Most, hogy szabadságon vagyok, főleg aggódtam, hogy ki se tudok majd kelni az ágyból, mert nincs itthon kávé, nem fogok tudni magamhoz térni értelmesen.
Nos, emiatt nem kellett izgulni: ez a lakás gondoskodik, hogy minden egyes reggel a plafonig emelje a vérnyomásom. És ha akarok se tudjak visszaaludni utána.
Egy-egy félmondat erejéig már panaszoltam, mennyi baj van ezzel a lakással, de így szummázva még sem sikerült még a fejemben sem összerakni - aminek természetesen az lett az eredménye, hogy még inkább el akarok innen költözni a bús büdös p......
Gond No.1. - A "szoba"
Ami ugye nincs. 4en bérlünk egy kétszobás lakást. Ebből a nagy szobában lakik Csilla meg Geri, a kis szobában Isti, nekem maradt a nappali-konyha. Azaz annak egy kicsi sarka (a zölddel határolt terület). A nyilak a bejáratokat jelzik, ebből egy a front ajtó, a másik kettő a terasz ajtók. A zöld vonal maga jelzi a falaimat, amik tulajdonképp csak polcok, 30 cm-rel a plafon alatt végződnek. A köztes résben dobozok, reklámtáskák vannak. Ajtóm nincs, csak a kertajtó felől egy rés a pajzson. Így van ugyan egy lekerített területem, ahová befér az ágyam és egy éjjeli szekrény, s igen otthonosnak is mondhatom, mégis egy légtérben vagyok a közösségi helyszínnel és a konyhával. Ha mondjuk valaki kinyitja a hűtőt - tartsuk azt akármilyen tisztán - dől be a szobámba a kaja szag. Ha mondjuk emberek jönnek hozzánk, akkor bizony addig nincs alvás, míg ők itt vannak, nincs ajtómamit becsukva kiszűrhetném a zajokat.
Gond No.2. - Az "ajtó"
A szoba idézőjelbe tétele érthető volt az előző bejegyzés alapján, máris mondom,hogy az ajtó miért érdemli ugyanezt. Van ugyanis nekünk szép, fából készült bejárati ajtónk, ami az utcára néz... de lassan 3 hónapja nem tudjuk használni. Hiába verjük a nyálunkat a főbérlőnek,hogy ha már havi 1000 fontot legombol rólunk lakbér gyanánt, illene ha legalább gondoskodna róla, hogy az ajtónk működjék. Gondoskodott is, egyszer eljöttek megjavítani,működött is az ajtó 3 napig, majd újra használhatatlanná vált. Csak hogy értsétek: az elragadó minőségű ajtót amint elkapta az esős időszak, megduzzad,t és úgy belecuppant az ajtókeretbe, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja nyitni - be tudja csukni. Az embereink állták is a sarat, vért, verítéket és fizikai erőszakot alkalmazva nyitották-csukták, míg végül valakinek egyszer csak a kezében nem maradt a kilincs - újra.
Ennek hiányában viszont kellett egy alternatív megoldás arra, hogy hogyan is juthatnánk be a lakásba - bizony az udvaron keresztül, a két teraszajtón át. Gerinek és Csillának így tulajdonképp saját bejáratuk van, de az enyém is használatban van. Isti meg csak az enyémen közlekedik. Ha visszanézitek a térképet, láthatjátok, hogy így bizony pont a szobámba toppan, hogyhogynem az ágyam szélére lép, aki bejön az ajtón. Képzeljétek csak el, mikor próbáltok meghitten összebújni szívetek válaszottjával, és egyszer csak BUMM, ajtó nyílik, hideg betódul, 8 tesco-s szatyor csörög össze vissza, szolid harc a szalagfüggönnyel, Pisti befordul a szobádba, elrikkantja magát, hogy SZERVUSZTOK FIATALOK, JÓ A BULI???, majd miközben te próbálod összeszedni a gondolataidat és visszatérni földi síkra, és szabadkozni a barátodnak, hogy bocsi bocsi bocsi, sajnálom hogy mindig ez van, az illető még folytatja is, hogy "Hugiii!!!!!! HUUUUUUGIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!". És akkor legyél kedves és megértő testvér... Néha tényleg arra várok, mikor csajozik már be, hogy én is rájuk törhessem az ajtót,hogy Isssssttttiiiiiiiiiiiii! IIIIIIISSSTTIIIIIIIII!!! JÓ A BULI ISTIIIII???? Ja most már nem az? Hmm nos....hát ez van.
A legutóbbi rányitós manőver után elkezdtem kizárni az embereket a lakásból: vagy kopog, és megvárja, míg összeszedem magam és kinyitom,vagy használja Geriék ajtaját. Vagy csücsüljön le odakint, én nem bánom. Tessék hagyni nekem egy kis magánszférát.
Az ajtó problémakör még ezzel sem zárul le, elvégre van a bejárati ajtón egy postalyuk is. Ezzel az egyik gond, hogy dől be rajta a hideg. A másik az, hogy csalogatja a postásokat, a szórólapozókat, akik nem restek reggelente 6-7x is meglátogatni minket. A szórólapozók a kisebb/könnyebb eset: ők csak bedobják a bedobnivalót a lyukon. Óriási élmény a fém fedél csapódásának csörrenésére ébredni minden reggel, de ez a kisebb gond.
De a postások és kiszállító fiúk.... na velük összeakadt már a bajszom. A rendszeres forgatókönyv a következő:
Postás jön. Fülhallgató a fülben.
Kopog. Felkelek. Nyúlok a ruháimért.
Kopog. Még mindig öltözök.
Kopog. Elindulok az ajtó felé.
Meglátja a csengő gombját. Csönget. Akkorra odaérek az ajtóhoz, így beleüvölt a csengő a fülembe. De ugye minek, kinyitni nem tudom. Ott állunk egymástól 5 centire, ő mégsem lát engem, pedig az ablakban vagyok. De ő inkább nézi a tájat, ACDC-t dudorászik.
Kopogok neki.
Nem hallja.
Kopogok hangosabban.
Nem hallja.
Kiabálok, és dörömbölök.
Nem hallja.
Csönget még egyszer.
Feldühödöm, és ordítani kezdek, és izomból verem az ajtót.
Oda pillant, meglátja, ahogy füstölgő füllel, lilára színeződött fejjel állok előtte.
Elkezd nekem magyarázni, hogy nyissam ki, csomagot hozott.
Öcsém, hátnem mondod!
Szolid ujjmozdulattal a kettőnk közt kilógatott, DIREKT neki kitett cetlire mutatok, amin az áll: "Kedves Postás/Csomagkiszállító ember, stb.! Az ajtó nem működik, egyáltalán nem tudjuk kinyitni. Kérlek, ha csomagot hoztál, csak EGYSZER csengess, és ha felbukkanunk itt az ablakban, gyere a bal oldali kertkapuhoz, ott átveszem a csomagot. De ne dörömbölj, ne nyomkorászd a csengőt, mert ettől nem nyered el a szimpátiánkat, így kora reggel." Főleg hogy itt alszom a csengő alatt. "Kösz, és bocs: az itt lakók".
Ja, hogy ő azt nem látta. NEM LÁTTA.
Kertkapunál randi, csomagátvétel,
Dühödt visszatrappolás a lakásba a mínusz 10 fokos reggeli hidegben,
Csomag bedobása válogatott szobasarkakba,
Ágyba visszabújás, és az idegtől aludni nem tudás
Amitől csak még idegesebb leszel így 4 óra alvás után.
És köszönöm kérdéseteket: nem, ezek után már nem kell kávé.
Tekintve, hogy a ház lakásban élők 75%-a ebay/amazon/online rendelés függő, az nagyjából másnaponta játszódik le. Kivéve persze, ha a szomszédokat nem találják otthon, mert akkor az ő csomagjuk is hozzánk érkezik. Akkor minden nap ez van. Vagy ugyan otthon vannak a kis lelkeim, csak mivel ők az emeleten alszanak, nem hallják a csengőt annyira, mint az, aki közvetlen alatta fekszik - alias én.
Az ajtó problémakörbe a szigetelés is beletartozik: a bejárati ajtón lévő gigászi postalyukon beömlő hideg levegő egy dolog. A hogy az oldalsó két műanyag teraszajtó nem szigetel, az már gáz. Ezekben az orkán erejű viharokban, amik most vannak, csak úgy süvít be a szél, lobognak a függönyök. Zsír.
Gond No.3. - a repedés.
A nappalink - azaz a szobám - mennyezetén nyár óta ólálkodik egy kisebb fajta hajszál repedés, ami mostanra szépen kinőtte magát, lassan belefér az ujjam is. Ez egy vadiúj építésű ház esetben nem gondolom,hogy anyagfáradás volna. Inkább szerkezeti hiba. Juhé?
Gond No 4. - a háziállatok
Nem, nem azok, amiket direkt tartunk.
Mérges pók: Alapvetően természetszerető embernek tartom magam, mára mégis paranoiás félelmek gyötörnek a pókoktól, ami legnagyobb valószínűséggel itt harapta meg a lábam. Nem jó érzés úgy aludni, hogy az a kis rohadék talán még itt van, és feni a kis eszájgját, hogy mikor hamikázhat megint a bokámból. Valószínűleg az sem segít a helyzetemen, hogy konkrétan a most átmenetileg kinevezett bejárati ajtóban alszom.
Speedy gonsalez csigák: kinyitod az ajtót, beosonsz rajta, mert hideg van, becsukod, lepakolod a cuccaidat, átöltözöl, majd visszamész elhúzni a függönyt, és látod, hogy egy meztelen csiga kúszik fel az ajtón. Te hogy jöttél be kis komám?
Mosquito! A közelben (úgy 30 méterre) van egy kiépített kis tavacska - egy szúnyogtó, ahogy én hívom - ahonnan jó időben csak úgy ömlene felénk a vérszívók. Jönnek a fényre, meg mint tudjuk az ínycsiklandó véremre.
Kutyák - mivel a szomszédban lévő állatkórház főorvosa a tulajdonosunk, ezért úgy gondolja, hogy ha egyszer ez az ő kertje, nyugodtan kihordozhatja az udvarunkra a pácienseit. Aztán viszed ki a szemetet este a füvön, és csodálkozol, vajh honnan kerülhetett a kutyakaki a talpadra, ha egyszer nincs is kutya a háznál. Rókákra gyanakodtunk, míg egyszer tényleg láttuk, hogy az asszisztens szisztematikusan szépen átjön hozzánk, és itt ereszti szabadon a jószágokat. Volt, hogy a lakásba is bejöttek, mert urambocsá, nyitva hagytuk a teraszajtót hadd jöjjön be a finom meleg levegő. Ki számít kutyavendégre....
Jessica - a középső szomszéd macskája, akit kiengednek csatangolni, de akiért nagyon aggódnak is egyben. Eleinte Jessica azzal húzta ki a gyufát, hogy nem tudta, melyik erkélyajtón kopogjon hogy abba a lakásba jusson be, amelyikbe szeretne, és bizony előfordult, hogy az én ajtómon dörömbölt. Ekkor elhúztam a függönyt, néztünk egymásra, hogy hö. Te nem az vagy, akit vártam. Gondoltam megérti, de nem. Visszahúztam a függönyt, s erre újra nekiállt dörömbölni, remélve,hogy rejtélyes körülmények közt a gazdijává változom.
Újonnan viszont a gazdikkal van bajom: mikor kiállnak az udvarra zörgetni a tápos dobozt, és üvöltik teli torokból, hogy JESSSSIIICCCAAAAAAAAAA!, míg az említett Jessica vissza nem hajlandó térni. Néha beletelik olyan 20 percbe. Élmény ilyenkor aludni próbálni.
Rókák - említettem már, annyi itt a róka, mint otthon falun a kóbor macska. De ezek kukákat borogatnak, amikbe a főbérlő szerint ezért nem szabad kajamaradékot tenni. Azt már nem mondja meg, mit csináljunk vele, csak ki ne dobjuk. A főzeléket, leves még oké, lehúzom a vécén, de a csirkecsontokat meg az oldalas csontját azért csak nem...nem? Na mindegy, nincs alternatíva, edd meg a csontot is, itt amúgy is sok a csontritkulásos, kell a kalcium.
Gond No.5. - a szemét
Nagyon rapszodikus ez a szemétszállítósdi itt. Nagy átlagban ha csütörtök éjjel kirakjuk a kukát munka utána, péntek reggelre eltűnik a tartalma. De van, hogy nem. Kérdeztük a főbérlőt, hogy mondja már meg: van valami beosztás vagy órarend, hogy mikor melyik nap jön a kukás autó?
Azt mondta, péntek reggel. Néha csütörtökön. Ritkán kedden vagy szerdán.
Aha....aha....köszi.
Ki meg nem teheted akukát ideje korán, mert akkor hőbölög a szomszédság, hogy rontja az utca összképét.
Tehát legyél médium vagy valami, és akkor majd megérzed, mikor jön az autó.
Gond No.6. - számlák
Augusztus óta lakunk itt, de még csak egy fűtés számlát kaptunk. Jó ez, mert úgy tűnik, nem sok. De aztán majd egyben jön a fűtős időszak számlája is, egy szép nagy cifra összeg, aztán azt majd nyöghetjük, ahelyett,hogy havonta fizetnénk kis darabokat. Vizet is csak egyszer fizettünk. Ez is tök kiszámíthatatlan, hogy mikor jön róla számla. Bezzeg ha te fizetsz rapszodikusan, azért felszámolnak olyan plusz pénzeket, hogy attól kódulsz.
Gond No.7. - Az elhelyezkedés
St John's Hill alján lakunk. Akinek ez semmit nem mond, annak elárulom: ez a "hill" megnevezés egy tomboló eufemizmus arra a hegyre, amit minden nap meg kell mászni valamilyen módon, hogy feljuss a városközpontba, ahol dolgozunk. Ez a "hill", azaz dombocska megmászása gyalog olyan 40 perc, masszív hegymenet.
A közelben semmi sincs, csak egy benzinkút és egy Cooperative csillagászati árakkal (átszámolva 2000 ft-os gyümölcslevek, és társai), és egy One Stop, ami meg csokin és chipsen kívül nem sok élelmiszert tartalmaz.
A munkába jutás lehetőségei:
- ingyen, gyalog. Megizzadsz, elfáradsz mire felérsz. Hazafelé sötét van, és hosszú az út.
- busszal, 2 fontért. Hazafelé jövet már nincs busz, 5 után megáll az élet.
- kocsival, (4,20 font/parkolás + god knows mennyi benzin), ez esetben szintén szükségtelen kávézni, mert még az anyósülésen ülve és szanaszét tép az ideg, mire beérsz munkába. Eleve kikanyarodni az utcánkból a fő útra úgy 10 perc. A kocsisor folyamatos, ha az egyik oldalról meg is szán valaki és beengedne, a másik oldalról akkor sem áll meg senki. Onnantól eljutni a nagy kereszteződésig nagyjából még 10 perc. A kereszteződésben állni újabb 5. Onnan fel a városközpontig abszolút vezető függő. Ha kifogsz egy idősebb sofőrt magad előtt, akkor bizony az is 10 perc. Ne értsetek félre, semmi bajom az idős emberekkel, de úgy gondolom,hogy ha valaki eléri azt a kort, amikor egy lufi kipukkadására 10 másodperces fáziskéséssel reagál, az már ne üljön autóba. És bizony vannak ilyenek, nem is kevés. Vagy ha kifogsz egy "bunkó biciklista vs nagyonalú autós" kombót. Mert a bunkó bicós az út közepén szenvedi fel magát a dombra, a mögötte haladó autós pedig ahelyett, hogy ledudálná az út szélére, és előzni, inkább felveszi a tempóját, feldagasztva maga mögött egy egész városnyi sort. Ha pedig már feltorlódott a sor, lassan tudatosítanod kell magadban, hogy ez a 200 autó mind arra a 4 megmaradt parkolóhelyre pályázik, amire te is. Tehát igen, van, hogy ugyanannyi idő alatt jutunk be munkába kocsival, mint gyalog.
Ezermillió szónak is egy a vége: költözni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése