Rapid március: minden most történik!!!! :)

Na szóval, már megint itt vagyok, és most forgathatjátok a szemeteket, hogy "de mééééééé'?", akkor is. :D

Szóval.
Mióta visszajöttem a szabadságomról, több dolog is változott, alakult.


1.) Lefoglaltam a következő nagy, hazamenős szabadságomat: június 9.-én érkezem, terveim
szerint valamikor késő este, mert végre sötétben akarok repülni és odafentről látni a csillagokat. De ebből az élményből hajlandó vagyok lejjebb adni, ha ez legalább 20 font különbséget jelent árban mondjuk egy korábbi gépre.
Azt még nem tudom, mit kivel és hogyan fogok csinálni, úgyhogy aki igényt tart rám, már most kezdje el jelezni szándékát. Jó esély van rá, hogy nem egyedül érkezem, hanem az első  néhány napra Shaun is eljön velem. Kicsit körbenézünk Pesten, mutatok neki ezt meg azt, de főleg amazt, aztán őt vissza rakom a gépre, és a Tietek vagyok. Kérem, csak sorjában.
Mindenek előtt szeretnék olyan pofátlan lenni, hogy már most megkérdem, ki milyen szállás lehetőségeket (kipróbált, bevált, guszta, értelmes, megfizethető) ismer a belvárosban, ahol meghúzódhatnánk néhány éjszakára? Privátban keressetek ha tudtok kérlek, és adjatok tippeket, mert egyelőre meg vagyok lőve.
Most a múltkorival ellentétben - tanulva a hibáimból - két hétre jövök, szóval sokkal több időm lesz mindenre :) Természetesen nem elég.... de több.


2.) Kasia-val már megint csak ketten maradtunk pincérek az egész étteremben, úgyhogy ilyen aszott-rohadt húscafatokként pakoljuk egyik lábunkat a másik után, remélve, hogy túlélünk egy-egy hétvégét vagy meglepi teltházat.
Na mondjuk az előző hétvégét azt senkinek nem kívánom. Minden nap minimum 10 órát dolgozni az egy dolog. De mindezt rasszista asztalokkal, meg brahiból dolgozni be nem jövő kollégákkal, meg végkimerültséggel annyira nem adja. De mondjuk a péntek és a szombat igazából tükörképei voltak egymásnak. Pénteken 3szor vonultam el a konyha sarokba, mert épp rám jött a sírógörcs a válogatott sértések miatt, amiket aznap halmozott fel irányomban a vendégsereg; szombaton pedig a Pista egyik beszólásán olyan szintű röhögőgörcsöt kapott az egész társaság, hogy onnantól 20 percig képtelenek voltunk normálisan asztalhoz menni. Én megpróbáltam, odaálltam a 6 fős asztalom elé, hogy helló, akkor jöttem desszertrendelést felvenniiiiiihhhhhiiiiiihiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiii jézusom, hát nem bírom ki, sorry.
Fun fact amúgy: SOHA ne bunkózzatok a felszolgáló személyzettel. Az ő kezében jön ki a kajád. Mérlegeld, megéri-e.


3.) PINGVIN!!!!

Emőke a veszpán, és pingvin úr.

Van a Prezzo mellett egy lakberendezési és dekor bigyós bolt. Nem állítóm 100%-ra hogy ők is így írnák le a profiljukat, de értitek, az a lényeg. Ha ránézel a boltra kintről ilyen antik kacatosnak tűnik, de egytől egyig minden cucc király. Szóval már 4 hete folyamatosan elsétálgattam a kirakat előtt és csak nézett rám az a 3 pingvin. Pingvin érted, hát annyira nonszensz. Na mindegy, egyik nap megláttam, hogy a legkisebb pingvin nyakába lógattak egy cédulát, hogy végkiárusításon van, most vidd, mert olcsó. Szegényke ugyanolyan kis büszkén tartotta a kis buksiját, hogy én márpedig akkor is egy tök zsír pingvin vagyok, még ha le is áraztok! Úgyhogy megsajnáltam, bementem, és mondtam, hogy az ablakból kérem a kis pingvint. Most itt áll az éjjeli szekrénykémet, és meg kell mondjam, nagyon pingvin!

Ezzel egyidejűleg úgy döntöttem, fuccsba dobom a képelőhívogatós vászonra nyomtatós fotóimat, mert valami hihetetlen pofátlanul drága lett volna. Miközben csomagolták a pingvinem, megláttam egy festményt ugyanebben a boltban, és azt mondtam: EZ kell a falamra.
A projekt ugyan még egy kicsit félben van, mert nem üthetek szöget a falba, a kétoldali ragasztó pedig nem fogta meg a képet, szóval most csak a falnak van döntve, de nagyon király még mindig. És ösztönöz is arra minden nap, hogy spóroljak a saját robogómra és a jogsimra.


4.) A listámon a festmény után a tetkó következett. Osztottam, szoroztam, úgy döntöttem, ez anyagilag még belefér ebbe a hétbe. Egyik nap bejött Kasia munkába, és mondta, hogy végre ő is megcsináltatta, amit akart már évek óta. Megnéztem, láttam, hogy szépen dolgoztak, szép tiszta vonalak voltak, erős színek, nagyon tutin nézett ki. Magában ahogy volt egy ajánlólevél volt ehhez a szalonhoz. Addig nem mertem ide menni, míg valaki személyesen nem ajánlotta nekem. Felkaptam a táskámat, átrohantam a szalonba, hogy foglaltassak időpontot. Azt mondták, ma jöhetek, ha végeztem munkában.
Szóval mentem, és vittem képet, és lerajzolták, és kinyomtatták, aztán nagy lett, aztán kicsi és pont jó, aztán rám tették, aztán azt mondják forduljak meg, aztán hallottam, hogy zúg, nem is mertem mozdulni, de aztán mikor már régóta zúgott, kiderült, hogy már rég elkezdte, csak semmit nem érzek az égvilágon. :D Ati eljött velem, hogy tartsa bennem a lelket, de aztán felbukkant a Pista is, és inkább hagytak engem aludni, és kimentek beszélgetni :D Közben be-bekandikáltak hogy élek-e még, vagy elvéreztem-e, meg ilyen nyugtató dolgokat mondtak, hogy mikor megkérdeztem, hogy már színezi-e, mondta az Ati, hogy jaja, rózsaszínt mondtál, ugye?
Na de hamar kész lettem, egy óra alatt túl is estünk a dolgon :) Utána megünnepeltem a dolgot egy hatalmas steak-el, és mentem vissza dolgozni.
És nem, ez nem egy elbaszott violin kulcs. Aki nem ismerné a szimbólumot, ez a Hakuna Matata jele, és azért került rám, mert ennyi év távlatából már ismerem magam annyira, hogy tudjam, ez a szemlélet nagyon szépen leír engem. Egyrészt, mert olyan alacsony a vérnyomásom, hogy szinte semmin nem tudom magam igazán felhúzni, főleg tartósan, mert elfáradok tőle. Mindent meg lehet oldani aggódás nélkül. Másrészt, ott az az aljegyzet, ami egyébként az egyik mottóm, hogy "ha meg kell bánni valamit, bánd az, hogy megtörtént, ne azt, hogy nem, mert nincs rosszabb, mint a 'mi lett volna ha'. ". Amit szintén bele tudok szöszmötölni ebbe a szimbólumba. És a végén pedig az, hogy bizony ha valami megtörtént, és már mögötted van, ne rágódj rajta, nem tudod megváltoztatni. Fenekestül felfordult az életem, és cseppet sem bánom, mert nem hátra nézek. Nem azt nézem, mit vesztettem, hanem mit hozhatok ki a jelenlegi helyzetemből. És bizakodó vagyok.
Tehát ezért éreztem úgy, hogy itt az  ideje, hogy tartósítsam ezt a szemléletet, mert az utóbbi évek bebizonyították nekem, hogy érdemes tartani magam hozzá. Ezért választottam ezt.
A dokumentáció pedig alább látható, újabb köszönet érte Mr Plüss Gumikacsának.

Itt már ráizgultam a dologra, rájöttem, hogy marha gáz lenne most meggondolni magam :D

Nekiállt a legény a dolognak :)

Operatőr: Deák Attila. Narrátor: Szalczinger István. 

Elszundikáltam. Álmomból riasztottak, azt mondták, lett egy tetkóm. 

HAHA! És tényleg!

5.) A másik változás a hajszínemet érintette, gesztenyés-mahagónis színem lett, ami nem nagyon feltűnő, és főleg akkor látszik, ha rám süt a nap, de akkor nagyon szép. :)


ENNYI!
CSAPÓ!