2013. november 6., szerda

Jó szomszédi iszony.

PANASZIDŐ!

Na jó, az elmúlt percben kudarcot vallottam, mint jó szomszéd.
Én ezt tisztességgel beismerem. 


De gondolkodóba estem, hogy hogy is működik ez a szomszéd-szomszéd viszony. Annyiszor hallani, hogy "úúúúúúristen, nekem milyen borzasztó szomszédom van". Rá meg jön a licit a beszélgetésben, hogy "az semmi, mert az én szomszédom meg...". Aztán a kontra, hogy "jó, de azt még nem is meséltem, hogy az én szomszédom meg....."
Vajon a szomszéd maga is így gondolja? De hát az nem lehet. Mármint... értitek. Ha az egyik ház bömbölteti a Shania Twain számot ismétlőn egész nap nyáron, mikor az egyetlen védelem a rikácsolás ellen, ha becsukod az ablakot - ami az egyetlen módja egyben annak, hogy küzdj a forróság ellen, bizony...az elszenvedő ház lakóiban felmegy a pumpa. Akaratlanul is. Merthogy ő sose csinálna ilyet. Így bömböltetni, jézusom, hát hová tűnt a társadalmi jómodor? De nem is kell, hogy közvetlenül érjen valami atrocitás, vegyük csak a tipikus falusi esetet, mikor a telekhatáron áll a meggyfa, ami az enyém, de mivel átlóg a szomszédhoz, felhatalmazva érzi magát, hogy gondosan leszüretelje róla a meggyet. De mikor jön az ősz, és hullanak a levelek, akkor már bezzeg told oda a segged, és gereblyézd össze, mert hát mégiscsak a te fád. 
És így ökölbe szorul a kezed, hogy ss...sssssss.........ssssssssssssssshhheggfej. 
De akkor hogy van ez? Minden második ház/lakás seggfej csak? Mert az egyik folyton nyeli a másik hülyeségeit, de mivel jól nevelt állampolgár, ezért nem mészárolja le dühében a szomszéd családot álmában?
Eszerint az emberiség fele genetikailag hordozza a "seggfej szomszéd" géneket??? Vagy a szomszédnak én vagyok a seggfej? De hát miért? Hát én ugyebár természetesen semmi rosszat nem tettem (legalábbis olyat, amiről tudom, hogy zavarja). Tök oda-vissza működik az egész?
Ugye milyen rossz belegondolni. 

A másik elméletem, ami talán kicsit elfogadhatóbb - mindenesetre nem olyan lehangoló - az olyan, mint amikor egy gyerek az iskolában, egy terrorista tanár hatására úgy dönt, ő is tanár lesz, és akkor majd kiélheti mindazt a keserűséget, ami neki el kellett szenvednie a terrorista tanár miatt - aki talán szintén azért lett tanár, hogy kiélje az ő terrorista tanára hülyeségeit, aki megint csak azért lett tanár, hogy .........
Eszerint mindenki jó szomszédként kezdi, senki nem úgy költözik el a családi fészekből egy idegen környékre, hogy "na, most aztán megmutatom, ki itt a seggfej". Inkább próbál mosolygós lenni, bevágódni,  cukimuki lenni. 

Az első ilyen helyem M-nél volt, ahol az első alkalommal, mikor a balos szomszédnál betörést észleltek, szuper vendégszerető és tündibündi voltam, vittem neki teát, kávét, még egy brióst is, mert szegény szerencsétlennek mindenét elvitték. Lemondtam az esti programot, hogy tutira legyen ott vele valaki. Kitettem magamért. 

A második helyen J volt a szomszédom, aki nonstop kint hagyta a szemetét a közös elő-helyiségben, ami zavart. Jó, nekem is ott volt a biciklim, de az nem büdös. És használtam. Nem úgy, mint ő a műfenyőjét, amit még áprilisban is kerülgetni kellett az előtérben, pedig a karácsonynak már se híre, se hamva. De azért próbálkoztunk, sütöttünk neki pogácsát, becsöngettünk, feszengtünk, hogy hellóóóó, mi vagyunk az új szomszéd. Túléltük. 

A harmadik helyen egy kocsma volt a szomszédom. Nem is a vendégek zavartak, mert itt Sevenoaksban 11kor legkésőbb minden bezár :D Hanem a szállítás. Minden reggel 6kor vagy fél 6kor egy b.szott nagy kamion tolatott az ablakom alá, és mondta közben, hogy BÍP BÍP BÍP, majd fém söröshordók gurulása a csempe padlón, majd lépcsőn, stb, stb. Nem a világ vége, de ha éjfélkor tántorogsz haza munkából, 2kor bújsz ágyba, és csak délre kell menned dolgozni, hadd háborodj már fel. 


Na de most. 
Én nem értem ezeket. Essssküszöm nem. 
Kezdjük azzal, hogy elmondom, milyen a környék. Három lakást magába foglaló ház, külváros, csendes kis utcák, családi házak, cuki előkertek, állatorvosi rendelő. Nagy fák, madárcsicsergés. Idilli.
Idilli?
NEM!

Kezdjük a kuka helyzettel.
Azzal, hogy a szemét meg csak halmozódik és halmozódik, mert a kukások nem jönnek. Eleve beköltözéskor kaptunk lakásonként egy ilyen kisebb kinti kukát. Kisebb...na... akkora, mint egy konyhai kuka. Na azt oszd be egy hétre. Négy emberrel. Mikor mondtuk, hogy bocs, de ez mission impossible, azt mondta a főbérlő, hogy őt ez nem érdekli, szerezzünk nagyobb kukát. Szereztünk. De a helyzet így sem jobb, mert:
Megkérdeztük, melyik nap viszik el, azt mondták pénteken. De néha csütörtökön. Ritkán kedden vagy szerdán. Te meg találd ki, mikor rakodd ki. Mert nem lehet csak úgy kitenni, mert rontja az utca nívóját, plusz jönnek a rókák és széthordják. Ja és azért tedd már meg légyszi, hogy nem teszel ételmaradékot a kukádba. Azt már nem mondják, meg, mit csinálj vele, de a lényeg, hogy ki ne dobd. Edd meg a csontot is waze, kell a kalcium. De oké, ez nem egy magánszemély, hanem valami felsőbb hatalom. Oké.

Na de a középső szomszéd..... akikkel van közös fal (mellettünk és fölöttünk is ők vannak).... azok kihúzták a rohadt gyufát. 
Már több, mint egy hónapja beköltöztek.
Megjegyzem lábjegyzetként, hogy nekik még nálunk is komolyabb szemét problémájuk van, de ez most mellékes. 

De hogy minden...MINDEN este éjfélkor nekiállnak az emeletet tatarozni, olyan nincs. Hajnal 3ig mást se csinálok, csak próbálom  az amúgy gipszkarton falon át kitalálni, hogy
      a.) trambulinon ugrálnak fölöttem
      b.) azt a táncolós kinect-es játékot űzik ennyire lelkesen
      c.) álmatlanságukban összeszerelik az egész Ikea katalógust
      d.) vagy csak simán körbeülnek, és kalapáccsal verik a padlózatot, hogy nekem valahogy
           tutira biztosan rossz legyen. 
Emellé pedig, ha épp megszomjaztak egy kis cigire, rögvest kiugranak az ajtóm el, hogy füstölögjenek kicsit, és hogy más módon is hangosak legyenek hajnal 2kor még. 
TESSÉK ALUDNI!!!!
Ma  aztán kiborult a bili, kifakadtam, hogy se seprűm, se felmosóm, hogy felkopogjak vele, úgyhogy felálltam a székre, fogtam a smarties-os dobozt, és addig vertem vele a plafont, míg csönd nem lett. Amit persze kitörő röhögés követett. 


Most pedig ülök itt, száll a füst a fülemből, és azon tanakodom, hogy a bosszúság tud-e ennyire fájni, vagy ez itt tényleg egy aneurizma pont itt a két szemem közt. 

És ugyan ezt a pasit is rüghellem, de ez most találó. 


Ja és tisztelet a kivételnek, persze, főleg Frisséknek :D :)