Költözés

Na hát elkezdődött, s azóta már megállíthatatlanul tart a KÖLTÖZÉS.
Hát én olyan hülyén érzem magam, mert itt vagyok én,  ezzel a negyed saroknyi cuccal, amit fél óra alatt össze lehet pakolni, mert egyszerűen nincs más cuccom. Ellenben van szabadidőm, ezért én szortírozom a többiek cuccait is, míg ők dolgoznak. Hát mit lehet kidobni, és mit nem?Engem úgy neveltek, hogy ha egy mód van rá, ne matassak mások cuccai közt, most meg nincs más mód, ha tartani akarjuk a költözési ütemtervet. Árggghggghgrrr. Szerintem.

No de sebaj, haladunk, haladunk, már annyira kipakoltunk, hogy visszhangzik a lakás. Nincsenek ágyak, se szekrények, se konyhai cuccok, csak matracok, pizsik, bugyik és tisztítószerek. Nem valami otthonos, meg kell hogy mondjam. De nem is az a lényege.

Az új lakásba toppanván - hiába realizáltam teljes panorámában is a korlátaimat a sarkomat illetőleg - mégis megcsapott a rajongás, mert nagyon cuki az új kis kunyhónk :)
Mutatok pár képet, és mesélek egy kicsit :)

Ez tehát a ház front része. A jobb szélső ajtó a miénk, az az Olive Cottage. Van pici pázsit előttünk, édike kis ajtócskánk. A jobb szélső ablak a konyhánké. A ház előtt parkoló jármű a Pista szuzija, ami a hónap hőse: elhozta a Pistát meg a Gerit a szabijuk alkalmából Tarjánból egészen idáig, megrakodva csupa csupa finomsággal: sok kolbásszal, sütivel, sonkával, túró rudival, házi paradicsomlével és Sebővel.
(Fun fact: Sebő az én gigászi plüss medvém, amit kiküldtek nekem meglepiből, mert annyi hely még épp volt a kocsiban)

Ez itt a Pista, aki épp gondterhelten távozik a lakásból, a feltűnően feltűnő mellbimbói társaságában.

A költözés hevében Sebő tragikus balesetet szenvedett. Hiába mondtam a Gerinek, hogy így senkinek nem fröccsen a vére (csak a képregényekben). Kerülgettük, kerülgettük, de aztán előbb utóbb gondosan eltüntettük a vérnyomokat - úgy hogy még kék fénnyel se látni - majd a hulla elmozdítása mellett döntöttünk.

Itt épp az látható, ahogy a hullával a karomban - mert ugye a piszkos munkát nekem kell végezni - nyílt nappal a a fényes utcán kockáztatom meg a test A-tól B-ig történő szállítását. Sebő még mindig annyira hallott, mint amennyire látszik.
No de komolyra fordítva a szót: mivel Csilla és a Pista dolgozott, ezért Gerivel úgy döntöttünk, lemegyünk az új lakásba, és elkezdjük kipakolni a már levitt cuccokat, hogy haladjon a folyamat, ürüljenek a dobozok. Közben megálltunk pizzát rendelni és innivalót venni.
Mikor megérkeztünk, felállítottuk az asztalt - de csak egy kicsit, hogy ilyen kellemes japán stílusban lehessen enni, mert a lábak felszerelése egy következő tematikus pont lesz majd. Kitettük a nyugati világ két csodálatos találmányát: a pizzát, meg a kólát a japán asztalunkra, és elköltöttük hagyományos amerikai-japán vacsoránkat a földön. Geri azt mondta, olvassam át a termosztát használati utasítását, de drámai legyek. Drámai voltam.

Itt tehát a drámai olvasás látható a költöző kupleráj közepén. Ez lesz amúgy az én sarkom. NÉZZÉTEK MEKKORA FÉNYFORRÁS!!!!!   :)