Jamie

Rögtön az elején les szeretném szögezni, mennyire nem vagyok híve ennek az egész feminista fan hullámnak, ami mostanában kontrollálatlanul dühöngő férfigyűlöletbe csapott át, és annyiból áll, hogy "YOU GO GIRL!!!!", amíg fel nem kell cipelni egy ruhás szekrényt a harmadikra, vagy levinni egy hétfő délelőtti egész hetes italszállítmányt a pincébe.

Viszont ez a lány lenyűgözött.

Öten ültünk technikusok egy 6 fős asztalnál ebédnél, belemélyedve mindenféle mocskosnak vélt pletykákba a személyzetről. Egyszer csak elhaladt mellettem egy ilyen világos barna maszat, egy negyed másodperc alatt megállt, 90 fokot fordult, kérdés nélkül, határozottan lecsapta a tányérját az asztalunkra, és elfoglalta a hatodik széket.
Felpislogtam a sültemből:
Egy magas, nagy bambi szemű, karcsú lány ült előttem, talpig terepmintás ruhában, vastag övvel a dereka körül, szorosra fogva, bakancs, és olyan szálfa egyenes tartás, amiről minden ortopédus álmodik.
Nem volt kérdés, hogy leülhet-e, vagy hogy foglalt-e a szék, vagy ilyesmi. Csak egy határozott "Hi, I'm Jamie".

Persze, mint tyúkok etetéskor, rárepültünk a lányra, és megtudtuk, ki ő, mi ő, mit csinál, hogy kerül ide.

Jamie 26 éves, mint én, és középiskolában döntött úgy, hogy neki nem kell ez a lányos maszlag, amit az osztálytársai toltak. Sosem érdekelték a sminkek, sosem szedte a szemöldökét, soha nem volt rajta szoknya, ellenben mindent tudott a sport eseményekről, és fogalma sincs ki Kim Kardashian. Egy átlag tini lány ebből arra következtetett volna, hogy leszbikus. Ő inkább úgy döntött, fiú pályán fog játszani, és beállt a hadseregbe. Ott támogatták minden oldalról, tanulhatott, két egyetemet végzett, ezek közül egyik orvosi, a másik pedig valami pedagógiai irányú dolog. Közben ötször volt külföldön, különböző borzasztó küldetésekben, ahol többek közt fronton harcoló katonákkal vezényelték ki, a célból, hogy kvázi harctéri mentőst játsszon: ő látta el a sérülteket közvetlenül ott a placcon, míg el nem tudták szállítani az illetőt a legközelebbi kórház jellegű intézménybe. Varrt már össze ereket, stabilzált betört koponyákat, ugrasztott vissza kifordult végtagokat a helyükre, állított el vérzést egy cafatokra robbant karon, és hasonlók, mindezt úgy, hogy közben úgy tűnik nem sérült benne a NŐ.

Szavunk elállt, mikor mesélte ezeket, csak bámultunk, ámultunk, hogy mennyire csodálatos is ő. Én legalábbis így tettem.
Azóta egy egész estét szenteltem annak, hogy megtaláljam a neten valami formában, de nincs, csak elszállt mint valami superman. Superwoman.

Baba fóbia

Túl vagyok már azon, hogy az emberek mééélységesen hajlandóak túlreagálni, ha a normálistól eltérő dolgot látnak. Esetemben ez általában akkor következik be, mikor hangot adok annak, halkan és óvatosan, hogy én nem igazán vagyok oda a gyerekvállalás gondolatától.

Erre általában a következő reakciókat kapom:

1.) Akkor mit gondolsz, mi az életed értelme?
2.) Önző vagy.
3.) Ki fog rád vigyázni, mikor öreg leszel?
4.) Unatkozni fogsz.
5.) Ezt csak most gondolod így, majd idővel megváltozik a véleményed.
6.) Így nem lesz teljes az életed.
7.) Öreg korodra fogsz rájönni, hogy valami hiányzik, és akkor már nem csinálhatod vissza.
8.) Szülni egy olyan élmény amit semmi más nem tetőzhet.

És bármelyikre is próbálok reagálni, általában megsértem a másik felet, aki vagy már anyuka, vagy kétségbeesetten az akar lenni. Mert nem gondolom, hogy azért vagyok ezen a világon, hogy szaporodjak. Se nem tartom magam önzőnek azért, mert nem szeretnék gyereket hozni egy olyan világba, ami a háború küszöbén áll egy végletekig kimerített bolygón. Vagy azért, mert a férfi aki társául választ, nem kap tőlem kisbabát. Meg mert nem gondolom, hogy nyerő befektetés csak azért gyereket szülni, hogy majd később ők fürdessenek engem, mikor én már nem érem el a hátam. Sem azt, hogy egy nap majd a kanapén ülök, és rádöbbenek, hogy semmit az égvilágon nem tudok csinálni, a világ összes könyvét kiolvastam, az összes filmet megnéztem, és MOST unatkozom, úgyhogy baba. Azt sem gondolom, hogy az utóbbi 10 év alatt, mikor is ideje lett volna bezsongnom és gyerekekre sóhajtoznom és ujjal mutogatni csecsemőkre, hogy de cukik, nem hogy erősödik, de gyengülni látszik bennem a vágy, hogy egyszer bele akarjak vágni - masszívan a tagadás fázisban vagyok. Azt sem gondolom, hogy üres életem lesz, és üveges tekintettel fogom a macskáimat simogatni a verandán, kizárólag azért, mert nincs gyerekem.

Mégis, valahogy mindenhol, minden sarkon valami a homlokomra koppint, és az arcomba üvölti, hogy tessék szaporodni!!!!!

Felmész youtube-ra, hogy megnézz egy videót. Rendben van, hogy vannak ezek a reklámok előtte. 5 másodperc alatt el lehet tekerni. De vannak azok a reklámok, amiket végig KELL nézned. Nem tudom, hogy ezeket felhasználóra szabják-e azzal, hogy megnézik,  mennyi idős és milyen nemű, vagy pedig mindenki ugyanazt nézi minden videó előtt, de az hótziher, hogy én mindig ugyanazt a két rohadt reklámot nézem. Az egyikben két barátnő ül a konyhaasztalnál, és az egyik meséli a másiknak, hogy terhes, és azt is, hogy MÁR két hetes. Esélyt sem hagy a barátnőjének, hogy kiujjongja magát örömében, rögtön szöget üt a fejében, hogy ezt meg honnan a f.mból tudod? Mire elmondja neki a másik, hogy ezt a bizonyos terhességi tesztet használta, ami azt is megmondja, hány hetes terhes vagy. Mire a másik rájön, hogy ezt igazából ki nem szarja le, és elkezd ujjongani, és azt mondja, hogy juuuuj, azt hiszem sírni fogok.
Rendben van. Terhességi teszt. Hm...jó.... hát...kell. Nem is tagadom, én is veszem őket rendszeresen, mert az én szervezetem, és a biológiai óra, az három - ha 50 napja nem változtam idegbeteg szörnyeteggé, akkor szeretném tudni, miért nem, és oké, nem árt, ha tudom, hogy ha esetleg kis emberke növekszik bennem, mióta.
Rendben.

De amikor az arcomba tolják a másik reklámot, akkor szoktam elveszíteni a hideg vérem. Ebben kisbabák nyögdécseléseiből mixelte össze valami DJ tehetség az ABC dalt, angolszász földön a Twinkle twinkle little start, ami egy altató, majd mikor a szemhéjaim megtalálják az utat vissza a koponyámból hogy letöröljék a borzadalmat az arcomról, előjön maga a termék: egy ovulációs teszt, ami megmondja neked, hogy MA kell szexelni, nincs mese, ha szél, ha fúj, itt gyermeknemzés lesz, különben oda a lehetőség, és még egy hónapot csúszik a családi idill. Még ez is oké, mert sok pár tervezi a gyermekáldást (érthető, én sem akarnék mondjuk júliusban 8 hónapos terhes lenni, mikor fáj a létezés alapjáraton is, és hozzá még 50 fok is van). De a szöveg hozzá az, hogy "ess teherbe még gyorsabban!!".
Na most ez, egy olyan embernek, mint én, aki nem tervezi a minél hamarabbi teherbeesést, sőt, tűzzel vassal küzd ellene, annyit jelent, hogy lélegzet visszafojtva felhúzom a lábaimat az ölembe, felveszem a védekező pozíciót, és ha a párom esetleg a közelembe jön a következő 3 napban, valószínűleg ráordítók, hogy ha hozzám merészel érni, vér fog folyni.

És mindenhol ez van! Egész Anglia babalázban van! Durex reklám nincs. Olyat nem látsz, hogy próbáld ki ezt meg ezt a tablettát, és jó eséllyel nem leszel terhes! Nem! Azt látod, hogy tukmálják az agyadba ezt a baba propagandát, hogy SZÜLJ! SZÜLJ! SZÜLJ!!!!

Vagy ma: gondoltam felkeresek néhány oldalt, mert kezdek aggódni a biológiai órám működése miatt, mert most már kezd kicsit elfajulni ez az uborkaszezon, hogy itt 1-2 hónapig nincs egy csepp vér se, ha viszont van, a méhem biztosra megy, hogy megbűnhődjek minden egyes vérmentes napért.
Tehát gondoltam utána olvasok, mi állhat a dolog mögött.

És minden oldal érintőlegesen megtárgyalja, hogy mi lehet az oka, majd rögtön utána azt is, bő lére eresztve, hogy mi csinálj ez ellen, hogy teherbe tudj esni. Mintha minimum ez lenne MINDEN nő kérdése, az egyetlen, amivel foglalkozni hajlandók: mit tegyek, hogy teherbe eshessek?
Az hogy "mi lehet az oka annak, hogy nem minden rendszeresen működik?" , vagy hogy "Félek, hogy valami komoly baj van velem", vagy "csak szeretnék megnyugodni, hogy nem vagyok rákos vagy ilyesmi", az ilyen kérdések valahogy nem bukkannak fel. Minden nő segít a másiknak, hogy most cickafark teát igyon, és közben kötögessen rugdalózót, miközben a Hold járása felé mutatja  a méhét, mert az segít az egészséges, extra autizmus mentes kisbabák megfoganását, de te ilyen helyeken nem tudsz kérdezni vagy hozzászólni, mert magadra haragítod az egész Egy Mama Mindfelett klubot, akik lehordanak a sárga földig, hogy utolsó kis senki vagy, hogy még gyereket sem akarsz, biztosan megkeseredett, karrierista boszorkány vagy, és meg is érdemled hogy méhnyakrákod legyen, biztos az a bajod.
És így...kösz.


Nem arról van szó amúgy, hogy ne látnám a szépet az ilyesmiben. Oda vagyok például a barátunkék kislányáért,  ha látom, odaleszek a tesóm kisbabájáért, sokáig pedig szülész akartam lenni, mert egy csodának tartom a terhességet. De valahogy a szülőséget nem. És ez sajnos összeegyeztethetetlen.

Iskolacsengő

Egy ismerősöm segítségét kellett, hogy kérjem, hogy vissza tudjak emlékezni, hogy vajh az egyetemen hallottam-e.
De azt mondta, nem hallottam.

Ez azt jelenti, hogy 7 éve volt utoljára, hogy a fejem búbjától leszaladt az a zsibbadás a nagylábujjamba, mikor mindent elsöprő erővel ránk üvöltött a csengő.
Nem tudom, amúgy ha azt mondod, csengő, én azokra a cuki dolgokra gondolok a karácsonyfán, nem pedig egy ilyen hajókürt erejű, kómás betegeket, sőt halottakat is felébresztő... hát.. zajra.

Mégis jól esett hallani :)

Roxfort pedig megtelt élettel, nyüzsgés van, órára rohanás, újoncok (Novi, ejtsd, Nováj, fujj) kastély térképpel, másodévesek, akik a Novikat terelgetik, harmadévesek az összeomlás küszöbén, sőt, eljöttem egy terem előtt, ahol ma már rögtön vizsgát írtak, nagyot. Olyat, ahol egy nagy teremben elmozdítanak mindent a falhoz, a fiúkat leültetik az egyenként, kimért távolságra álló padokhoz, és két akkora óra üti a fejük fölött a másodperceket, mint az ablakom, hogy elnyomja a könnyek és az izzadtság cseppek becsapódási hangját a papírlapok fölött. Aztán ott vannak a tanárok, akik hatalmas fekete talárban suhannak a folyosókon, mint valami hatalmas halálmadár, közben pedig egyenként, félóránként szaladnak a technikusok barlangjába, hogy megtudakolják, mi is történik igazán, mert velünk ellentétben, nekik tegnap ért véget a nyár, nekünk pedig már 2 hete. Mi már visszarázódtunk.

Ma egyébként újra kotyvasztottam, nyitott ajtónál, miközben jobbra és balra is óra zajlott. Két okból is kiemeltem a "nyitott ajtónál" dolgot. Először is, az iskola borzasztóan figyel arra, hogy megfeleljen a saját "open doors policy"-jának, azaz annak az elvnek, hogy itt mindenki bizalommal fordulhat mindenkihez, ajtónk mindig nyitva áll egymás előtt. Nos, ezt szó szerint értik. Tehát én még javában kevergettem a boszorkányfőzetemet a pultnál, miközben a diákok éhes várták, hogy elhasználhassák mindet. A másik ok, amiért említettem pedig az, hogy ezáltal természetesen folyton fennáll a kockázata annak, hogy ha valamit elrontok, és pukkan, robban, kipezseg, felforr, spriccel, akkor jól eldobom, eltöröm, és jó eséllyel még káromkodok is hozzá egy cifrát - nyitott ajtók mellett.

Na de aggodalomra semmi ok, Helen azt mondta, hogy erre a háromra lesz szükség, csináld meg. És ott hagyott egyedül. Úgy éreztem magam, mint aki bombát semmisít meg.

Csináltam valamit, ami a Brodie oldat névre hallgat, és meg is mutatnám nektek, mert érdekes, mert egy undorító barnás, ködös lötty, és ránézésre csak az különbözteti meg a szennyvíztől, hogy a folyadék felszíne, illetve ahol az üveggel érintkezik, vagy öntéskor vékony mintarétegben/kapillárisban gyönyörű, erőteljes korall-pink színe van. Azért szeretjük - mint megtudtam -, mert nem hagy nyomot üvegen, és ELVILEG könnyen mosható vízzel. Gyakorlatilag kb 30 kézmosással később még mindig rózsaszín a nagyujjam, és a munkafelületről is csak komoly 10 perces fehérítős kaparással jött le. De legalább lejött, nem hagytam magam után nyomott, mint egy csiga, hogy látjátok? Itt jártam, itt bénáztam.

Nem úgy a következő oldattal, az pedig a szuper szuper kék Leishman oldat volt, amit vérminták mikroszkópos megtekintéséhez szeretnek használni, Itt nem volt mit tenni, 50 fok volt a tetőtéri laborban, főleg 2 réteg ingben és laborköpenyben, a két csúszik, a kéz remeg: ott hagytam örök nyomom az előkészítő terem hófehér munkaasztalán, míg asztal az asztal: két szuper szuper kék folt árulkodik róla, hogy ide is megérkeztem. :)

Katie

Ha egy iskolában szerelmes motívumokat látsz, azok általában lányoktól származnak, vagy lányok jelenlétében követik el.

Szerintem ha a tini szerelmem mellett ülök egy órán, és oda vakarja a padba, hogy I <3 Rami, tuti kap egy extra puszit amiért ilyen jó fiú, és ő ezt nagyon jól tudja.
Hogy viszont az említett fiú akkor is oda vakarná-e ezt a padba, ha nem ülnék ott mellette, sőt, ha esélytelen volna, hogy bármikor is meglássam... azt már nem hiszem.

Márpedig ma, mikor a tanszéki meetingen küzdöttem a szemhéjaim súlyával, erre lettem figyelmes, a padba vésve:
I <3 Katie.

És ez annyira édes.
Úgy értem, ez egy fiú iskola, ide lányok nem teszik be a lábukat. Egy fiú, aki ilyet vés a padba, garantáltan ki van téve a haverjai piszkálódásának, akik a tendenciózus pénisz véseteket preferálják. Ő mégis egy lány nevét hagyta hátra az utókornak, holott az a lány sosem fogja látni ezt a gesztust, valószínűleg fogalma sincs róla. Ahogy arról sem, hogy az a fiú pénzbüntetést és  vizsgái sikerességét veszélyezteti egy ilyen kihágással.
De mit tehet az ember, ha 16 éves, szerelmes, és ott van Katie a fejében :)

Elvárások

Szögezzük le, nem igazán értem, ezt az iskolát, már ami a tanrendet illeti.

Kicsit úgy vagyok vele, hogy ha visszagondolok, milyen volt a Roxfortról olvasni, kicsit ilyen itt is minden.
Ilyen fél mondatokat csípek el, hogy "A legtöbb tanuló nem is tudja, melyik osztályban van....csak a házuk nevét tudják, és hogy hányadik évbe járnak".

Nekem, mint Magyarországon nevelt, osztály orientált diáknak ez érthetetlen, de mindegy is. Legyen.

Ma részt kellett vennem a tanszéki évindító gyűlésen. Itt bemutattak, mint Rafiki az ifjú Simbát, aztán unalmas dolgokról beszéltek azok, akik értenek hozzá: többek közt, most jöttek ki az IGCSE tesztek eredményei, és végigvették, hogy teljesítettek a fiúk. Ez ugyanis itt nagyon fontos, ha már a szüleid évente 35ezer fontot fizetnek (kb 14 millió forint) azért, hogy te tanulj, akkor fiam iparkodjál. És ha B-nél rosszabb jegyet kapsz, téged, és a tanárodat is hajnalban megetetnek odakint a mókusokkal.
Na már most, a diagram szerint a tudományos részlegen tanulók közül nem értek el elegen A+ (azaz csillagos ötös, hibátlan vizsgájú) osztályzatot, de még így is 3x - 4x annyian, mint bármelyik állami iskola.
Konkrétan botránynak számított, és név szerint említették azt a tanulót, aki 9 vizsgából összehozott 4 csillagos ötöst, 4 sima ötöst, és egy négyest.

Hát úristen!
Persze megértem, hogy egy ilyen presztizst képviselő iskola nem vállalhat ilyen "elfajzott" kilengéseket, ha az ország legjobbjai közt akar maradni, de azért szerencsétlen gyerekekből kifacsarják az utolsó csepp eszenciát is ezért. Ha nekem 15 évesen ilyen eredményeket kellett volna produkálnom, lehet nem lett volna természetes a mosolyom. :) És nem arról van szó, hogy nem tudtam volna, mert ilyesmi jegyeim voltak nekem is, a négyes nem volt elég jó nekem, de ha este sírva felhívtam anyukámat, hogy nem bírok többet tanulni, pedig még sok van hátra a holnap teszthez, anyu azt mondta, hogy egy jó alvás mindent megold majd, figyeljem meg. Inkább tegyem el a könyvet, kapcsoljam le a lámpát, és pihenjek.
Kíváncsi vagyok, akkor is ezt mondta-e volna, ha évi 14 millája bánja.

Az első szikla

...ami legördült a szívemről!

Valószínűleg nem fogom soha elfelejteni, mikor Helen, a közvetlen felettesem azt mondta: holnap csinálunk pár oldatot.
Ahogy vártam, görcsbe rándult a gyomrom.

Elmondom mi a problémám a szervetlen kémiával. Az a bajom a szervetlen kémiával, hogy a szememben olyan, mint egy vallás. Emberek állítják, hogy ott van és úgy néz ki, ilyen és olyan erők hajtják, de egyszerűen nem látom, nem értem, nem tudom elképzelni. Hogy egy egyenlet lejátszódik egy üvegben, és úgy marad.
Engem az egyetemi laborokban (biológia laborokban) arra tanítottak, hogy minden legyen tiszta, minden legyen steril, mert különben létrejön némi irgumburgum a petri csészében, és kuka az egész hóbelebanc. Lásd: ha egy óvatlan mozdulattal a kisujjad körmének csücske elvonult a petri csésze fölött, a vertikálisan fentről lefelé fújt steril levegő, ami a minták tisztaságát és szennyeződés mentességét hivatott biztosítani, garantáltan belefújja azt a néhány száz bacit,a mi a körmöm csücskén ül, és nem kapaszkodik eléggé. Bumm, fejest ugrik a táptalajba, ahol minden létező kedvező körülmény megadatik neki, hogy undorító, penészes trutymóvá változtassa a fáradságos munkával megmunkált petri-kiskertemet.
Itt viszont, fogsz egy kanalat, amit elemelsz egy tartóból, amiben ceruzák, vonalzól, keverőpálcák vannak, két ujjad közé csíped, és letörlöd róla a port, majd beledugod a vegyszeres üvegbe, onnan meg a keverendő oldatodba.
Én pedig így sikítanék, hogy... de....és mi van a bacikkal? Mi van a bacik felszínén levő molekulákkal? És az ujjadról a kanálra felvitt zsír réteggel? Ezek hogy nem befolyásolják az oldat kémiai egyensúlyát - bármi is legyen az?
És értem én, hogy túl nagy dolgokról van szó, holott az oldatomban atom és molekula szinten mennek a folyamatok, mégis zavar az a pici hibafaktor. És ha gallyra meg egy kísérlet, rögtön fejben ezt okolom - ahogy ez történt a Biuret oldattal is következő nap.

Helen történetesen már 17 éve keveri ebben az iskolában a Biuret oldatot, mégis recept kártyákat használ hozzá. Van neki kettő is, kinyomtatva. Az egyik az ő saját házi receptje, lelaminálva, Helenesen, a másik pedig az angol középiskolai tudományos oktatásért felelős kamara (vagy mi) hivatalos kiadványa.
Mindkettő szépen elmondja neked, hogy van egy Biuret1, és egy Biuret2 nevű dolog, mindkettő szükséges ahhoz, hogy pozitív próbát kapj: azaz, ha hozzácsepegteted egy fehérjét tartalmazó mintához ezt a két löttyöt, a kék lötty pinkes-lilás színbe vált át. Ez mind szép, és jó, de valamiért, mindkét recept kihagyott egy hozzávalót.

Ennek következtében ugyan meglett a kívánt kékes színű lötty, de a réz-szulfát hozzáadásával valószínűleg túltelítettük az oldatot, és zöldes üledék képződött a lombikban, ami leülve feketére színezte a fele lombikot.
Na ezt több okból sem értem.

A recept szerint, kell egy NaOH oldat, és egy CuSO4 oldat,ezt összekeverve kapom a hupikék színű Biuret 1-2 oldatot. Elsőre nem sikerült. Oké. Másodjára sem....nem annyira oké, de azért még oké. Harmadszorra gondoltuk, gyere velem kisbarátom, nézzük, mint mond a google. Ott a receptek nagy része tartalmazott egy harmadik ágenst: kálium-nátrium tartarátot. Mire Helen szeme felcsillant, hogy jó, hát ez biztos ahhoz kell, hogy oldatban tartsa azt a sok trutymót, adjuk hozzá, és akkor majd kitisztul.
Hát nem tisztult.
Másnap nekiálltam negyedszerre, ezúttal úgy, hogy a CuSO4 oldaot kevertem a tartaráttal, majd ezt a komplexet egy iszonyatosan tömény NaOH oldattal, amiről úgy gondoltam, tuti, hogy ekkora marék NaOH kavicsnem fog feloldódni olyan kevés vízben - de amúgy de.

Láss csodát, mikor összekevertem a kettőt, megkaptam a hupikék, tiszta oldatot.

Helen boldog volt, azt mondta, működik, megcsináltuk a fehérje próbát, szépen színt váltott, ahogy kellett. Én viszont nem tudok napirendre térni afölött, hogy mégis miért más így. Először is: nem melegítettük fel a mintát vagy ilyesmi, szóval a körülmények teljesen azonosak voltak, mikor utólag adtuk hozzá a tartarátot, és mikor előbb bekevertem a rézzel. Főleg, hogy a másik ágens, a NaOH, nem is vesz részt a reakcióban, az csak a lúgos közeget biztosítja. Konkrétan ez most az a probléma a fejemben, hogy adott két fazék pörkölt. Az egyikbe akkor teszek borsot, mikor felöntöm lével, a másikba akkor, mikor már kész, csak hozzáadom. Az én képzeletemben minkét pörkölt ugyanolyan ízű kéne hogy legyen a végén, lévén minden más teljesen azonos volt. És mégsem. Ha a végén adom hozz a borsot, a pörkölt csomós lesz, és odaég, viszont ha az elején, akkor a legfinomabb csemege, amit el tudok képzelni jelen pillanatban (éhes vagyok).

És itt a problémám. Helennek mindegy, neki, ha működik, akkor nincs több kérdés. Bennem viszont üvölt a kíváncsiság: MIÉRT MŰKÖDIK????
Mi az isten zajlik abban  a lombikban ami ennyire láthatatlan, mégis ennyire nagy különbségeket okoz?

Mindenesetre úgy fogtam azt a tiszta, tökéletes Biuret oldatot, mint  a szent grált.

I'm back!

Sziasztok, már ha van még itt valaki.

Úgy döntöttem, most, hogy úgymond új szakaszba lép az életem, visszatérek az íráshoz. Most, hogy vannak szabad estéim és hétvégéim, meg hosszú szabadságaim, szeretném, ha tudnék valami értelmeset kezdeni magammal, testben és lélekben is. Ha nem is minden nap, de szeretnék sokszor írni arról, hogy mi történik egy angol magániskolában egy nap, legalábbis arról, ami elér hozzám, és hogy hogyan  képes egy soha a témában nem dolgozó, diploma nélküli kelet-európai lány helytállni, boldogulni, neadjisten sikereket elérni. Szeretnék továbbá többet olvasni, nyitott szemmel járni, és ha valami szöget üt a fejemben, szeretnék róla beszélni, felháborodni, örülni neki, vagy csak szimplán feljegyezni, hogy "na, ez is új".