Bravissimo!

Tegnap nagy nap volt!

Megkaptam az első section-ömet.
5 asztalt.

Kicsit parában voltam, mert délben megnéztem a foglalásos papírunkat, ami szerint remek teltházra számíthattunk egész este. Mivel majdnem mindenkit behívtak aznap estére, sejtettem, hogy nem a bárban fogok kuksolni (lévén van kijelölt báros), de nem gondoltam, hogy a mély vízbe dobnak. 

Az lett ugyanis, hogy mi ketten kezdők, Margot és én megkaptuk az első asztalainkat, és fejenként egy menedzser loholt a nyomunkban, hogy mondja, hogy mit csinálunk rosszul. Igazából jól esett, hogy már rám mernek bízni ilyesmit, ugyanis Margot egy hónappal régebb óta van ott mint én, több ideje volt tanulni.
Természetesen én kaptam a seggembe Maria-t, akitől azért az az incidens óta eléggé tartok, Margot pedig Ievát, aki ha elrontasz valami általában csak legyint, hogy oké, ez rossz volt, legközelebb ne így csináld. Ha nagyon nem megy, megcsinálja helyetted.
Maria viszont olyan, hogy megállít, nem mondja meg mi a hibád, hanem addig terrorizál, míg magadtól rá nem jössz, majd számon kéri, miért rontottad el, s amikor nekiállnál elmagyarázni, lecsesz, hogy ne magyarázkodj, mert közben várnak a vendégek. Ezt már megszoktam annyira, hogy ne álljak ott egy hamisítatlan WTF tekintettel a fejemen, hanem inkább csak mondjam, hogy bocs, éééés már csinálom is tovább a dolgom.
Először akkor lepődtem meg, mikor megdicsért, hogy 4 előételt viszek egyszerre egy kézben, mert látja, hogy gyakoroltam rá. Haha, pedig nem, csak baromira úsztunk, és nem akartam kétszer fordulni.
Aztán legközelebb ő lepődött meg, mikor mondta, hogy most mi a következő dolgom, és én azt feleltem rá, hogy már kész, megcsináltam.
Nap végén meg - és most figyelj - azt mondta nekem: Very well done. Hát gyerekek én majdnem örömkönnyekben törtem ki ott helyben.

Igaz, hogy úgy rá voltam feszülve és úgy koncentráltam, hogy minden jól menjen, hogy olimpiai úszómedencéket megszégyenítő mennyiségű izzadságot préseltem ki magamból - melyet pótolni viszont nem volt idő -, de hálistennek minden asztalomnál rendben mentek a dolgok. Pedig volt nagy asztalom is (7 fős), de nem kevertem össze semmit.

Jó persze lehet ám bólogatni, hogy ez mégis csak pincérkedés és nem nagy kunszt, de ilyet általában csak az mond, aki még sosem próbálta.

Jelentem alássan, az első nagy akadályt hárítottam!