Lusta lusta szabi-nap. Mosollyal zárva.

(Nem önfényezés - idézet, amitől kicsit levakarhatatlannak bizonyul ez a vigyor)

Fénypontok:

1.) Hogy végre nem én mentem dolgozni, és nem nekem kellett kiszállnom a meleg ágyból előbb, hanem Shaunt hívta a kötelesség, és jól láthatóan ez neki is ugyanakkora kínnal jár (ha nem nagyobbal), mint mikor nekem kell kibontakoznom az ő öleléséből reggelente.

2.) Hogy Csillával reggel együtt mentünk bevásárolni, amit sose szoktunk, és ezt szerettem. Meg azt, hogy ugyan tudtuk, hogy a Cooperative sokkal jobb bolt, nagyobb kínálattal, testületileg mégis mindketten a közelebbi OneStop felé fordultunk, mert nagyjából mínusz 700 fok van kint. Vagy de legalábbis annyinak tűnik. 

3.) Hogy térden csúszva porszívóztam végig a lakást, mert azt úgy kell, de így minden kis szöszmöszt fel tudtam szedni. És hajat. Mennyi hajat... Egy egész pincsire való hajat. Úristen, hogy lehet, hogy még mindig van a fejemen belőle?

4.) Hogy Shaun átjött este, pedig mára nem vártam. Nem is maradt sokáig, mert ma barát-nap van, csak gyorsan beugrott hozzám még mielőtt Callum ideér a városba, hogy leültessen az ágyra, mögém üljön, átfogjon a jéghideg kezeivel, hagyja, hogy beleilleszkedjek az abnormálisan hosszú úszó karjai ölelésébe, majd elmondja nekem, hogy az ilyen napok, mint a mai (hosszú és nehéz) mindig eszébe juttatják, mennyire boldog, hogy vagyok neki. Hogy az élete sokkal jobb irányba fordult, mióta ismer, minden szempontból. Ezt ő is látja, valamint az anyukája és a legjobb barátja is megállapították. Hogy visszazökkentettem egy jobb útra, amit valaki szörnyűséges némber miatt hagyott el. Hogy megnyugszik, ha itt van, és ugyan üzenetben még azt írja, hogy borzasztóan lehangolt, de az idevezető úton már azon kapja magát, hogy mosolyog. És azt mondja, köszönöm. És megkérdezi, hogy feküdnénk-e így ahogy vagyunk most még egy kicsit, mielőtt mennie kell? Csak csendben, mert nagyon fáradt.
De aztán nem marad csendben, és őshüllőkről beszél, meg a Földön valaha élt legnagyobb ragadozóról, meg az óriási rovarokról, majd a kérdése után hagyja hogy elmagyarázzam neki, miért nem nőnek a húsevő növények akkorára, hogy emberre vadásszanak.

Ezen kívül csak egy dolgot mondtam: hogy valószínűleg ő az egyetlen pasi, aki minderre akkor döbbent rá, mikor együtt vagyunk, nem pedig utána. Aztán én is azt mondtam, hogy köszönöm, és szundiztunk. 

5.) Hogy rájöttem, hogy Alex Hepburnek nagyon sok jó száma van, amiket egyenként szépen mind magamévá is tettem a vadiúj, frissen rendszerezett zenemappámba.

6.) Hogy miközben ezt hallgatom, végre újra haladok a könyvemmel,és csak úgy zabálom az oldalakat. Yumee.