Szerintünk így kell megváltani a világot

Két nagyon fontos gondolat tapadt meg a fejünkben Shaunnal tegnap, mikor az élet nagy kérdéseiről beszéltünk, és a bolygónk jövőjéről, és hasonló magasröptű dolgokról. És a kettő valószínűleg összefügg, de most tárgyaljuk őket külön.

1.) Az egyetemek

Nézünk egy sorozatot, amiben a fura nevű indiai bajuszos tudós fazon magyaráz asztrofizikáról, evolúcióról, csillagokról és fekete lyukakról, és olyan dolgokról, amikről szerettünk tanulni fizika órán. Minden részben érintőlegesen bemutat egy tudóst a régmúlt időkből, olyanokat, akik igazán fontos részei voltak az éppen szóban forgó találmányoknak, vívmányoknak, és egytől egyig mindannyian igazi, ízig-vérig felfedezők voltak - azaz ha érdekelte őket valami, akkor addig figyelték, próbálgatták, míg teljesen ki nem ismerték az adott dolgot, majd leírták, elküldték egy akkor műr híres tudósnak, hogy véleményezze, akik meg általában kiröhögték őket, és majd csak később, egy generációval arrébb jöttek rá, hogy igaza volt, és poszthumusz elismerést kaptak. Megszállottan keresték a válaszokat könyvekben, megfigyelésekkel, kísérletekkel, és tudták, hogy ha valami nagy dolgot találtak, azt meg kell osztaniuk az emberiséggel, akárhogy is reagálnak (elégetik, élve eltemetik, nevetség tárgyává teszik, vagy ne adj isten, elismerik). Ezek az emberek nem feltétlen voltak tanult emberek, sokuk csak istállófiú volt, vagy üvegöntő, vagy tudom is én, nem ültek az iskolapadban 6 éves koruk óta, nem csiszolta senki az agyukat, így ha valami érdekelte őket, örömüket lelték abban, hogy tanulmányozhatják. Ha pedig egyetemre jártak, az újabb korokban, a professzoraik figyeltek rájuk, biztosították számukra a hátteret, hogy rájöjjenek annak a bizonyos titoknak a nyitjára.
De ma hogy megy az ember egyetemre? Azt se tudja, mit akar kezdeni magával, nem érdekli semmi úgy mélyebben, ha pedig igen, akkor egyszerűen nincs lehetősége, sem alkalma elmélyedni benne. Hiába érdekeltek engem a mikorhiza gombák, és az, ahogyan összekötik a fákat, és jeleket, anyagokat továbbítanak köztük A-ból B-be, mint egyfajta távkommunikációs csatorna, másodévben érintőlegesen volt csak róluk szó, és 3 könyv taglalta őket az egyetemi könyvtárban, a tanszék pedig olyan összetett volt, hogy nem is igazán tudtam, kihez kéne fordulnom, hogy foglalkozhassak a dologgal. Talán később, phd keretei közt lehetett volna rá alkalmam, de akkor is, addig keresztül kellett volna vergődnöm minden máson, ami annyira nem érdekelt, olyan órákon és oktatókon, akiknek nem tagadott szándéka tőlem megszabadulni, és olyan vizsgákon és teszten átevickélni, amik egyáltalán nem szolgálják az intelligens, tudományos gondolkodás megteremtését (magold be holnapra ezt a kétezer növény nevet latinul, különben megbuksz).
Egy igazi tudós képes az életét szentelni egy gondolat szikrának, és itt a kulcs a következő gondolatmenethez.

2.) A világ vezetői

Avagy mi a legnagyobb baj a civilizációnkkal? Mert ugyan látjuk, hogy baj van, és hogy rossz felé tartunk, mégsem történik semmi, mindenki ujjal mutogat a másikra, hogy ők a rosszak, ők bántják a bolygót, miközben mi magunk, individuell is csak akkor vigyázunk rá, mikor kedvünk tartja, vagy amikor kényelmes. Azt ne mondd, hogy ha elfelejtettél magaddal vászont táskát vinni a boltba, és ez a pénztárnál jut eszedbe, inkább visszateszel mindent a polcra, hazamész a táskáért, majd vissza a boltba. Nem. Megveszed a műanyag zacskót 5 pennyért, és egy időre félrenézel, hogy ne lásd a globális felmelegedés tényét, és azt, hogy ezzel te is hozzájárultál a dologhoz.
A baj a civilizációnkkal - szerintünk - az, hogy amióta vagyunk ezen a bolygón, politikusok vezetnek minket. Uralkodók az idők kezdetén - királyok, császárok, akik vagy azért kerültek hatalomra, mert megölték az elődjüket, vagy hősként kerültek ki egy csatából/háborúból, vagy csak szimplán mert jó családba születtek. Lehettek akármilyen rátermetlenek, "járt" nekik a cím, a tisztelet, az alattvalók, és a hatalom - pedig semmi nem garantálta, hogy alkalmasak is.
Ma pedig kik ülnek az országok élén? Politikusok, közgazdászok, olyan emberek, akikbe azt verik az egyetemen, hogy hogyan lehet pénzt csinálni, és ha van pénz, hogy lehet belőle még több pénzt csinálni, mindegy kinek a kárára, mert a hosszútávú következményt amúgy is a gyerekeink, vagy a későbbi generációk szenvedik el - majd ők megoldják.
Amire ezeket az embereket tanítják, az az, hogy hogyan csitítsák el a lelkiismeretüket, hogy ne sipákoljon, mikor az egyetlen vallásnak tisztelegnek, amit ismernek: a kapzsiságnak.

A vezetőinkkel ez az egy baj van: kapzsik. Mind egy szálig, kivétel nélkül.

És amikor ez azzal társul, hogy még mellé buták is (lásd: a világ egyik leghatalmasabb országának vezető pozíciójára pályázó politikus azt állítja, hogy a klímaváltozás mint olyan, csak kitaláció, egy aljas kínai koholmány, ami egy célt szolgál: hogy kitaszítsák az amerikai piacot, és világuralomra törhessenek), akkor van igazán baj. Százezrek ünnepelnek olyan embereket, akiket a Győzike showban sem mutogatnának, mert az azért mégis csak degradáló lenne a Gáspár családnak.

Kiket kéne akkor vezető pozícióba ültetni?

Szerintünk tudósokat.

Asztro- és kvantum fizikusokat, mérnököket, matematikusokat, biológusokat és vegyészeket.

Van például egy találmány. Hadd példálózzak ezzel.  Ez egy egyfajta járólap, ami elnyeli és feldolgozza az energiát, ami abból adódik, hogy rálépsz, és átkonvertálja használható energiává. Mikor letesztelték egy TV-showban, ilyen járólappal rakták le a folyosót, amin ki-be jött a közönség (kb 300 ember) a show elején, és a szünetben. A show végén elmondták nekik, hogy csak azzal, hogy ők átnyargaltak ezen a "járdán" elég energiát termeltek az egész stúdió világítására, a felvétel teljes idejére. Tehát ha egy ilyen járólappal fektetnék le az Oxford streetet, a Time square-t, bármelyik indiai nagyváros piacát, képzeljük el, mennyi energiát termelhetnénk csak azzal, hogy semmivel nem csinálunk többet, mint amennyit amúgy is: sétálunk.
És hogy miért nem létezik ez mégsem?
Azt mondják, azért, mert nincs rá pénz.
Nincs
Rá
Pénz.

Mikor milliárdnyi milliárdokat fektetnek egyes országok mibe? Na mibe? Háborúzásba, és fegyverkezésbe. És minek? Pénzért. Olajért. Kapzsiságból.
Amit ha így folytatnak, nemsoká ugyanez a háború a vízért megy majd.

Na most képzeljük el, hogy mi történne, ha ez a mérnök/tudós, aki ezt a járdát kitalálta, ami valószínűleg nem egy délutánjába került, valószínűleg ez az életműve - hatalomra kerülne. Egy ember, aki végre hozzáfér olyan forrásokhoz, amiknek az átcsoportosításával tömeggyártásba kezdhetne, és kitelepíthetné a járdáit először a frekventált helyekre, majd országszerte egyre több helyre. Mennyi mennyi megújuló energia ez?
Felbecsülhetetlen.
Mégis, valakinek még mindig érdeke az, hogy ez a találmány ne kaphasson elég figyelmet - mert pénze származik abból, hogy a régi rendszerben olajat ad el, és kiskirályként él a márványpalotájában. Épp csak arra nem gondol, hogy ami neki most jó, nem biztos, hogy a dédunokáinak is ilyen jó lesz.

Egy igazi tudós megszállottan keresi a választ arra, amire feltette az életét. A legtöbb tudós nem él kastélyban, nem vezet drága autót, és nem is igazán törekszik rá. Az IGAZI tudóst más dolgok érdeklik, és talán akkor is képes volna felül emelkedni a kapzsiságán, ha lehetősége lenne kapzsinak lenni - elvégre addigra már egy élet munkája benne van egy elméletben, egy találmányban.

Képzeljük el, micsoda világban élnénk, ha mondjuk Tesla nem közröhej tárgyaként, bogaras vénembernek hitten hagyta volna maga után a világot, olcsó hoteleken tengődve, úgy, hogy nem volt pénze elvégezni a kísérleteit, hanem mondjuk egy hatalmon lévő tudóstárs figyelte volna a munkásságát, és tudta volna nagyon jól, hogy érdemes bele invesztálni.
Vagy ha klasszikus nagy neveknek mint Kopernikusz nem kell attól rettegnie hogy rágyújtják a házát, míg alszik, mert az egyháznak épp nem tetszik, amit állít.
Emberek, akik tudnak racionálisan gondolkozni, akik a jövőt nézik, akik tisztában vannak alapvető fizikai-kémai folyamatokkal, és azzal, hogy ezek hogy befolyásolják és alakítják a bolygónkat.

Amíg olyan emberek mögé sorakozunk fel, akik "nem hisznek" az evolúcióban, vagy "nem hisznek" a globális felmelegedésben, nyugodtan hátradőlhetünk, és megvehetjük a műanyag zacskót, mert így is úgy is süllyedő hajón ülünk.