Nem tudom, említettem-e ezen a fórumon már (ha nem, nem soká fogom bőven), hogy költözik a tanszék.
Egy alapítványi projekt eredményeként új tudományos épületet kap az iskola, melynek keretében kibontják az 500 éves viktoriánus épület oldalfalát, és hozzácsapnak a mostani részleggel megegyező méretű új, hipermodern üvegpalotát.
Mivel ez nem egy két hetes projekt lesz (két éves futamidejű az alap terv, de mint tudjuk, építkezésnél nincs olyan hogy "határidőre elkészült"), ezért kiköltözünk az épületből egy átmeneti konténer épületbe, míg épül a kacsalábon forgó csodalabor.
Ezzel együtt sajnos jelentős méreteket öltő selejtezésbe kellett kezdenünk, mert az átmemeti hely nagyságrendekkel kisebb, mint a mostani.
Ez alól a szortírozás alól sajnos nem kivételek az állataink sem, amik a biológiai intézetben élnek.
Van két szakállas agáma, akik most átmenetileg az egyik kémia technikusnál élnek, így ők voltak a könnyebbik eset.
Van azonban Nyuszó.
Nyuszó, a 17 éves király piton, akit annyira nagyon nem akar senki befogadni, főleg úgy, hogy még nem tudjuk, lesz-e lehetőségünk az új épületben helyet találni neki. Shaun és én majdnem haza hoztuk, de aztán végül úgy döntöttünk, előbb nézzük meg, nem találunk-e neki jobb helyet.
Nem olyan régen tudtam meg, hogy nyakunkon a határidő, a kígyó terráriumát jönnek szétütni május végén, úgyhogy nagyon nincs idő lacafacázni, nyakig beleugrottam a kutatómunkába, nagyjából 30 különböző hellyel voltam forródróton, hogy biztos lehessek benne hogy Nyuszó a lehető legjobb és legszakértőbb kezekbe kerül.
A sok közül pedig a Beaver Water World nevű hely jött ki győztesként.
Nincs fél órája, hogy hazajöttem onnan, és annyira el vagyok telítődve a hellyel, hogy szeretném megosztani veletek, és azt hogy mennyire sokkol, hogy pont az ilyen helyeknek kell aggódnia a fennmaradásért.
Ez a központ úgy indult, hogy egy hapsi befogadott egy kígyót mert megkérték rá, aztán még egyet, és még egyet, aztán hirtelen krokodil.
Az egész annyira kinőtte magát, hogy megalapították ezt a menedéket, ahová akármilyen jellegű állatot bevesznek, és legjobb tudásuk szerint gondozzák, szeretgetik őket.
És amikor azt modnom, bármilyen jellegű, azt így is értem: ugyan a fő profiljuk a hüllők (hobbi kígyóktól a gigászi boákig és burmai pitonokig, varánuszok, iguánák, gekkók és egzotikus gyíkok, krokodilok, fotel méretű teknősök), de kívül minden van: hódok, szarvasok, kacsák, szurikáták, mosómedvék, lemúrok és tamarinok, óriási arapapagájok, hóbaglyok, és mindez a teljesség igénye nélkül - mind úgy kerültek ide, hogy a tulajdonosuk nem kívánt tovább foglalkozni velük valamiért.
Ha ezt úgy olvastad,h ogy van némi megrovó hangsúly a gondolataidban, nyugodtan fojtsd el, nem kell ahhoz gonosztevőnek lenni, hogy le kelljen mondanod egy háziállatról. Millió és egy oka lehet, és egyre ritkább az, hogy valaki nem gondolta végig felnőtt módjára azt, hogy mivel jár egy ilyen állat tartása.
Megbeszéltünk egy találkozót, és már vártak minket akkorra. A lány, akivel tartottam a kapcsolatot készen várt minket, kinyitotta a szállító dobozt, kivette belőle Nyuszót, aki utána olyan nyugodtan használta mászókának a lányt, mintha minden nap ezt csinálta volna - pedig nem volt kézben fogva úgy 5 éve. Röviden kifaggatott minket a kígyónk kórtörténetéről, és arról, hogy mit kell róla tudni.
