Az étterem, ahova mennem kellett, az Euston Road-on van. Egy nagyobbacska - és a miénknél lényegesen csúnyább - Prezzo, aminek az alagsorában ki van alakítva némi irodahelység, kiképző és/vagy konferencia terem. Ott volt a képzésünk, reggel 9től este 7ig. Szünetként 3 x 5 perc szolgált, egész napra.
Az első nap izgalmasabb volt: kipróbálhattuk majdnem az összes kaját (mert különben hogy a fenébe tudnánk szívből ajánlani?), interaktív volt, eljátszottuk egy asztal sorsát A-tól Z-ig, sütöttünk magunknak pizzát (nejlonkötényben, és kék hajhálóban - nem, nem akartátok volna látni! Amúgy kép is készült így a csapatról, remélem nem lát napvilágot sehol, semmilyen formában).
EDIT: napvilágot látott.
Második nap viszont jött a durva rész. Igaz, a reggel nagyon jól indult: a kávé trainingel, azaz, hogy mik a standard elvárások a kávéinkkal kapcsolatban (mennyi tej, mennyi hab, hány adag, mennyi víz, frissen őrölt, koffeinmentes, anyámkínjaminden). Természetesen nem öntöttük a lefolyóba, miután kész lett, az egész csapat kitűnő minőségű, és tökéletesen elkészített olasz kávéval kezdte a napját. (Ja, mintha nem lett volna bennünk már eleve 10 kávé, mire odaértünk).
A nap további részében azonban biztonságtechnika, vegyszerhasználat, jog, tűzvédelem, és egyéb hasonlóan érdekfeszítő részletek jöttek. Azt hittem, rosszabb már nem lehet, mikor a nap végén megérkezett a bor training. Aha... persze, logikus, hogy a végére teszik, mert igaz, csak kóstoljuk a borokat (azaz, keveset kapunk, és ki is köpjük), de ugyan, legyünk már őszinték...ti kiköptetek volna egy Morellinot? Francot köptétek volna ki. Persze hogy a végére hagyják, mert különben ott tántorgott volna a fél banda. Mindenki várta amúgy, csak én nem. Nem a bor miatt. Hanem mert reggel világossá vált, hogy Gennaro fogja tartani.
(Gennaro az a forma, akivel a munkába állásom hetén kapasból volt egy szájkaratém, mert át akart helyezni egy másik megyébe, amely konfliktusba be lett vonva a bátyám és az étteremvezető is, és ugyan nyertünk, de Gennaro finoman a tudtomra hozta, hogy nem szivesen venné, ha többet az életben még látnia kellene.)
És úgy féltem, gyerekek, de úgy. ÚGY! Próbáltam meghúzni magam egész nap, hátha nem tűnök fel, és hátha nem is emlékszik rám. A névtáblámat kicsit eltakartam. De esélyem sem volt: azzal kezdtük, hogy mindeni egyesével bemutatkozik, elmondja, szereti-e a borokat, és ha igen, milyet. Hát gondoltam egy életem, egy halálom: elmondtam, hogy Rami vagyok (vadonatúj információ!!!), szeretem a borokat, de csak az édeseket. Mire megkérdezte, miért. Mondtam, azért, mert mi magunk is borászkodunk, és ilyen bort nem csinálunk - márpedig a saját borainkat nem iszom. Megkérdezte erre, honnan jöttem. Aztán teljesen felvidult, hogy igen, ismer pár nagyon jó magyar bort, a Törley pezsgő az egyik kedvence, és együtt mondtuk ki, hogy 6 puttonyos tokaji aszú :D Innentől nem féltem tőle, éreztem a csíííííít, igaz, szerintem halvány lila fingja sem volt róla, hogy ki vagyok.
