Rami, a hamis pisi koronázatlan királynője

Hadd kezdjem ezzel a tanárral, akit úgy hívnak Mark.
Alapból eddig mindenki végtelenül cuki velem, türelmesek és kedvesek, de komolyan, szerintem ennyi kedves embert egy kupacon dolgozni még életemben nem láttam. Mindenki el van ájulva a ténytől, hogy nem vagyok angol, mégis milyen szépen beszélem, és milyen jól helytállok már harmadik hete. Mindenki nagyon figyel arra, hogy úgy beszéljen hozzám, hogy biztosan megértsem.

Mark viszont nem, ő az egyik nagyon nagyon okos ember, akinek doktorija is van meg minden, aki úgy néz ki a talárjában mint valami Piton professzor. Na ő az, akit egy percig sem érdekel az, hogy te honnan jöttél, és vannak-e nehézségeid, kivétel nélkül mindenkivel ugyanúgy beszél: hadarva, és nem mozgatva az ajkait, hogy még egy kis sunyi szájról olvasásra sincs esélyed. És aki, ha valami nem működik, vagy nem sikerül, hajlandó felemelni a hangját.

Mondanom sem kell, rettegek tőle. Rettegek attól, hogy egyszer majd odajön hozzám, mert kell neki valami, és nekem fingom sem lesz róla, hogy mit akar. Attól is, hogy rosszul készítek össze neki valamit, és lekap a tíz körmömről.

Pénteken épp egy gyakorlatot készítettem elő Mark felsőéves csoportjának. Vizelettesztet kellett imitálnunk nekik, amit el szoktak annyival intézni, hogy fehérjét és glükózt feloldanak vízben, beüvegezik, aztán odaadják nekik a teszt csíkokat. Tegnap viszont annyira unatkoztunk, hogy gondoltuk Helennel, adjuk meg a módját a pisis gyakorlatnak. Lefőztünk egy jó erős teát, és abból kanalaztunk a mintánkhoz, annyit, hogy gyönyörű pisi színe legyen.
A gyakorlatról kiszűrődő hangok pedig alátámasztották: ez tényleg pisinek tűnt.

Lement a gyakorlat, bementem összeszedni a kellékeket óra után, mikor Mark még mindig az asztalánál ült. Miközben szedelőzködtem, odajött hozzám, és csak annyit mondott:
A fiúk azt hitték, igazi pisit kaptak, nagyon hiteles volt.

Az ő szájából pedig nekem ez a teljesen kifordult, fura mondat is bóknak számít, és személyes sikerként könyvelem el.