No.1
Vettem egy növényt végre, a neve Ernő. Borzasztó drága volt, képesek 9 fontért vesztegetni egy ekkorka virágot, mégis...úgy szemezett velem Ernőke, hogy majd belepirultam. Hazahoztam hát, és a frigyünk azóta is tart. ;)
No.2
Megkaptam a bankkártyámat (babakék must die!), és már meg is jött rá az első fizum, ami tökre sok lett, amitől én meg tökre boldog. Szaladtam is máris a bankba, hogy levegyem, mire közölte az automata, hogy csak kis címletű bankjegye van, így is jó? Persze, csak add már.
Akkora köteg pénz jött ki, hogy azt hittem, enyém a jackpot. (Tényleg nagyon pici címletek voltak).
No.3
Megkaptam az első fél-borravalómat is. Igen, fél borravaló. mert még nem vagyok teljes értékű tagja a csapatnak, sok segítséget kell kérnem, de már vittem egyedül sectiont (volt hogy hármat is!). Gosia azt mondta, hogy ha elmentem az academy-re, és levizsgáztam, akkor majd rendes borravalókat fogok kapni. De így se vagyok szomorú, a tegnap esti teltházas vacsi fél-borravalójától is örömkönnybe lábadt a szemem. :)
No4.
Jövő héten megyek academy-re, kedden és szerdán. Londonba kell felmennem, hogy tágítsanak kicsit a fejemen. Két nap alatt elvileg megtanulok mindent amit eddig nem (challenge accepted!), előtte lesz egy pihenő napom is. Szóval...jövő héten csak a hét második felében dogozom, akkor sem többet mint most. A képzést kifizetik, mintha dolgoztam volna, az útiköltséget is jó eséllyel megtérítik. Amikor pedig végeztem a fejtágításon, Istivel elmegyünk vásárolni, és beszerzem végre a hiánycikkeket : váltás ágyneműt, még még még törölközőt, egy farmert, mert a mostanit kifogytam (girl's gotta move!), még egy melós gatyát, mert abból sosem elég, és még még még rengeteg zoknit, mert a kijövetelemkor megvett 7 párból már csak kettő maradt valami rejtélyes úton-módon, talán kollektíven útra keltek és elhagytak, mert nincsenek hozzászokva, hogy ennyit szaladjanak, ilyen szoros cipőkben.
No.5
Olyan rossz érzés fogott el, hogy úgy lehúztam az angolokat - legalábbis az itt élőket - az előző bejegyzésben, hogy szeretnék kicsit javítani a becsületükön.
Itt mindenki - MINDENKI - megáll a zebránál. Nem csak a békés idős vezetők, és nem csak a külvárosi családanyák, hanem a menő sportkocsis sztereotip muksók és a fiatal suhancok ugyanúgy. És nem akkor, mikor lelépek. Már akkor, mikor még csak méterekre vagyok, és azon morfondírozok, egyáltalán át akarok-e menni a túloldalra. Ilyenkor mosolygok, jól artikulált köszönömöt tátogok, és "Attraversiamo"!*
*(http://www.youtube.com/watch?v=ReGeFJXAtbM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése