Bénázás és brillírozás, lovak és hiányzó ujjbegyek

Nos a helyzet azóta nem rossz, bár a jó nem ilyen.

A teljesítményem az étteremben ingadozó: hol 4-ből 6 dolgot rontok el, hol meg pislognak, hogy mennyire ügyes vagyok.
Volt például egy eset ahol 10 percen belül 3 rendelést is elszúrtam, és elég nagy gondok voltak belőle, a konyha már megfőzte, mire kiderült, hogy nem is az kell, emiatt azt ki kellett dobni, és a helyes rendelést újra megfőzni, ettől elcsúszott a többi rendelés, és 20 perc alatt tele lett az étterem nagyon nagyon pipa vendégekkel. Maria mondta is a rá annyira tipikus "légy oly szíves halj szörnyet csak a hangvételemtől" üzemmódban, hogy ha lehet akkor ma inkább ne beszéljek többet a vendégekkel, jó? Mivel haza nem küldhetett, inkább csak visszarakott a bárba, ami azzal egyenértékű, mikor lefokoznak valakit ezredesből bakává. A hangulat feszkós volt, voltak viták is, meg aztán lelkizős tisztázások is, szóval élem a mindennapi drámákat.

Tegnap (hétfőn) bank holiday volt itt országszerte. Ez olyan, mint nálunk a május 1., csak itt évente kb 6szor van. Mióta itt vagyok, ez a második, szóval mázlista kis angolkák :D Na mindegy, ilyenkor általában eléggé be vagyunk táblázva, van egy csomó asztalfoglalás, de most olyan szép idő volt, hogy senki sem számított arra, hogy bárki is étterembe szeretne menni egy ilyen napon. De aztán bejött egy csoport, hogy "Table for 15?"...pislogtunk nagyokat, de hát mondtuk, hogy persze, gyertek...meg aztán egy 6 fős. Meg még egy. Meg még egy. És korrekt kis teltház alakult ki.
Reggel vettem volna fel egy rendelést, mire Maria lekiabált minket, hogy NEM, Rami ma csak úgy vesz fel rendelést, hogy ő mögöttem áll és figyeli.
Kösz. Kösz a bizalmat. Köszi.
Jó, felvettem így egyet, nem volt gond.
De amikor ránk szakadt a kaki, és senki nem tudta hol áll a feje, mert teltház volt, és nagyon kevesen voltunk rá, már azt hallottam, hogy "Rami, felennéd a 47es rendelését? Rami, leültetnéd ezt a 3 embert, és felvennéd a rendelésüket?" Annyira koncentráltam, hogy most jól csináljam, és nagyjából sikerült is :)  Úgyhogy végre ért egy kis sikerélmény.
Csak egy kis nyomás kellett.

Na de ma.....én mentem nyitni, ami azt jelenti, hogy ki kell takarítani az egész éttermet (kerthelyiség kipakolása, kerítés felállítás, porszívózás, mosdók, felmosás, bár nyitása). Korábban mentem, így mindenre maradt időm. Általában úgy szokott lenni, hogy míg a nyitó pincér takarít, a nyitó menedzser nyitja a bárt. Most viszont időben végeztem, meg tudtam csinálni a bár nyitást is.
Egyetlen egy késünk van a bárban, amivel a citromot és az epret szeleteljük. Valószínűleg a kialvatlanság miatt, de elvágtam a kezem. De annyira, hogy most, 4 órával később még mindig vérzik. Konkrétan leskalpoltam a nagyujjam, nincs meg a teteje. Majd, mivel ez az én vérem, és hiába fel tudom szakszerűen boncolni az atyaúristent is, a saját véremtől kivagyok, elkezdtem ájuldozni. Úgy 5-6x egymás után.  Úgyhogy baromi nagy nyomi vagyok most mindenki szemében, de hát mit lehet tenni. Hazaküldtek, aztán mentem vissza 5re a délutános műszakomra, de onnan is hazaküldtek, mert 1) fehérebb voltam mint a fal, 2) még mindig véreztem (ami amúgy a véralvadási problémámat figyelembe véve lenyűgöző teljesítmény), és a tapasztalat és a biztonsági kódex azt mutatja, hogy az emberek mikor véresen kérik a steak-et, a marha vérére gondolnak, nem az enyémre - azt em akarják a tányérpn látni. Így ma 6 munkaórát vesztettem a hülyeségem miatt, eléggé fáj. No nem az ujjam, hanem az a 37 font. Biztos az is fog, most még csak zsibbad.
(a képet csak saját felelősségre nyissátok meg nagyban )

A vicces az volt az egészben, hogy ma akarták volna felvenni az ujjlenyomatom. Mondta, Jeva, hogy ha lesz 10 perce, csináljuk meg. Ez azért kell, mert az érintőképernyős kis gépeinkbe, amikbe a rendeléseket ütjük be, ujjlenyomat alapján jelentkezünk be. Alighogy kimondta ezt, mááár le is nyiszáltam a fél ujjamat. Szerintem nem úgy akarta az ujjlenyomatomat, hogy adjam oda neki az egészet, de ezt pontosíthatta volt MIELŐTT lenyiszáltam az egészet.

Ma elegem lett a betegségből is, merthogy azóta tart a megfázásom, így elmentem, elmondtam a dokinőnek, hogy mi bajom, és hogy adjon olyasmit, amilyen otthon az ACC, hogy végre eltűnjön a fejemből ez a sok trutymó, mert igencsak aludnék már.

Isti ellenben kicsit feldobta a napot - rendelt ilyen mindenféle baromságokat, többek közt egy lófej maszkot is. Na most képzeljétek el, milyen érzés erre ébredni:

Gúd morning madafaka