mikor eljutottam az immunológia kurzushoz, ami egyrészt érdekes, másrészt pedig krucccccciálisan fontos, hogy "hát kedves diákok, az a nagy helyzet, hogy üres a kassza, nincs pénz megtartani a gyakorlatot, úgyhogy mondom mivan, én ismertetem a gyarolatot, Önök pedig tetszenek szíves lenni elképzelni!"

Amint ez elhangzott, már láttam is magam egy állásinterjún, amihez én és egy amerikai diplomás várunk. Mikor a főnök megkérdi, hogy "no és az ELISA-val hogy áll? Megy?" Ő majd azt mondja, hogy "Hogyne, számtalanszor csináltam". Én pedig majd azt, hogy "Hogyne, egyszer már elképzeltem, hogyan kell!" Őszintén, te kit vennél fel?

Azt hiszem valahol itt tudatosult bennem, hogy szép dolog ez a biológus szakma, és hiába jó suli az ELTE, engem itt a büdös életben nem fognak sehol szakmailag komolyan venni.

Aztán H. Tanár Úr bejött egyik nap a laborunkba, hogy leírja a gyakorlatokat arra a hétre. És ott állt feketén fehéren: pénteken ELISA-t szeretne csinálni. Én meg csak pislogtam, mint hörcsög a búzamezőn, hogy ez AZ az elisa teszt?
Mire Helen csak annyit mondott, hogy mi más lenne?

Mondom elmentek már ti a francba, én egyetemen nem jutottam hozzá ilyen anyaghoz, ilyen kísérletekhez, itt pedig taknyos 16 évesek csinálják, akiket rosszabb esetben talán nem is érdekel?
Mekkora lépéselőny már ez egyetemen?

Csak hogy mindenki értse, az ELISA olyan fontos kísérlet, hogy a mai napig ezzel mutatják ki, hogy fertőzött vagy-e valami kórsággal, teszem azt HIV vírussal, lyme-mal, tumorral, vagy mondjuk gyerekkel. Mert leegyszerűsítve ezt használják az otthon végezhető terhességi tesztek is.

Az elve briliáns: lekötöd az antigént (kórokozót, idegen anyagot), hozzáadod a te saját szérumodat, amiben vagy van az adott ágens ellen antitest vagy nincs. Ha van, az hozzá fog kötődni. Majd aztán ehhez adsz egy mesterségesen mérnökölt másodlagos szérumot is, amiben olyan speckó antitestek vannak, ami a te antitestedhez kötődnek, és hordoznak egy enzimet, ami szubszrát jelenlétében elszínezi az oldatot teszem azt kékre.
Ezzel a komolynak hangzó - egyébként nem annyira komoly - teszttel játszanak a gyerekeink most heti 3x, steril cuccostul mindenestül.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok ELISA tesztet csinálni, azt pláne nem, hogy így. Na de legalább nemzetközi szinten most már 16 éves szinten vagyok azon a bizonyos állásinterjún.

Sri Lanka Day

Létezik egy olyan mozgalom, ami a Child Aid Lanka névre van keresztelve, ami a Sri Lankán élő hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekeknek hivatott segíteni.

Már sokszor gondolkoztam rajta, lévén nagyon infót nem láttam az ellenkezőjéről, hogy egy ilyen rongyrázós iskola, mint a miénk, részt vesz-e bármilyen adománygyűjtési/adakozási akcióban, vagy szervezetben. Mielőtt nagyon belelendültem volna a kutató munkába, felbukkantak ezzel kapcsolatos plakátok iskola szerte.

Ezek azt kívánták hangsúlyozni, hogy ez a bizonyos szervezet keretein belül tartunk majd egy Sri Lanka napot. Mindenki talpig fehérben jelenjen meg (na kösz), és az ebéd, amit felszolgálnak délben kizárólag curry és rizs lesz. Az ebből megspórolt pénzt a szervezetnek adományozzuk.

Hadd hangsúlyozzam mekkora dolog ez.
Az iskolában 12 diákház van (mint Griffendél és Mardekár, és társai). Mindegyikben átlag 70 gyerek. Az iskolában nagyjából 700an dolgoznak, mindenféle beosztásban. Mind a 700 dolgozó kap ebédet ingyen, minden nap, mikor teljes munkaidőben dolgozik.
A fiúk ételminőségéről és fejadagjáról nem tudok nyilatkozni, de a miénk totál lenyűgöző.
Mondom mi van.

12:00, 12:30 és 13:00-kor van ebéd, 3 turnusban. Én a középsőbe tartozom.
Amikor bemegyek a Lowry room-ba (ott ebédelünk, ez látható a képen alább - nyilván nem ilyen fenszi terítékkel, de csak ilyen képet találtam, a többi ugyanez),

A falon lévő képek mindig mások, a diákok festik őket, és
eladók.

van kitéve friss quiche, 10 féle saláta és friss hideg húsok, ha csak könnyű ebédre vágysz, egy meleg húsétel minden nap, hozzá 4féle különböző zöldség köret, friss héjában sült krumpli, és egy vegetáriánus opció, 4 féle öntet és olaj, szószok, friss vaj, friss pékáru (3 féle zsömle és frissen sült croissant), 3 féle sajt ha sajttálra vágysz, frissen és helyben sült desszert amit kihoznak neked, miután beszedték a tányérodat ilyen pincér szerűségek, friss gyümölcs (általában alma, banán és mandarin, és plusz egy valami szezonális), és joghurt.
Ebből választhatsz minden egyes nap, abszolute ingyen. És ez a staff kaja, nem az, amit a pénzes fiúk esznek. El se akarom képzelni, mi mehet a házakban. Annyit tudok, hogy mindegyiknek külön konyhája van, azokra pedig akik nem bentlakásos diákok, egy különálló konyha főz (kb 150 gyerek). Szóval napi szinten valami ijesztő mennyiségű kaja kerül a pultokra, és nem igazán tudom, mit csinálnak a maradékkal, mert sosem látom másnap felszolgálva.

Na már most ez a Child Action Lanka dolog azzal állt elő, hogy mi lenne, ha ezt így úgy ahogy van kihagynánk, és mindenki egyfélét enne: curryt és sima főtt rizst, hogy autentikusak legyünk. Azt a pénzt pedig, amit ebből spórolunk, az iskola odaadományozza a szervezetnek.

Mindenki hozzátett az akcióhoz. Mindenki fehérben jött. Volt, aki cricket mezt vett fel, volt, aki kezeslábast, volt, aki fürdőköpenyt, volt egy tanár, aki arab lévén kurta-ban jött, én személy szerint világos nadrágban és fehér blúzban konkrétan uncsin néztem ki :D Ezért a technikusokkal megegyeztünk hogy mindannyian laborköpenyben megyünk ebédelni. Úgy nézett ki az asztalunk aznap a köpenyes osztaggal, hogy az emberek azt mondták, így minket elnézve olyan, mintha egy elmegyógyintézetben dolgoznának. Kac?

Na de lényeg a lényeg, az ebédpénzen való spórolással, valamint a staff és a tanulók adományaival egyetemben annyi pénz jött össze, mint az én féléves fizetésem, ami nem rossz :) Remélem valaki jóllakott belőle :)

Na így ne induljon egy napom sem

Minden elismerésem Helené, a munkatársamé.

Végigcsinálta az egész színdarabot férjhezmenéstül, 4 gyereket szüléstül, házvásárlásostul, kutyatartásostul, divatosan öltözésestül, egymaga a tanszéket elvezetésestül.
A viszonyunk nem mindig zökkenőmentes, ami csodával határos. Mert nem kéne hogy ilyen könnyen menjen. Két generációs szakadék van köztünk, és az összes többi munkatársam között, úgyhogy nem kéne ilyen jól megértenünk egymást. De hálistennek ő egy nagyon rugalmas, nyílt gondolkodású, empatikus nő, akinek - és ehhez hozzá kell szoknom - megvannak a saját berögzült rigolyái.
Ha ő a szekrény tetején akarja tartani a leggyakrabban használt gyakorlati eszközt (a tálcákat, amikre minden kísérlet hozzávalóját kitesszük), miközben se ő, se én nem felülről simogatjuk a 160 cm-es testmagasságot, vagy hogy az alufólia és a follpack helye (szintén naponta használatos) csak létrával megközelíthető, miközben a DNS minták közti különbségek kimutatására szolgáló elektroforézis eszköztár, amit 3 évente egyszer veszünk elő kényelmes derék magasságban vannak - ezekhez hozzá kell szoknom, és titokban görgetem csak rájuk a szemem körbe-körbe nagy ívben.

Ennek ellenére, komolyan, minden elismerésem az övé, ritkán lehet neki olyat mutatni vagy mondani, amire azt mondja, hogy fujj, én ezt nem csinálom. Ilyen pl a tartósított szemgolyók szaga. Vagy ha egy bonc gyakorlathoz le kell tűzni egy patkányt a bonctálra, és át kell szúrni a kezecskéjét. Akkor azt mondja, hogy Rami, nem bánod, ha...? Én pedig nem bánom ha.
De sokminden fordítva van. Mikor nekem 350/perc pulzussal dübörög a vér a nyakamban, mikor a kígyót kell etetnem (mert már kétszer is nekiment a csuklómnak az egér helyett amit tartottam), ő azt mondja, hogy add ide majd én, és meg se rezzen, mikor a kígyó elmarja az egeret, úgy hogy még rá is csavarodik a kezére. Vagy mikor épp jött be egy kukac beszerzési körútról, és megbotlott, eldobta a tartályt, amiből az összes kukac a nyakában landolt (konkrétan nyüvek, de a kukac jobban hangzik)- szeme se rebbent, csak azt mondta kvázi, hogy aztap*csa, na ilyen se volt még.

Na de múltkor. Ezt ne olvasd el ha épp eszel. Vagy most ettél. Ha enni készülsz, nyugodtan, garantáltan inkább diétázni fogsz.

Extra korán volt, mert be volt táblázva a reggelünk, korán kezdtünk mindketten. Mindketten reggeli előtt voltunk, nagyjából 7 óra lehetett.
Éppen vette ki az előre kikevert oldatokat a hűtőből, mikor meglátott egy tartályt.
Egy héttel korábban érkezett, egy vérsejt számlálós gyakorlathoz defibrinált lóvér. Kérdezte, hogy mit gondolok, jó ez még? Hát bevallottam férfiasan 4 lépést hátrálva, hogy nem vagyok szakértő a lóvér lejeárati idejének megállapításában. Őszintén szólva nagyon örültem volna, ha nem lóbálja a szemem előtt. Nem bírom a vért. A sajátomat sehogy sem. Állati vért akkor, ha folyik, talán, szoszo. De így üvegben lötykölődve, valahogy kibírom röhögés nélkül.
Mit csinál Helen? Jól felrázza, hogy habzik-e még. Rami újabb 8 lépést hátrál.
Helen csak nézi, nézi, látom, hogy nem tudja megállapítani. Jónak néz ki.

Így hát, egy dolog maradt hátra hogy megállapítsa: kinyitni az üveget és beleszagolni. Egyikünk sem sejtette, micsoda pompás pillanat ez egy tüsszentés rohamra. Márpedig ha Helen tüsszent, akkor egyszerre minimum 5öt, de néha megy neki a 9 is.
Na szerintem nem kell részleteznem, mennyi lóvér maradt az üvegben, de két csepp nem sok, annyi sem. Mindenhova ment. Padlóra, falra, hajba, arcra, köpenyre.
Én sokkban voltam, azon filóztam, segítsek-e, vagy akár akkor most már hányhatok is éppenséggel.

Helen meg csak áll,  prüszkölve elröhögi magát, és azt mondja: szerintem ez még nem járt le.

Na hát akkor minden rendben van, nem igaz?

A tücsök liszten innen, a paprikás levélvágó hangyán túl

Azt hinnéd, hogy ez elég volt.

Sütöttünk belőle sütit, ami fele-fele arányban tartalmazott tücsök lisztet és simát, mert féltünk, hogy glutén nélkül (kvázi ragasztóanyag nélkül) nem áll össze a süti tészta.

Akkora sikere volt a diákok körében ennek az egész "megkóstoltatok veled valamit, majd miután kijelented hogy finom, elmondom neked hogy tücsökből van, mire kiköpöd mert nem is finom" dolognak, hogy az egyik tanárunk úgy döntött, csinál ebből egy kis szakkör féleséget.

Péntekenként, általában havonta egyszer van egy olyan dolog, amit úgy hívnak, hogy Junior Science Society, amiben az első és másodéveseket próbáljuk lenyűgözni tudományos dolgokkal, hogy kicsit az érdekes és mókás részét is lássák a természettudományoknak, ne csak a magolást és a képleteket.

Na ezen a rovar mizérián fellelkesedve meghirdettünk egy ilyen egyszeri, péntek délutáni snack-foglalkozást, amiben ppt prezentáció szerűen előadásokat csinálnak az ízeltlábú csemegék változatosságáról és gazdasági szless ökológiai szless ökonómiai jelentőségéről, ééés meg is lehet őket kóstolni. Mikor az említett tanár felvetette nekünk technikusoknak is az ötletet, és azt, hogy rendelni kéne még bogár kajákat, felcsillant a szemem, mert láttam múltkor, mik vannak azon a honlapon. Ezt látva, a tanár csak annyit mondott: "knock yourself out". Mármint a rendeléssel. Rendeljek meg mindent, ami szememnek-számnak ingere (vagy pont hogy nem ingere). És így is tettem. Néhány napon belül megérkezett a mentás hangya nyalóka, a barbeque kukac, a fokhagymás tejfölös sáska, és igen, igen, igen: a csilis zebra tarantula.

A fiúk imádták. Teljes extázisban telt a szakkör, csupa uuuuuu meg ááááá. Készült egy újabb adag tücsök süti is, ezúttal kizárólag egzotikus tücsök lisztből készült, 100% glutén és hozzáadott színezék nélkül készült, organikus (és a többi túlértékelt divatos ételkörülíró szó) tripla csokis tücsök brownie.

Mindenki vitt haza belőle, én is hoztam és jól megetettem Shaunt tücsökkel. Ő is csak azután húzta a száját, hogy elmondtam, hogy tücsökből van. De mivel tudta, hogy ő itt most kérem szépen hülyére van véve, csak annyit mondott, hogy fura. De nem rossz. Csak fura. Egyem a kis pofiját.  :)

Verbális dádá

Az ember azt hinné,  hogy csak mert egy gyerek magániskolába jár, ahová a brit felső elit szuszakolta be, attól úgy is fog mindenki viselkedni a gyerekkel, mint a brit felső elittel: hajbókolva, óvatosan, kimérten, mert tudja jól, hogy egy rossz szó az állásába kerülhet.
Legalábbis így láttam eddig: ha egy vendég zokon vett valamit az étteremben, rögtön azzal jött, hogy márpedig ő engem úgy ki fog rúgatni, hogy pislogni sem lesz időm, és én pedig elhittem nekik, hogy meg kell hunyászkodnom.
Nem is erre akarok kitérni most, hanem arra, hogy ez angol-angol közt, továbbá tanár-diák közt, családi örökségtől függetlenül nagyon nem így van.

Iskolán kívül borzasztó híre van a fiainknak: lekezelőek, pökhendiek, udvariatlanok, kötekednek boldog-boldogtalannal, sőt, egy gólya még nekem is beszólt anno egy terepgyakorlat keretei közt.

Minkét elmesélendő esetet ugyanaz a tanár köti össze, legyen most C.

Történt egy napos őszi napon, hogy kirándulásra vittük a gólyáinkat a nem túl messze lévő Darwin-házhoz. A híres angol tudós háza itt van nem messze tőlünk, potom 40 perc buszútra (beleszámolva a 20 cm széles utakon való grasszálást emeletes busszal), kocsival tehát kb 15 perc.
Megérkeztünk, és be is lettem rögtön osztva C. tanár úr mellé, hogy felügyeljem az egyik állomást - ilyen akadályverseny szerűséget állítottunk össze - hol Darwin életéről kellett dolgokat megtudni, hol ökológiai számításokat végezni, hol fajokat keresni és találni a kertben, hol pedig osztályozni a különböző fajokat. Mivel ezt 13 évesekkel követtük el, kellett bele némi kaland is, úgyhogy játékosra vettük a figurát, de jegyre ment a dolog, ezért a 160 gólyából 159 a nyakamban csüngött, hogy ez mi, és ezt hogy, és hogy segítsek. A vége az lett hogy teli torokból üvöltve koordináltam a kis buksikat, és rávezettem őket hogy kitalálják maguktól hogy mi micsoda. Kivéve azt az egyet, aki csak állt, és pötyörészett a telefonján, és világos, hogy tök leszart mindent. Mikor megkérdeztem, hogy mindenki leírta, lefényképezte, lerajzolta-e a dolgokat, és megkérdeztem tőle is, hogy megvan-e minden, segítsek-e, felnézett rám, és megkérdezte, hogy "mit is mondtál, honnan jöttél?"
Na már most erre általában eddig az volt a reakcióm, hogy jéggé fagytam, mert féltem beismerni, hogy közép-európai országból származom, mert az már csak alanyi jogon is azzal járt, hogy bajba kerülök. De tudtam, hogy egy ilyen darázsfészekbe fognak dobni, úgyhogy a kezdeti pánik után eldöntöttem, hogy fogok reagálni: villámgyorsan rávágtam, hogy "Magyarországról. Te mit is mondtál, melyik házhoz tartozol?"
Ezzel többé kevésbé sakkban lehet tartani a diákokat. Ha a házuk felől érdeklődünk, az azt jelenti, hogy jelenteni fogjuk a viselkedését a házvezető tanárnak, aki pedig büntetőmunkára fogja küldeni, és a szüleit is értesíti. Ahogy vártam, jött is a pirulás és a cipőorr bámulás. Ekkor ért oda C. tanár úr, aki mint tanár, és házvezető tanár kb azt csinál amit akar, odalépett a gyerekhez, és úgy üvöltött vele, hogy öröm volt nézni a nyál gumókat repülni a szájából. Nem mondott semmi gonoszat, csak megkérdezte emelt hangon, hogy áll a jegyzeteléssel, és hogy megköszönte-e nekem hogy ilyen sokat segítek.
Fura még ezeket a dolgokat kezelni, de belejövök lassan.

Ugyanezt a tanárt hallom a legtöbbet és a legválasztékosabban szidni gyerekeket. Nem terrorizálja őket. Ez egy olyan adok-kapok dolog. Ha figyelsz, és látja hogy próbálkozol, abszolút fair és figyelmes. Akkor is, ha nem megy a biosz. De ha azt látja rajtad, hogy neked bármit szabad, mert "apukám így, apukám úgy", akkor verbálisan kiveri belőled a szart olyan és hasonló bókokkal, hogy "you're a total and complete waste of space in this classroom" és hasonlók. Nem fogja az érzéseidet bántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni a többiek előtt - a fejedben tesz rendet úgy, hogy attól kódulsz.

Valószínű. hogy az ilyen választékos és szofisztikált szóbeli náspángban kiemelkedő tanárgárdának köszönhetően iskolán belül, az esetek bőven túlnyomó többségében a tanulóink kezes bárányok, megtapsolják az órákat, megköszönik a tanárnak az óra végén az előadást egyenként, eljönnek hozzájuk suli előtt és suli után kérdéseket feltenni, a folyosó túlfeléről is hangosan köszönnek egy elhaladó tanárnak, előreengedik őket az ajtóban.
Valószínűleg ezt levezetendő a szabadidejükben kimennek és agyon terrorizálják a kevésbé előkelő helyi gyerekeket :D
Abból amit Shaun mesélt - ő egy helyi, alacsonyabb presztízsű iskolába járt, válogatott bunkó fiaink vannak.

De hogy őszinte legyek, ez engem nem zavar addig, amíg a munkahelyemen tudom, hogy fogják a hátam a munkatársaim, és van némi tekintélybeli fölényem velük szemben.

Tücsköm bogaram

Most hogy leírtam ezt a bejegyzést, úgy érzem magam, mint Timon és Pumba, mikor megpróbálják rábeszélni Simbát, hogy rovarokat egyen. Mert finom. És tápláló.

Na tehát.

Mark besétált a laborba és letett az asztalra egy rendeléslistát.
Félretettem, gondoltam majd Helennel együtt nekiülünk, és összekeresgéljük a neten, ami kell, rendelést amúgy sem adhatok le egyedül.

Mikor megtaláltuk a honlapot, amit olyan lelkesen keresgéltünk, nem mertük kosárba rakni a terméket a webshopban - előbb megkerestük Markot, hogy legyen szíves igazolni nekünk, hogy tényleg erre van szüksége. Boldogan megtette, leadtuk a rendelést, és tegnap meg is érkezett az óhajtott csomag.

Benne egy doboz szárított tücsök, egy doboz szárított kukac, és két csomag tücsök liszt. TÜCSÖK LISZT.
Nem, nem a hüllőinket etetjük velük. Hanem a tanulóinkat.

A tücsöklisztből csokis cookie készült, a maradék kettő pedig csak nassolni való - végy egy marékkal, és majszold el.

Az ötletet egyébként díjazom, mert sokfelé rebesgetik, hogy ez az élelmiszeripar jövője, mert marhát, baromfit és disznót tartani rendkívül energiaigényes, és sokáig tart, míg egy tücsök olyan kevés táplálékot fogyaszt, és olyan gyorsan szaporodik megfelelő körülmények közt, hogy öröm nézni. Egyáltalán nem baj, ha a gyerekek megismerik, és barátkoznak a gondolattal, és nem úgy néznek rá, mint valami undorító dologra (habár ebben sokat segít, csápok és lábak nélkül jön a tücsök csomag).

Nem is beszélve arról, hogy glutén mentes, ami ugye most nagy divat, egy fehérje bomba, és igen kiadós táplálék. Számszerűen, 100g tücsöklisztben 52 g fehérje van (!!!), és 519 kcal, ami nagyjából a napi energiabevitel negyede!! Gyúrósoknak, fogyózóknak, diétásoknak nagyon szupi! :)

Az ára még nagyon magas, mi olyan 10-12 ezer ft értékben rendeltünk 200 g tücsök lisztet, egy doboz tücsköt, és egy doboz kukacot.
A cookie, itt helyben meggyónom nektek:  isteni!
A másik kettő pedig...hát...semmilyen, főleg. A tücskök sósak, és olyan az állaguk, mint egy nagyon levegős kartonnak, de rossznak semmiképp sem mondanám. A kukackák pedig abszolút íztelenek voltak - legalábbis az a kis csipet, amennyit én ettem belőlük.

És ez csak a kezdet, mert Markkal megnéztük, mi mást lehet még rendelni innen, és majszolgatni. Van itt minden, mint vietnámi bucsuban. Fekete hangya, lisztkukac, csokis tücsök (!), vízi poloska, bambusz kukac, zebra tarantula konzervben, skorpió konzervben, sáska, termesz, csilis és fokhagymás szöcske, a teljesség igénye nélkül. Mert szerintem tök ocsmány mind, és oké, hogy ledarálva lisztnek még csak-csak, de napraforgóolajban úszó tarantula, na azt nem köszi :D

S mivel ez itt a reklám helye, meg is lehet nézni őket.

A liszt és a tücskök

a tücskök - csak a testük, nincsenek lábak, se csápok, csak a "fincsi" rész. 

és a kukackák :)

Na jó étvágyat mindenkinek! :D