Nem ér ez meg egy egész bejegyzést, de annyira be vagyok sózva, hogy muszáj ezt megosztanom veletek.
A hét egyetlen offos napját (hétfőt) azzal töltöttem, hogy ifjakat pesztráltam a parkban. Azaz, ültem a fűben, és néztem, hogy ezek mit meg nem képesek csinálni bicón/korin/deszkán/kézen/lábon.
A két fő pesztrált Shaun és Sean volt (igen, merthogy az ember véletlen se keverje a barátja nevét az ő legjobb barátjáéval, nemde?), akik szintén a figurázó tömeget gyarapították különféle mutatványokkal.
Én meg csak ültem, és ámultam, hogy franc belétek, én is akarok így repülni.
Úgyhogy aznap este az első dolgom volt átgondolni az anyagi helyzetem, és mérlegelni, hogy belefér-e nekem egy ilyen speckó ugrálós kori.
Hát nem igazán...
Viszont akkor rápottyant a tekintetem az éjjeli szekrényemen álló bödönre, amibe ezeket a haszontalan kis érméket szoktam dobálni, amik miatt csak nehéz a pénztárcám, de nagyon értékük nincs. Elkezdtem összeszámolni, és végül arra jutottam, hogy egy felső-közép kategóriás kezdőknek való korit simán meg tudok venni belőle anélkül, hogy a fizumhoz hozzá kéne nyúlnom.
Szóval kérem szépen, a vadiúj korim épp egy hajón csücsül útban Amerikából, és alig várja, hogy szanaszét zúzzam őt én önmagam (mert fék ugye nincs rajta) az első kavicsos járdán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése