Jó reggelt, mondanám, ha...

Nem tudom, ki hogy van vele, de részemről olyan, mintha kicsit ismerném ezeket az embereket.

Minden nap ugyanakkor kezdek, ezért minden nap a 7:03-as vonathoz igyekszem, majd 7 perc vonatozás után komótos sétát veszek Tonbridge vasútállomástól Tonbridge school-ig. 

És jönnek szembe emberek, akik eleinte csak random emberek, aztán elkezd feltűnni, hogy minden reggel ugyanazokat az arcokat látom szembejönni velem. 

1.) Morgan Freeman - egy kiköpött hasonmás a táskás szemeivel, ősz hajával és a májfoltos arcával, pufi dzsekiben és sálban, valószínűleg néhány millió dollárral kevesebb vagyonnal. Mindig ott jön szembe, ahol nagyon szűk a járda, egyik oldalon házsor van, a másik oldalon pedig parkoló autók. És ő mindig beugrik a parkoló autók közé, hogy utat engedjen nekem, aki nyilván jobban sietek, mert vonathoz megyek. Köszi Freeman. 

2.) A Szakács Fiú - aki valószínűleg nem is az, de én ehhez kötöm. Nagyon sokszor belebotlottam már ebbe  a jelenségbe, mint pincér, miszerint ha egyenruha van rajtad, és az emberek vissza-visszatérnek az éttermedbe/bankodba/boltodba/stb, régi ismerősként fogadnak, és te is őket. Mint anno Peter. Peter minden második este bejött az étterembe egy pohár vörös borra, egy kis beszélgetésre és elviteles fish&chips-re. Rengeteget beszélgettünk politikáról, történelemről, üzletről, mindenféle magasröptű dolgokról, a végén pedig mindig megölelt, megköszönte a társaságot, fizetett és távozott. Nyugdíjas, magányos emberről van szó, mielőtt furán kezdtek nézni. Mégis, mikor egyszer összefutottunk a kisboltban, és épp nem tudott dönteni két konzerv kukorica közt, odamentem hozzá, és köszöntem neki, és megkérdeztem, hogy van a kutyája (legutóbb említette, hogy beteg szegény és lehet hogy el kell altatni). Abszolút zavar ült a szemében, láttam, hogy keresi az információmorzsákat a fejében, hogy valahova el tudjon helyezni, de nem ment neki. Aztán lehúztam a cipzárt a kabátomon, és mikor látta az éttermi egyenruhámat, a homlokára csapott, hogy jaaaaj mennyire buta is, hogy nem ismert meg. Nem veszem zokon természetesen, mert én is így vagyok vele. 20-30 perccel azután hogy látom a fiút az utcán, akitől a bagelt veszem, esik le mindig, hogy ő volt az, de nem ismerem meg mert nincs előtte a kenyeres pult, és nem kérdezi meg, hogy milyen szószt kérek. Vagy a szőke ügyintézőt a bankból. 

Így vagyok a Szakács Fiúval is. Valószínűleg láttam valami hasonló helyen sokat (pénztárban, boltban, felszolgálóként, szakácsként), de mikor reggel szembejön velem bőrdzsekiben, nem tudom lehámozni a lila ködöt körüle. 

3.) Szilvi - aki nyilván nem Szilvi, de nekem Szilvi, mert hosszú szőke haja van és olyan értelem nélküli tekintete, mint annak Szilvinek, akit ismertem hasonló értelem nélküli tekintettel. Aki képes volt rácsodálkozni tavasszal arra, hogy zöld a búza. Látod hogy zöld? Milyen zöld! De zöld nem? Olyan zöld!!!! Milyen érdekes!! De ugye, milyen zöld???
De. Zöld.
Ez a Szilvi mindig ugyanazon a széken ül az állomás peronján, és értelem mentesen vacog a hidegben. Néha munkából hazafele jövet is ugyanazzal a vonattal jövünk.

4.) Sapkás Pasi No1 - van egy sapkás pasas, aki a peron legvégén ül. Néha nagyon korán érek oda, és akkor is ott ül. Bejön két vonat, egyikre sem száll fel, csak ül. Bejön az én vonatom, akkor se mozdul.  Csak ül tovább. Lehet hogy az utánam jövő vonatra vár? Lehet, hogy egy szobor?

5.) Sapkás Pasi No2, avagy The Captain - ő nagyon trükkös. A másik peronon mindig bent áll egy szerelvény, ami a mi vonatunk után indul csak el. Csak ott parkol. Égnek benne a lámpák, és megy benne a fűtés. Ez a jóember pedig nem fagyoskodik a peronon, beül abba a szerelvénybe, és csak akkor bújik elő, mikor berobog a mi szerelvényünk. Átadhatna némi fényt Szilvinek.
Azért hívom úgy, hogy The Captain, mert olyan szerkezetű feje van, mint a Captainnek az Így Jártam Anyátokkal-ban: vidám, mosolyra húzódó szája van, de a szeme....a szeme az gyilkos. 

6.) Tünde - ő mindig Tonbridge-ban, a híd környékén jön velem szembe. Ő a tipikus Londonba járó dolgozó lány: fekete szövet kabát, elegáns, szürkés sál és kesztyű, szoros kontyba fogott sötétszőke haj, kifogástalan smink, fekete/szürke üzletasszonyos egybe ruha, fekete harisnya, és... neon pink futó cipő, miközben a kezében lóbálja a magassarkút, amit valószínűleg a liftben cserél át a munkahelyén. Tünde nem szarozik a sarokkal, ha vonathoz kell futni. Tünde okos. Légy olyan, mint Tünde. 

7.) Marika - na ő a Tünde másik véglete. Ő is hosszú fekete szövet kabátot hord. Ő is egyberuhát. De az ő egyberuhája lobogós, a szivárvány minden lehetséges színében pompázik, és ő nem baszakszik a harisnyával - mindenki szemének rendelkezésére bocsátja a szőreit és a piros foltokat a lábán. hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy a fekete, földig érő szövetkabátját combtőig felgombolja, a lábai így kilifegnek, a kabát meg csak lobog a nyomában. Ha esik, ha fúj, ha mínusz 50 fok van, ha plusz 30, Marika az arcodba tolja a virgácsait. 

Ők tehát az én munkába járós cimboráim. Néha amúgy úgy köszönnék nekik, vagy rájuk mosolyognék, de hát akkor meg én vagyok a...

8.) ...A Fura Lány - minden reggel látom, mindig nevetségesen sok pulóver és legalább két sál van rajta, úgy szorongatja a kávés küblijét mint a szent grált, és úgy vigyorog rám, mintha ismerne. Strange girl is strange.