Mielőtt elindultunk, becsomagoltunk mindent, amiről úgy gondoltuk, egy ilyen jellegű helynek hasznos lehet: akvarisztikai felszereléseket, forgácsot, és faháncsot zsákszámra, uszadékfát, egérketreceket, itatókat, faágakat, homokot, ládákat, etetőcsipeszeket.
Olyan volt nekik, mint a karácsony: összegyűltek és csak bontogatták hogy úúúú és áááá, ez de jó, ilyenből úgyis kell, stb.
Míg én körülnéztem, Helen elment a lánnyal és elintézték a papírmunkát, valamint a fizetést (állnunk kellett az állatorvosi számlát és a karanténbeli spa ellátást), majd beszélgettek még egy kicsit.
Mikor viszsacsatlakoztam a beszélgetésbe, a leányzó arról beszélt, hogy a tulajdonos, akinek a telkén a telep van, be akarja záratni őket - jelenleg kilakoltatási határozat van a fejük fölött, ezért gőzerővel adományokat gyűjtenek, ami egy új telephely megvásárlását és felépítését tenné lehetővé számukra.
És ahogy körbe jártam, egyre inkább úgy éreztem, hogy ezek a srácok tényleg megérdemlik.
Általában, ha állatkertben sétálgatsz, és bemész a hüllőházba, ott van az a kellemetlen áporodott ketrecszag, ami jól fejbevág, mikor bemész a friss levegőről.
Ugyan itt is kb 32 fok volt a hüllőházban, az égvilágon semmit sem lehetett érezni, holott bőőőőven volt mindenféle állatból igen kis helyen. És nem is azért, mert üvegfalak vannak - sok kifutón csak rács van.
Egyszerűen annyira tisztán és szépen tartják az állataikat, hogy öröm nézni.
És ha kimész, ugyanez: itt Angliában azért nem a legszárazabb az időjárás, mégis egy kifutó sem volt sáros - minden gyönyörű dús füves volt, fák, bokrok, faházikók nyújtanak menedéket, nagy mesterséges tavak vannak a hódoknak, és bő faanyag, hogy űzhessék a hobbijukat. A makik kifutója tágas, tele ágakkal és kis fészkekkel, a madaraknak van társaságuk, vidáman csivitelnek és hatalmas helyen vannak, bőven tudnak szabadon repülni. Az aljzat minden kifutóban más, mindenhol ideális, ha pedig szalma van leszórva az minimum 30 cm magasan áll, száraz friss és puha. Semmi sem rozsdás vagy foldozott. Egyik állat sem ül a sarokban depizve. A kitett gyümölcsök és zöldségek mind frissek.
A tájékoztató táblák mind személyesek és jópofák, igényesen megfogalmazottak, amik körülírják a bemutatott állatfajt, de személyesen arról a példányról is mesélnek, és hogy mi az ő története.
Az ott dolgozó 20 emberből 18 önkéntes, akik a szabadidejük nagy részét azzal töltik, hgy ezekre az állatokra figyelnek.
Hazafele azon törtem az agyam, hogyan lehetne nekik segíteni. Elég nagy vagyok-e én ahhoz, hogy felemeljem a hangom értük a suliban egy jótékonysági gyűjtés erejéig.
Mert ha valahol, nálunk igen csak sűrítve vannak a gazdag gyerekek, akiket ráadásul még érdekel is az ilyesmi.
Elmített a lány, hogy szoktak kimenni iskolákhoz bemutatókra.
Ez maradt meg a fejemben. Hogy ahelyett, hogy a fiainkat vinnénk el a helyre, a park jöhetne ki hozzánk, és hozhatnának néhány állatot, amiket aztán a fiaink megfogdoshatnának, nyakba vehetnének, etethetnének, szerintem imádnák! És mondhatnák, hogy apa, légyszi utalj nekik valamennyit!
Szóval most ezen töröm az agyam, hogy lehetne összehozni a két intézményt, sőt talán a Sevenoaks Schoolt is, mert Shaun most ott kezdett dolgozni, és az sem a szegény családok sarjaira támaszkodik.
Remélem, meghallják a hangom, és tudok valamit csinálni.
Addig is, ha esetleg segítenétek, vagy a realitás talaján maradva, segítenétek a hírét vinni a dolognak, az fantasztikus volna:
https://www.gofundme.com/2rsevxg4
Van két szakállas agáma, akik most átmenetileg az egyik kémia technikusnál élnek, így ők voltak a könnyebbik eset.
Van azonban Nyuszó.
Nyuszó, a 17 éves király piton, akit annyira nagyon nem akar senki befogadni, főleg úgy, hogy még nem tudjuk, lesz-e lehetőségünk az új épületben helyet találni neki. Shaun és én majdnem haza hoztuk, de aztán végül úgy döntöttünk, előbb nézzük meg, nem találunk-e neki jobb helyet.
Nem olyan régen tudtam meg, hogy nyakunkon a határidő, a kígyó terráriumát jönnek szétütni május végén, úgyhogy nagyon nincs idő lacafacázni, nyakig beleugrottam a kutatómunkába, nagyjából 30 különböző hellyel voltam forródróton, hogy biztos lehessek benne hogy Nyuszó a lehető legjobb és legszakértőbb kezekbe kerül.
A sok közül pedig a Beaver Water World nevű hely jött ki győztesként.
Nincs fél órája, hogy hazajöttem onnan, és annyira el vagyok telítődve a hellyel, hogy szeretném megosztani veletek, és azt hogy mennyire sokkol, hogy pont az ilyen helyeknek kell aggódnia a fennmaradásért.
Ez a központ úgy indult, hogy egy hapsi befogadott egy kígyót mert megkérték rá, aztán még egyet, és még egyet, aztán hirtelen krokodil.
Az egész annyira kinőtte magát, hogy megalapították ezt a menedéket, ahová akármilyen jellegű állatot bevesznek, és legjobb tudásuk szerint gondozzák, szeretgetik őket.
És amikor azt modnom, bármilyen jellegű, azt így is értem: ugyan a fő profiljuk a hüllők (hobbi kígyóktól a gigászi boákig és burmai pitonokig, varánuszok, iguánák, gekkók és egzotikus gyíkok, krokodilok, fotel méretű teknősök), de kívül minden van: hódok, szarvasok, kacsák, szurikáták, mosómedvék, lemúrok és tamarinok, óriási arapapagájok, hóbaglyok, és mindez a teljesség igénye nélkül - mind úgy kerültek ide, hogy a tulajdonosuk nem kívánt tovább foglalkozni velük valamiért.
Ha ezt úgy olvastad,h ogy van némi megrovó hangsúly a gondolataidban, nyugodtan fojtsd el, nem kell ahhoz gonosztevőnek lenni, hogy le kelljen mondanod egy háziállatról. Millió és egy oka lehet, és egyre ritkább az, hogy valaki nem gondolta végig felnőtt módjára azt, hogy mivel jár egy ilyen állat tartása.
Megbeszéltünk egy találkozót, és már vártak minket akkorra. A lány, akivel tartottam a kapcsolatot készen várt minket, kinyitotta a szállító dobozt, kivette belőle Nyuszót, aki utána olyan nyugodtan használta mászókának a lányt, mintha minden nap ezt csinálta volna - pedig nem volt kézben fogva úgy 5 éve. Röviden kifaggatott minket a kígyónk kórtörténetéről, és arról, hogy mit kell róla tudni.
Mielőtt elindultunk, becsomagoltunk mindent, amiről úgy gondoltuk, egy ilyen jellegű helynek hasznos lehet: akvarisztikai felszereléseket, forgácsot, és faháncsot zsákszámra, uszadékfát, egérketreceket, itatókat, faágakat, homokot, ládákat, etetőcsipeszeket.
