2 hét HUSS , itt voltam , ide mennék , seggleszakadás csapó2 ! Ez egy rossz cím.

Letelt a szabadságom. HUSS (és pöcc).
Gondoltam jól odapörkölök a munkatársaknak, és úgy, mint Kasia, kiveszek egy huzamban  hét szabadságot, hadd fájjon mindenkinek.
Nem mintha nagyon fáradt lettem volna, de ha nem veszem ki a megmaradt szabadnapjaimat, elvesztem őket. Ami egészen nagy tragédia lenne, lévén ez fizetett szabadság.

Annyi sok tervem volt erre a két hétre.
Időjárás bácsi viszont az egészet úgy lecsapta egy univerzális méretű légycsapóval, hogy minden tervem szőrösen himbálózó összeaszott légylábakhoz és egyéb rovar alkatrészekhez hasonlóan saját vérébe fulladva-száradva végezte elmém kis szemetes vödrében.    (Ő...fujj?)

El akartam menni megnézni Stonehenge-t. Mert ez volt az egyik az "Angliában látni kell" listámon.
A lista tartalmazza egyébként a King's Cross-féle 9 és 3/4-ik vágányt, amit már kipipáltam, Madam Tussaud panoptikumát, a Hyde parkot, és hasonló félig meddig tipikusan turista érdekeltségű helyeket.
Ehelyett, amire aztán abszolút nem voltam kíváncsi, láttam már a Big Bent, a London Eye-t, a Parlamentet, az egggggész tipikus Temze parti látképet, mindenféle királyi palotákat, meg szőrmesipkás őröket, magas buszt, piros telefonfülkét, bla bla bla.
A listámra újonnan került fel Camden town még nyáron, mikor is a Londonban élő eredeti tarjáni anyagból gyúrt Marci azt mondta, oda el kell mennem egyszer. Egyrészt mert szép és jó, másrészt mert van ott egy bolt, amit látnom kell, mert hát... nincs rá jobb szó, mint hogy FURA. Már a bejárati dekorációval szolídan szájon csap a cyber-fantáziavilágbeli robort páros 10 méteres szobra, amik a kapukat őrzik, de bent sem találsz mást: Fura dolgok, fura kütyük, még furább ékszerek, extra fura ruhák. Nem kamuzok, nézzétek meg:

Ne ragadj le a ruhákon, képzeld el milyen lehet a 3. képen lévő cipőben parkűrözni egész nap :)

Amúgy meg: http://shop.cyberdog.net/
Olyasmi, mint otthon a bigyó shop, csak ezt mintha valaki feturbózta volna egy szerényebb adag LSD-vel :D

A másik hely, ami felkerült a listámra az Cornwall-ban van, és Eden project néven fut.
Sokan sokféleképp próbáltak már az unalomig és feleslegesen győzködni, hogy nem egészséges ennyire rajongani a növényekért, mint ahogy azt én teszem, de egyet tudok: ha egyszer valaki ide engem beenged, előbb válok fapásztor entté, semmint hogy kijöjjek innen valaha is.
Shaun családja (egyik vonalról biztosan) innen származik, mármint Cornwall-ból,ezért személyes keresztjének tekinti, hogy egyszer ide elvigyen és jól megmutassa nekem a környéket meg az ottani rokonokat :)

Eden Project

Visszatérve a Stonehenge-re: 10-ből 10 fogorvos nem ajánlja a megtekintését, mert nem mehetsz elég közel, csak fél kilométerről körbemászhatsz egy csomó darab követ a puszta közepén. Olyan lehet, mint mikor szegény turisták eljönnek Magyarországra, és elmennek megnézni a Hortobágyot. Szóval ezt inkább sztornóztam a listáról.


Szóval hogy is telt ez a két hét?

Ez.

LASSAN.
Főbb eredményeim, melyeket az utóbbi 2 hétben értem el:
1.) Félig kész a montázs az egyik falamra
2.) Végre megtudakoltam, mennyibe kerülne 3 fényképemet előhívni vászonra és feltenni a falra. Inkább nem csinálom meg, tekintve, hogy átszámolva olyan 70ezer ft-ból úsznám meg.
3.) Rajzoltam, de nagyon sokat, ilyeneket, mint itt jobbra ez.
4.) Végre megismertem Ted Mosby feleségét.
5.) Vörösre festettem a hajam, újra, Zita által. Kicsit vörösebbre, mint legutóbb, de továbbra sem pirosra. Papír szerint piros bogyó színem van. Szerintem most lettem áhított gesztenye.
6.) Főztem és főztem és főztem. Tegnap mondjuk elkészült életem első brassóija, kísértetiesen hasonló ízvilágban, mint anyué otthon. Új sztárséf a láthatáron? ( --> )
7.) Megvan a tetkóm teljes ötlete, de mivel a művész aki csinálná, az csinálta Isti legutóbbi tetkóját is, és ledobta a bőre a fele festéket, úgyhogy még habozom, hogy megpróbáljam-e egyáltalán.
Ömmm...és azt hiszem, ennyi volna.

Természetesen mióta újra dolgozom, süt a nap, csiripelnek a madafaka madarak, van vagy 20 fok nap közben. Nekem pedig az első két munkanap után olllllllllyan de olyan izomláz van a popikámban, hogy ijesztő. De ezt csak annak tudom be, hogy állandó társam, Murphy, aki sosem hagy el,  jól sejthetően még mindig az ágyam alatt rejtőzik, és míg alszom, ő szórja rám a woodo átkokat.

A mai nap végszava tehát ismét a seggleszakadás. Immáron másodszor. Hát nem tökre nagyon hurrá és jipppijáo?  :)