Én az a generáció vagyok - és itt most nem beszélek a nálam műveltebb kortársak nevében -, akik ha meghallják azt hogy "Álom luxuskivitelben"/"Breakfast at Tiffany's", tudják, hogy senki nem fogja őket felelősségre vonni, amiért nem tudják, mi fán terem, mivel nemhogy én, de szerintem még anyukám is csak tétova gondolat volt, mikor ez a film kijött.
Láttam egy filmet, amiben a hősnő, Jacks ezt nézi, és olyan bárgyún mered a tévére, mint ahogy én bárgyulok a Holiday-re, majd leül mellé a kanapéra Peter, a legjobb barátja, megkérdi, mit néz, mire Jacks elmondja a címét. Peter megkérdezi: ez a kedvenc filmed? Mire Jacks: nézz rám, hát nem látszik?
(valami ilyesmi, pontosan idézni nem tudom, több, mint egy éve volt)
Gondoltam, ha Jacks-nek jó, nekem is, úgyhogy feltettem a néznivalók listájára, és ma megnéztem, elvégre hajbodorításhoz Audrey Hepburn jár.
És hadd fejezzem ki itt, mennyire megbotránkoztam. Így mai szemmel.
Az még hagyján, hogy egy 4 gyerekes anyuka elszökik otthonról, hogy aztán semmi életet éljen New Yorkban, ahol nyíltan felvállalva cukrosbácsik pénzén tengődik, és kétségbeesetten 50 év körüli milliomost keres - avagy, a Nagy Őt.
Egy 20ad részt berendezett szürke lakásban él, a földig issza és bulizza magát kb 3-5x csak a film időtartama alatt, ahonnan fájó derekú, őszülő halántékú, kapuzárási pánikos kalapos urak kaparják fel, kivéve persze Pault, a kínosan kortalannak kinéző talán 25, talán 55 éves sármőrt, aki azért könnyebben a hátára kapja a kisasszonyt.
Kisasszony, jaj mittudom én, hogy hívják, hogy most Holly, vagy a másik két név, amit használ magára, mindegy minek hívod. Így mondja is, hogy neki mindegy, felőle Juliska is lehet, ha attól kap egy szép csekket a dekoltázsába.
Na de.
Juliskának van egy macskája. Nem hozzá tartozik, csak úgy oda szegődött. El se akarja nevezni.
Na már most, mint duplán tapasztalt macskás, bizony mondom néktek, egy ilyen macskát illik megbecsülni: lassú, nyugodt, pufi, bújós narancs cica (nem úgy mint az én hiperaktív és hiperdémoni macska társaim eddig).
De Juliska b*szik a statisztikára.
Juliska tehén tejjel itatja a macskát, rögtön a hűtőből, ahonnan előbb kivesz egy pár cipőt - de vissza is rakja rögtön.
Juliska pezsgős pohárból itatja a macskát. Tejjel.
Juliska, ha épp úgy dönt, hogy megtölti a lakást egy party-ra való valag emberrel, akik tolakodnak, vedelnek és ordítanak, szegény macsek jobb híján a felső polcra menekül, és némán ítélkezik a tömeg fölött. Időnként leugrik egy-egy vállra, és beleszagol a whisky-s poharakba, mert kell neki az alkohol gőz, hogy elviselje ezt a borzalmat. Juliska közben épp valami korosodó gazdag palival táncol, azzal a hosszú cigi tartóval a kezében, amit felfelé tart, egyenesen a macska felé. Az meg csak ül, a szekrény tetején, gondolja "ne hadonásszál itt azzal a szarral, leégeted a bundámat, némber, de akkor én is leégetem a hajadat".
Juliska, aki amúgy reggel 6kor szokott hazajárni a bulikból, nem képes összekapni magát, ha szól a kapucsengő délben. Már vagy 50x megnyomták, biztos fontos, úgyhogy a macska kel föl, hogy lelket verjen Juliskába, hogy "anyám, nyisd ki az ajtót, mert még egyet berreg, és lekarmolom a vádlidat. És amúgy nem etettél meg már 5 napja, de az most mellékes."
Juliska, mikor épp hazacipelik részegen, és MÉG még még whisky-t követel, és a pasi azt meri mondani neki, hogy elég részeg vagy már, Juliska lerogy a padlóra, és pénz után kutat a táskájában, hogy ő majd jól kifizeti azt a whiskyt, csak adjanak már neki, amire szegény macsek felkapja a fejét, reménykedve odabattyog, és nézi a táska belsejét, hogy na, hátha kaja lesz, de nem...ez sem az ő napja.
Juliska, hótt másnaposan beszélget Paul barátunkkal a konyhában, miközben instant kávét csinál magának, majd rájön, hogy igazából fölösleges a bögrével küzdenie, inkább felölti a granulátumos küblit (1/3 tele kávéval) vízzel, és leül hogy megigya. Szegény macska beleszagol, és olyan kétségbeesetten vernyákol, hogy "anyukám, ezt megiszod, abból szívroham lesz, nekem meg nem lesz több tonhalkonzerv, úgyhogy még előtte etessél meg!"
Juliska egy nap rossz híreket kap, elkezd törni zúzni a lakásban, rapityára tör mindent, ami mozdítható, szanaszét töri az összes, kb 500 darabból álló parfümkészletét, a tükröt, a mindent, miközben szegény macsek érzi, hogy most rosszkor van rossz helyen, így inkább futna, de Juliska meglátja, szőrénél fogja és nekihajítja az ablaknak úgy, hogy macsek onnantól a jelenet végéig a reluxán küzd az életben maradásért.
(külön tetszik amúgy, hogy a jelenetben zárt ablak mellett tör össze jelentős mennyiségű parfümöt, majd lerogy az ágyra, és Paul még rá is csukja az ajtót, hogy igen, szagold). - remélem azért a macska kijutott.
Juliska aztán frissen szabadul a börtönből, Paul - ki tudja miért teper még mindig - viszi neki a cuccát taxival, meg a macskát, gondolta, biztos örülne egy bundás ölelésnek. Mire Juliska nyom egy átöltözős laza sztriptízt a hátsó ülésen, majd tudatja a neki vért verítékező Paullal, hogy ő bizony lelép ebből az országból, ágyő, most azonnal, menjünk is a reptérre, váltás bugyi sem kell, aztán megkéri a taxisofőrt, hogy álljon meg, de izibe, kinyitja az ajtót, és kihajítja a macskát a zuhogó esőbe, New York közepén. Macsek barátunk még próbál is visszamenekülni a taxiba, de Juliska tesz rá magasról, kilöki, majd tovább hajt.
Lelkére legyen mondva, utána visszamegy és megkeresi, miután Paul verbálisan kiveri belőle a szart, hogy mit képzel magáról. Nem kellett volna eddig várni, pajtás.
A happy endet is szegény macsek szívja meg, ahogy ott ölelkeznek az esőben hárman, Juliska, Paul meg a macska középen, rendesen kidüllednek a szemei, és süt róla, hogy ha tudná, pislogással morzézné el, hogy SEGÍTSÉG, úgy összeszorítják szegény állatot.
Szóval, szeirntem PETA meg Green Peace meg RSPCA meg hasonló szemszögekből ez a film ma abszolút nem állná meg a helyét, és remélem akkoriban sem állta meg.
Audrey Hepburn pedig továbbra is megmarad a fejemben, mint szépségikon, és nem mint színésznő. Lehet, hogy jó színésznő, de ha azt akarták volna, hogy a színészi játékra koncentráljak, nem kellett volna szegény Garfieldot ennnyiszer és ennyire bántani a képernyőn, és akkor tán kiderült volna az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése