Verbális dádá

Az ember azt hinné,  hogy csak mert egy gyerek magániskolába jár, ahová a brit felső elit szuszakolta be, attól úgy is fog mindenki viselkedni a gyerekkel, mint a brit felső elittel: hajbókolva, óvatosan, kimérten, mert tudja jól, hogy egy rossz szó az állásába kerülhet.
Legalábbis így láttam eddig: ha egy vendég zokon vett valamit az étteremben, rögtön azzal jött, hogy márpedig ő engem úgy ki fog rúgatni, hogy pislogni sem lesz időm, és én pedig elhittem nekik, hogy meg kell hunyászkodnom.
Nem is erre akarok kitérni most, hanem arra, hogy ez angol-angol közt, továbbá tanár-diák közt, családi örökségtől függetlenül nagyon nem így van.

Iskolán kívül borzasztó híre van a fiainknak: lekezelőek, pökhendiek, udvariatlanok, kötekednek boldog-boldogtalannal, sőt, egy gólya még nekem is beszólt anno egy terepgyakorlat keretei közt.

Minkét elmesélendő esetet ugyanaz a tanár köti össze, legyen most C.

Történt egy napos őszi napon, hogy kirándulásra vittük a gólyáinkat a nem túl messze lévő Darwin-házhoz. A híres angol tudós háza itt van nem messze tőlünk, potom 40 perc buszútra (beleszámolva a 20 cm széles utakon való grasszálást emeletes busszal), kocsival tehát kb 15 perc.
Megérkeztünk, és be is lettem rögtön osztva C. tanár úr mellé, hogy felügyeljem az egyik állomást - ilyen akadályverseny szerűséget állítottunk össze - hol Darwin életéről kellett dolgokat megtudni, hol ökológiai számításokat végezni, hol fajokat keresni és találni a kertben, hol pedig osztályozni a különböző fajokat. Mivel ezt 13 évesekkel követtük el, kellett bele némi kaland is, úgyhogy játékosra vettük a figurát, de jegyre ment a dolog, ezért a 160 gólyából 159 a nyakamban csüngött, hogy ez mi, és ezt hogy, és hogy segítsek. A vége az lett hogy teli torokból üvöltve koordináltam a kis buksikat, és rávezettem őket hogy kitalálják maguktól hogy mi micsoda. Kivéve azt az egyet, aki csak állt, és pötyörészett a telefonján, és világos, hogy tök leszart mindent. Mikor megkérdeztem, hogy mindenki leírta, lefényképezte, lerajzolta-e a dolgokat, és megkérdeztem tőle is, hogy megvan-e minden, segítsek-e, felnézett rám, és megkérdezte, hogy "mit is mondtál, honnan jöttél?"
Na már most erre általában eddig az volt a reakcióm, hogy jéggé fagytam, mert féltem beismerni, hogy közép-európai országból származom, mert az már csak alanyi jogon is azzal járt, hogy bajba kerülök. De tudtam, hogy egy ilyen darázsfészekbe fognak dobni, úgyhogy a kezdeti pánik után eldöntöttem, hogy fogok reagálni: villámgyorsan rávágtam, hogy "Magyarországról. Te mit is mondtál, melyik házhoz tartozol?"
Ezzel többé kevésbé sakkban lehet tartani a diákokat. Ha a házuk felől érdeklődünk, az azt jelenti, hogy jelenteni fogjuk a viselkedését a házvezető tanárnak, aki pedig büntetőmunkára fogja küldeni, és a szüleit is értesíti. Ahogy vártam, jött is a pirulás és a cipőorr bámulás. Ekkor ért oda C. tanár úr, aki mint tanár, és házvezető tanár kb azt csinál amit akar, odalépett a gyerekhez, és úgy üvöltött vele, hogy öröm volt nézni a nyál gumókat repülni a szájából. Nem mondott semmi gonoszat, csak megkérdezte emelt hangon, hogy áll a jegyzeteléssel, és hogy megköszönte-e nekem hogy ilyen sokat segítek.
Fura még ezeket a dolgokat kezelni, de belejövök lassan.

Ugyanezt a tanárt hallom a legtöbbet és a legválasztékosabban szidni gyerekeket. Nem terrorizálja őket. Ez egy olyan adok-kapok dolog. Ha figyelsz, és látja hogy próbálkozol, abszolút fair és figyelmes. Akkor is, ha nem megy a biosz. De ha azt látja rajtad, hogy neked bármit szabad, mert "apukám így, apukám úgy", akkor verbálisan kiveri belőled a szart olyan és hasonló bókokkal, hogy "you're a total and complete waste of space in this classroom" és hasonlók. Nem fogja az érzéseidet bántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni a többiek előtt - a fejedben tesz rendet úgy, hogy attól kódulsz.

Valószínű. hogy az ilyen választékos és szofisztikált szóbeli náspángban kiemelkedő tanárgárdának köszönhetően iskolán belül, az esetek bőven túlnyomó többségében a tanulóink kezes bárányok, megtapsolják az órákat, megköszönik a tanárnak az óra végén az előadást egyenként, eljönnek hozzájuk suli előtt és suli után kérdéseket feltenni, a folyosó túlfeléről is hangosan köszönnek egy elhaladó tanárnak, előreengedik őket az ajtóban.
Valószínűleg ezt levezetendő a szabadidejükben kimennek és agyon terrorizálják a kevésbé előkelő helyi gyerekeket :D
Abból amit Shaun mesélt - ő egy helyi, alacsonyabb presztízsű iskolába járt, válogatott bunkó fiaink vannak.

De hogy őszinte legyek, ez engem nem zavar addig, amíg a munkahelyemen tudom, hogy fogják a hátam a munkatársaim, és van némi tekintélybeli fölényem velük szemben.