Minden nap felutazgatni mondjuk nem volt semmi. Angliában megvan az a hóbort, hogy reggel (csúcsidőben), 2x annyiba kerülnek a jegyek. Így egy jegy Londonba (35 perces út) 26 fontba került, mindkét nap. Még szerencse, hogy visszakaptam ezt a manit :)A euston-i Prezzohoz a King's Cross pályaudvarnál kellett leszállnom. Sajnos nem volt időm bemenni, és megnézni a 9 és 3/4. vágányt, meg azt a félig falba épített kulit, de isten a tanúm, lesz egy fényképem ott egyszer. Ellenben az épületet láttam, és hát úristen. Egy hatalmas, piros épület, amit bárki láthatott igazából már a Titkok kamrájában, mikor Harryék elkötik a repülő autót. (http://www.youtube.com/watch?v=wVT0zo7qNmk)
Az első napon korábban végeztünk, mint vártuk, úgyhogy volt időm elmenni vásárolni. Egyedül. Londonban. Vettem mindent amit kell, kivéve gatyákat, mert a Primark az Oxford streeten akkora de akkora bolt, hogy ott nem lehet gatyát venni, pláne egy ennyire nem standard seggre.
Ahhoz minimum 20x kell próbálni, max 8 terméket vihetsz be, és nem tudsz csak úgy kisurranni a ruhák közé, hogy hozz egy másikat meg vissza, mert 20 perc a sorban állás minden egyes alkalommal a próbafülkéknél (hiába van belőle 60). Szóval a gatya kimaradt.
Vettem egy puzzle-t is. Ne kérdezzétek, miért. De annyira megtetszett, nem egy ilyen szokványos minta. 1000 darabos, két este alatt összeraktuk. Már le is ragasztottam, úgyhogy tartósítva van. Úgy örültem neki :)
Megettem életem első angol steak-jét. Hmm...kérdezte a nő, hogy hogy szeretném, mennyire átsütve. Szerettem volna, ha szaftos, de nem nyers, ezért a medium-well mellett döntöttem. Pusztán azért, mert nálunk a hamburger husi is így van készítve, és az teljesen jó. Nos....ez a húsdarab - ami nem mellesleg akkora volt, mint az arcom - úgy tocsogott a vérben, hogy szerintem gond nélkül leforgathatták volna a tányéromon mind a 7 Fűrész filmet. Nem ettem ugyan meg az egészet, de jócskán ettem belőle - mert hát valami csak jó ebben, ha már ennyi angol így eszi. Azóta imádkozom, hogy a gyomrom ne dobja vissza, és követeljen egy újat, rendesen átsütve.
De ha már angolos konyha: igen rövid úton elegem lett abból, hogy nem lehet normális citromlevet kapni a teához, friss citromot meg mindig elfelejtek venni, így tejjel kezdtem inni a teát - lássuk be, csak cukorral semmi értelme. De nem is rossz! :)
Vettem új elemet is a mérlegünkbe, így végre megtudhattam, hány kilónak mondtam búcsút ennyi idő alatt. Annyira drámaian álltam rá a mérlegre, hogy még keresem a szavakat rá, s habár úgy érzem, fele akkora vagyok, a mérleg szerint nem hogy kilókat, de egyetlen dekát sem fogytam. Mi a szösz?
Az éjjelem amúgy nem telt felhőtlenül, fura zajokat hallottam. Csak azt, hogy valami zörög, gondoltam kinézek, hátha végre látok rókát (annyi van belőlük, és úgy mászkálnak éjjel, mint otthon a falusi macskák). De nem. Az ablakban egy pasi állt.
Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy az első emeleten lakunk. Én úgy megijedtem, hogy kiabálni se tudtam. Megkövülve álltunk, én se tudtam értelmezni a helyzetet, meg ő sem, hogy ki ez a lógó vizes hajú, fehérbe öltözött sápatag luvnya a sötét szobában, üveges teintettel meredve rá.
De aztán hamar rájöttem mi történik : van most egy ilyen fesztivál szerűség itt a városban, amit úgy reklámoznak, hogy minden házra tesznek egy zászlót. Már ahol van erre tartó - márpedig majdnem minden házon van, a miénken pedig közvetlenül az ablakom mellett.
S mikor máskor, mint hétfő éjjel fél 3kor kell ennek nekiállni, és 5ig kell csinálni, ha már egyszer tudják, hogy 8kor kelnem kell.
Ééééééééééés az íróidő letelt, menni kell dolgozni, no puszi! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése