If it looks stupid but it's working - it's not stupid

Ma - a hét legnyomorúságosabb, és leghosszabb napján - az a helyzet állt elő, hogy nem volt gyakorlat. Egész. Áldott. Nap.

Bementem, elpakoltam a tegnapi romokat, megnéztem a gyakorlat jegyzéket, és egy tök üres lap fogadott. Ilyen kérem még nem volt.

Unatkozni az én munkámban egy borzasztó dolog. Mintha valaki főállásban az órán ülne, és folyton visszatekergetné - egyszerűen nem telik az idő. Szóval gondoltam egy nagyot, fogtam egy csíptetős mappát meg egy paksaméta papírt, és nekiálltam leltározni. Nem azért mert kell, vagy mert kupi van. Azért, mert néha halvány dunsztom sincs, hogy mink van, és mink nincs, vagy hogy amink van, az mi az isten, és hol van.

Mondok két példát.

Bejön Paul, és megkérdi tőlem, hogy hány szettem van a nyüves spirométeres gyakorlathoz. Ahelyett, hogy megmondanám neki, először megdöbbenek azon, hogy van nyüves spirométeres gyakorlatunk. Aztán megkérdem magamtól, hogy ahhoz mi az isten kell. Aztán bármi is az, még meg is kell találnom, hogy meg tudjam számolni, és megmondani szerencsétlen Paulnak, hogy van-e elég szett az órájához, vagy ezt most inkább hagyja ki. Van készen összeszerelve? Vagy nekem kell összevadásznom hozzá a csöveket meg a dugókat meg az atyaúristent? Miközben Paul pedig néz rád, és azon gondolkozik, hogy most nem értetted a kérdést, nem tudod miről beszél, vagy nem tudod a saját leltárad? Egyik sem fest túl professzionálisan.

Másik példa

Bejön Colin, és azt mondja: Rami, adjál nekem harisnyát.
Meglepődöm-e?
Nem.
A legváltozatosabb igényekkel jönnek be hozzánk emberek. Ennek harisnya kell. Annak fémfűrész. A harmadiknak zsonglőr labdák, a negyediknek pillecukor, az ötödiknek szívószál, a hatodiknak 100as égő, a hetediknek gombelem, a nyolcadiknak DNS festék, a kilencediknek borotva, a tizediknek kagylók, a tizenegyediknek ragasztópisztoly.... csavarhúzókészlet, embrió modell, imbuszkulcs, gyufa, gumicső, lufi, evőpálcika, vércukormérő, pocsolyavíz, nyúlcsont, turmix gép, nagyítólencse, haltáp, tartósított patkány, szegfűszegolaj, birka szem, hosszabbító kábel, fagyasztott polip, porított enzim, szárított barnamoszat, parafadugó, balzsamecet, harangvirág mag, parafilm, petri csésze, kapilláris cső, szárított borsó, ablakpucoló, muslinca táp, gyurma, vízforraló, fogamzásgátló tabletta, kitömött cápa, post-it, ruhafilc, epoxi gyanta, stopperóra, tücsök, zabkása, sebész cérna, értitek a lényeget.
Meglepődtem-e az elején?
Meg én!
Szóval ahelyett hogy úgy néznék a tanárra, mint valami félőrültre, hogy mit akar tőlem a harisnyájával, inkább összeszégyellem magam, amiért nem tudtam, hogy kéne, hogy legyen ilyenünk, és tudnom kéne, hol van.

Szóval nekiálltam egyenként kihuzigálni minden fiókot, kinyitogatni minden ajtócskát, kibontogatni minden dobozt, leírni, mi van benne, illetve, ha nem tudtam mi van benne, inkább lerajzoltam, körülírtam, elmutogattam - vagy megkérdeztem, hogy ugyan, mi lészen ez; koordinátákat csatoltam hozzá, hogy

1.) ha kérnek tőlem valamit, ne csak álljak ott, mint süket ember a légvédelmi szirénázás idején, hanem elő tudjam vakarni anélkül, hogy ezzel a tanár idejét vesztegetném
2.) egyáltalán tudjam, miből gazdálkodunk, ha esetleg össze kell raknom valamit, vagy megtervezni egy kísérletet


Helen szerint időpocsékolás, mert minden szekrényre ki van írva, hogy mi van a benne található polcokon. Mondtam neki, hogy ez mind szép és jó, de ha mondjuk a 43as fiók neve az, hogy Miscallenous, abból én nem fogom tudni, hogy mi van benne. Csak abból, hogy "Vegyes" nem fogom tudni, hogy ott laknak a zsonglőr labdák.
Szóval ma keményen, 11 órában leltároztam.
És fáj tőle az agyam.

De jó hír a mai naphoz: végre megérkezett a szemüvegem, tehát úgy tudtam leltározni, hogy semmit nem láttam duplán - ami lássuk, be nem árt :)