Néha, mikor rácsodálkozok, hogy valamelyik növényünk/magunk milyen szépen gyorsan fejlődik, Helen el szokta ejteni a poént, hogy ez azért van, mert titkon itt ül egész éjjel és énekel nekik.
Tudom. kac kac.
Mióta az átmeneti épületben vagyunk és rálátunk a pályákra, újraértelmeztük ezt a kis belső poént, mert úgy néz ki, felnőtt emberek konkrétan majdhogynem ezt csinálják a megélhetésükért, főállásban.
Az iskolánk híres a sportról. Néha konkrétan úgy elszalad a ló velünk, hogy úgy kell emlékeztetni a gyerekeket és a tanároknak is önmagukat, hogy ez egy iskola, nem pedig sport klub - nem kéne mindent felrúgni egy meccsért.
De a háttérben mindent megteszünk, hogy a csapataink ott legyenek az élvonalban, és ehhez hozzátartozik az is, hogy szép zöld, gondosan ápolt sportpályáink legyenek.
Na már most, mikor azt mondom, gondosan ápolt, nem arra a szintű elkötelezettségre gondolok, hogy heti egyszer lenyírjuk a füvet. Arra a fajtára, mint mikor az Űrgolyhókban a rohamosztagosok nekiállnak átfésülni a sivatagot sűrű fésűvel.
Az iskolához pedig roppant méretű zöldterület tartozik, íme egy légi felvétel:
Ha azt vesszük kiindulásként, hogy a bal alsó sarokban az két focipálya, alul középen pedig utcák láthatók, kertes házakkal, kapunk egy jobb fajta becslést a méretekről.
A jobb felső sarokban lévő pici zöld folton látni egy nagyobbacska pixelt, az az, ahol most az átmeneti épület áll (16 labor, 3 technikus labor, iroda, mosdók), közvetlenül a nagy krikett pálya mellett:
Na most én, mint a kriketthez nem értő (és érteni nem is akaró) halandó ember nyilván nem foghatom fel ésszel, mi annyira nagy szám ebben a játékban.
De mióta elkezdett 5 fok fölé kavirnyászni az átlaghőmérséklet, arra lettünk figyelmesek, hogy minimum 3, de néha 5 ember nonstop - és ez alatt tényleg nonstopot értek - dolgozik a füvön.
Naponta nyírják, hengerezik, mintázzák, hogy szép sakktáblás legyen, de ez hagyján. A pálya közepén van - mondják - az a rész, ahol effektíve a játék zajlik, és az a kb 10 négyzetméternyi barnás, rendkívül sűrű és rendkívül rövidre vágott fű esküszöm olyan sok törődést és figyelmet kap, amit ember-ember közti kapcsolatban ritkán látni, nemhogy ember-pázsit köztiben. Térden csúszva igazgatják naphosszat, ha esik, betakargatják (betakarják!), ha kisüt a nap, kitakarják. Múltkor láttam őket játszani, miközben 5 percenként esett-elállt-esett-elállt, és nem viccelek, amint szemerkélni kezdett, leállították a játékot, és betakargatták a füvet.
Ma pedig, az utóbbi pár hét legundorítóbb esős napján, láttam az ablakunkból, ahogy a két betakargatott rész között, esővel, széllel, hideggel dacolva, valaki még mindig kint van a kis trakecon és nyírja azt a rohadt füvet:
Ésküszöm, ha ez nem az "holtodiglan jóban-rosszban", akkor nem tudom micsoda.
