Minden új!

...és felújítás szagú. De szó szerint.

Először is: végre beköltöztünk az új lakásba, végleg és teljesen.
A régi lakásban töltött utolsó napon, rögtön kelés után nekiálltunk takarítani, és találtam valamit, ami megalapozta a pozitív hangulatomat az egggész napra (bocsi a szörnyű fejért, tényleg akkor keltem):

BUBI FÓLIAAAAAAAAA!!! 

Elég nomád körülmények közt indultunk, elég rossz esélyekkel: az történt ugyanis, hogy ez a lakás eredetileg bútorozatlanul, gépek nélkül volt kiadó. Mi viszont nem voltunk hajlandók gépet venni egy házba, ami nem is a miénk, sajátunk pedig nincs, így inkább közöltük az ügynökséggel, hogy nem vesszük ki, ha nem kapunk hűtőt, sütőt, mosógépet, és reméltük, hogy erre nem az lesz a válasz, hogy "oké, akkor keresünk mást, aki kiveszi".

Ennek a kérésünknek főbérlőnk eleget is tett, azt mondta, költözésre meglesz.
Úgy is lett: augusztus elsején a konyhánk közepén várt minket két nagy pakk, és a bekötött, működő hűtőnk. Igen ám, de azóta is itt tartunk: még mindig nincs bekötött sütőnk, se mosógépünk, SŐT, 3 napig meleg vizünk sem volt. Hát képzeljétek csak el, mennyire jó és mennyire nagyon gyors jelenség volt 3 fokos vízzel hajat mosni és zuhanyozni. Tudod, mikor este megnyitnád a zuhanyt, hogy ez majd jó forró, és kicsit megnyugszol, és elnehezülsz, és szuperjól fogsz aludni, erre hatékonyabb ébresztést kapsz, mintha 60 kávét dobnál be egyszerre, intravénásan.
Azóta lett meleg víz, és újra 100%-os a tisztaságérzetünk, meg minden, de most meg már melós cuccunk nincs, mert nem tudunk mosni magunkra. A sütő/tűzhely a kisebbik gond, főtt kaja nélkül el-elvagyunk, a mikró egészen új és felfedezetlen képességeit és határait feszegetjük napi szinten.

Kedden megyünk a Pistával ikeázni, megpuhatolom melyik matracot fogom venni, és hogy milyen és hány db szekrénysorral kell nekem lekanyarintani itt egy külön szobát. Amint pedig meg lesz hozzá a pénz, jól meg is vesszük :) Már tök jó ötleteim vannak, hogy mit hová és mennyire fogok tenni. Főleg hogy lesz 2 mesterséges falam ugyebár, amire lehet fúrni/szögelni (amit ugye a bérelt ház falaira nem nagyon lehet, mert nehogymár lehessen).

A napokban egyre inkább izgulok, hogy mennyire jó lesz már végre hazamenni. Már inkább várom, mint félek tőle.
Eddig a napjaimat mindenféle lelki válság megélése töltötte ki, vagyis...azt hiszem csak iylen foszlányok, amiket meg kellett volna élnem. Rosszul kellett volna viselnem, hogy széthullik a kapcsolatom, végignéztem, ahogy a barátom visszafordíthatatlanul beleesik egy másik lányba, meg aztán azt is, hogy szépen egymásra találnak, és boldogan élek, míg meg nem.
Mindezt viszont nem azzal a fizikai szívszéttörős fájdalommal, amivel kellene így potom 7 év után, hanem inkább mintha egy filmet néztem volna végig. Egy ilyen nyomi kis művészfilmet, ami drámának dráma, de mivel megtörtént és igazi, és mentes mindenféle hálivúdi giccstől, nem igazán megható. Úgyhogy jelenleg is ülök, a mozinak vége, a közönség többi része rég elment, én meg még mindig kérődzök a rágós csikorgós popcorn-on, és rángatom a vállam egy ilyen üveges, értetlen tekintettel a fejemen, hogy "no, ez meg mi a szösz volt?"
Tudom én, mit kéne éreznem, hányszor láttam én ezt már filmben, olvastam mindenféle könyvekben, hallottam elmesélve, és mindig azon izgultam, hogy ilyen velem ne történjen, mert tutira beledöglök.
Itt maradni egyedül, a magam uraként, úgy, hogy nem vár otthon többé senki?
De ekkor vált is bennem a kapcsoló általában, hogy hé! Kislány! Gondolkozz már: itt vagy! Tök jó! Egyedül vagy, és a magad ura. Senkinek nem kell megfelelni, elszámolni, nincs senki, aki belepofázhat, mit csinálsz. Nőjünk szépen fel a feladathoz, és fogjuk fel a dolgot annak, ami: kalandnak! :)

Ennek tükrében a hazautamat is jobban várom, a találkozásokat, a mászkálást, a pihenést.

Ezt a hetet kell már csak lehúznom munkában, és végre szabira megyek! Fizetettre, ami azt jelenti, hogy én szemrebbenés nélkül délig alszom majd, lustizok amennyit tudok, járom a környéket és Londont Fannyval, talán Brightont is megint (az időtől függ majd), és ezért cserébe szépen órabérben fröcsög a pénz a számlámra. Ilyenem még sosem volt, és hát valahogy egészen kiterül ettől a vigyor az arcomon ;)