This is fucking science

Persze természetesen az f betűs szó nem hangzott el 50 tudásra éhes alsós kisdiák előtt.

Van az iskolának egy "outreach" nevű programja, ami igazán költőien arra utal, hogy nyújtsuk kezünket a tudásszomjas, de alacsonyabb presztizsű iskolák gyerekei felé, és hívjuk be őket különböző kísérletekre. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy borzasztó jól felszerelt az iskolánk, köszönhetően a hihetetlen tőkének, amit a szülők fektetnek belénk. Nem csak a 14 millió forintos éves tandíjról van szó, hanem az adományokról is. Mert hogy abból is van dögivel, amiért cserébe az adományozók általában nem kérnek többet, mint hogy emlékezzenek meg róla valahogy (lásd: nevezzétek el rólam a kávézót/könyvtárat/ebédlőt/kápolnát stb), amit finanszírozok nektek.
Na már most, ez a tőke majdhogynem garantált és adott,  és mivel iskola lévén ez egy olyan szervezet, aminek az adóév végén nem lehet bevétele, ezért az utolsó penny-ig mindent el kell költeni és el kell könyvelni. Így kapunk a mostani tanév végén új tudományos épületet potom 25 millió fontos költségvetésből. Így tehát igen jól működik együtt a jut is - marad is része a dolognak: új épületek, renoválások, új műszerek, új számítógépek - szólsz, azt ' van.

Ez az outreach nevű dolog emellett nem titkoltan más célt is szolgál: hogy a gazdag általános iskolások hazamenjenek, és azt mondják a szüleiknek: én ide akarok járni, ahol ilyen király kísérletek vannak!
Továbbá pedig kitűnő lehetőség a végzős diákjaink Oxbridge (Oxford és Cambridge) jelentkezési lapjainak fényezésére, mert itt ők végzik a bemutatókat, ők magyarázzák el, mi történik, és ők teszik érdekessé igazán - egy gyerek szívesebben hallgatja az érdekes dolgokat egy másik gyerek szájából, mint egy idősebb tanáréból. Mi tehát csak ott vagyunk, és figyelünk, hogy minden rendben menjen szakmailag és technikailag.
Épp a laboromban kotlottam hagyma epidermiszt hámozgatva, midőn elhangzott a címbeli mondat Young David szájából a folyosón. Young David azért young David, mert két David van a kémia tanszéken, egy öreg, aki már ott van évek óta, és ez év szeptembertől egy pofátlanul fiatal, 22 éves, csokornyakkendős új David is - aki most Young David néven fut. Mindenre van energiája, úgyhogy bevállalta, hogy elviszi a vállán a mostani outreach délutánt.
Ebben a jeles pillanatban éppen kifelé tartottak a biosz kísérletekről, hogy bemasírozzanak a kémiai előadóba, ahol sok sok színes, pukkanó, villanó - egy szó mint száz, gyerekeknek érdekes kísérleteket mutattunk be.
Az egyik gyerek odakiabált a másiknak, abszolút kendőzetlen izgalommal:
- Most megyünk a show-ra, ugye? Ezt vártam!!
Mielőtt pedig a kis pajtása válaszolt volna, Young David odaugrott melléje, és azt mondta:
- Show? Ez nem show, nem bűvészet vagy mágia - ez tudomány.

BUUUMM, egy gyereket máris tudóssá avatott valószínűleg, mert felcsillant a szemében az a tipikus kíváncsiság, az a tudni akarás, ami a pályát jellemzi.

Bementem megnézni amúgy azt a bizonyos "show"-t, volt bőven uuuuuuuuu meg áááááááá :) Volt tűzijáték, robbanások, homoki kígyók vegyszerekből, elefánt fogkrém, tűzszínezés, lávalámpa készítés - mindenki imádta, és nem titkoltan én is.