Olyan volt nekik, mint a karácsony: összegyűltek és csak bontogatták hogy úúúú és áááá, ez de jó, ilyenből úgyis kell, stb.
Míg én körülnéztem, Helen elment a lánnyal és elintézték a papírmunkát, valamint a fizetést (állnunk kellett az állatorvosi számlát és a karanténbeli spa ellátást), majd beszélgettek még egy kicsit.
Mikor viszsacsatlakoztam a beszélgetésbe, a leányzó arról beszélt, hogy a tulajdonos, akinek a telkén a telep van, be akarja záratni őket - jelenleg kilakoltatási határozat van a fejük fölött, ezért gőzerővel adományokat gyűjtenek, ami egy új telephely megvásárlását és felépítését tenné lehetővé számukra.
És ahogy körbe jártam, egyre inkább úgy éreztem, hogy ezek a srácok tényleg megérdemlik.
Általában, ha állatkertben sétálgatsz, és bemész a hüllőházba, ott van az a kellemetlen áporodott ketrecszag, ami jól fejbevág, mikor bemész a friss levegőről.
Ugyan itt is kb 32 fok volt a hüllőházban, az égvilágon semmit sem lehetett érezni, holott bőőőőven volt mindenféle állatból igen kis helyen. És nem is azért, mert üvegfalak vannak - sok kifutón csak rács van.
Egyszerűen annyira tisztán és szépen tartják az állataikat, hogy öröm nézni.
És ha kimész, ugyanez: itt Angliában azért nem a legszárazabb az időjárás, mégis egy kifutó sem volt sáros - minden gyönyörű dús füves volt, fák, bokrok, faházikók nyújtanak menedéket, nagy mesterséges tavak vannak a hódoknak, és bő faanyag, hogy űzhessék a hobbijukat. A makik kifutója tágas, tele ágakkal és kis fészkekkel, a madaraknak van társaságuk, vidáman csivitelnek és hatalmas helyen vannak, bőven tudnak szabadon repülni. Az aljzat minden kifutóban más, mindenhol ideális, ha pedig szalma van leszórva az minimum 30 cm magasan áll, száraz friss és puha. Semmi sem rozsdás vagy foldozott. Egyik állat sem ül a sarokban depizve. A kitett gyümölcsök és zöldségek mind frissek.
A tájékoztató táblák mind személyesek és jópofák, igényesen megfogalmazottak, amik körülírják a bemutatott állatfajt, de személyesen arról a példányról is mesélnek, és hogy mi az ő története.
Az ott dolgozó 20 emberből 18 önkéntes, akik a szabadidejük nagy részét azzal töltik, hgy ezekre az állatokra figyelnek.
Hazafele azon törtem az agyam, hogyan lehetne nekik segíteni. Elég nagy vagyok-e én ahhoz, hogy felemeljem a hangom értük a suliban egy jótékonysági gyűjtés erejéig.
Mert ha valahol, nálunk igen csak sűrítve vannak a gazdag gyerekek, akiket ráadásul még érdekel is az ilyesmi.
Elmített a lány, hogy szoktak kimenni iskolákhoz bemutatókra.
Ez maradt meg a fejemben. Hogy ahelyett, hogy a fiainkat vinnénk el a helyre, a park jöhetne ki hozzánk, és hozhatnának néhány állatot, amiket aztán a fiaink megfogdoshatnának, nyakba vehetnének, etethetnének, szerintem imádnák! És mondhatnák, hogy apa, légyszi utalj nekik valamennyit!
Szóval most ezen töröm az agyam, hogy lehetne összehozni a két intézményt, sőt talán a Sevenoaks Schoolt is, mert Shaun most ott kezdett dolgozni, és az sem a szegény családok sarjaira támaszkodik.
Remélem, meghallják a hangom, és tudok valamit csinálni.
Addig is, ha esetleg segítenétek, vagy a realitás talaján maradva, segítenétek a hírét vinni a dolognak, az fantasztikus volna:
https://www.gofundme.com/2rsevxg4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése