2015. március 1., vasárnap

Arrivederci Prezzo!

Az utóbbi időben nem kicsit csaptak össze a fejem fölött a hullámok. Ezek az undorító, a beledet kidolgozós hétköznapok sunyin átkúsztak valami eszeveszett pánikba.

Néhány hete realizálódott bennem a tudat, hogy elég ebből a rendmániából, tisztaságmániából, amit csinálok a munkahelyemen, és amit mások szerint túlzásba viszek. Nem tudtam elképzelni, hogy miért az a baj, ha valaki a maximumra törekszik, miért nem inkább azt baszogatják, aki lusta, aki leszarja. Egy ideig küzdöttem a dologgal, tudjátok, felhoztam csapat meetingeken, felhoztam a főnöknél, felhoztam a lusta/tudatlan kollégáknak szemtől szembe, de nem nagyon lett foganatja. Rájöttem, hogy ha itt olyan szintű tisztaságot akarok, amit elképzelek az étteremnek, azt vagy én csinálom meg, vagy senki más. Ellenben mivel a főnökség is ellenzi ezt a precizitást, senki nem fog a több befektetett munkáért többet fizetni nekem. Vagy megcsinálom lelkesedésből, vagy hagyjam a fenébe - konkrétan ezt olvasták az orromra.

Bárki benéz a szobámba, vagy a konyhámba néha, bizony elszörnyülködhet, hogy ekkora kuplerájt nem látott még a büdös életben. Nincs időm pakolászni, ez van. Heti -3x rendet rakok, elmosogatok aztán joccakát. Igen, ilyen vagyok, de a munkahelyemen ugyanakkor precíz és odafigyelő. Ha egy porszem keresztben áll, sikítok. Ha a kés nem párhuzamos a villával az asztalon, sikítok. Ha a pohár nem 45°ban áll a szalvétához képest, sikítok. Ha megjelennek azok az ocsmány fekete foltok a világosszürke padlón, amik elkerülhetőek lennének, ha mindenki értelmesen mosna fel, nem csak bevizezné a padlót, üvöltök. És legutóbb: amikor 6x kel megcsinálnom ugyanazt a szakasznyi felmosást, mert a munkatársak leszarják, hogy ott izzadsz két órán keresztül az étterem tisztaságáért, és szépen összetipegik 5x egymás után, tombolok. Ha pedig a séf épp "vicces" kedvében van, és bemegy elintézni a nagy dolgát a mosdóba, amit most kell kigányolnod, és olyan bűzfelhőt hagy maga után, hogy azon nyomban kidobod a taccsot (holott van másik mosdó, direkt a konyhának, amit nem én takarítok), akkor bizony eldobok mindent, kimegyek a hátsó kertbe, és addig rugdosom a kukákat, amíg el nem törik valami. Vagy a kuka, vagy a lábam.

Úgy gondolom, beérett a pillanat, mikor leírom papírra, hogy köszi srácok, de én végeztem, és átnyújtom a főnöknek. Már tervezgettem, hogy hol és mikor lehetne ezt megcsinálni.
Úgy gondoltam, megvárom, míg az új fiú betanul, mert rajta látszik, hogy akarja, és tudja is majd ezt csinálni. Kell egy utód nekem, és kész. Mert most bizony mindenki távozik. Jakub áprilisban, Seb márciusban, Olivia már távozott is. Magyarán én maradnék, meg Tomi, az új fiú. Ami elég is lenne, de ha én is lehúzom a rolót, csak Tomi marad egyedül. Szóval úgy döntöttem, várok... és várok, és várok, addig meg nyelem a békát.

Aztán Shaun egyik este, munka után leültetett, és előállt egy ötlettel. Mivel náluk is kolosszális emberhiány van, és szükségük van egy erős, full time-os pincérre Shaunon kívül, mi lenne, ha csatlakoznék az ő csapatukhoz. Annyit hallott panaszkodni a munkatársakra az utóbbi időben (nem jönnek be nyitni, és nekem kell beugranom helyettük, vagy bejönnek dolgozni, de semmi hasznuk, mert csak tenglengenek fel-alá, ugyanakkor pedig képeset verni a nyálukat azért, hogy nekik igenis jár a teljes borravaló, mert ha nem, az micsoda kicseszés már, stb), hogy gondolta megkérdezi: ha eljött az ideje, hogy belelt a pohár, ők több, mint szívesen várnak.

Bogarat ültetett hát a fejembe, és elkezdtem gondolkozni. Konkrétan nem aludtam 2 napig, annyi minden megfontolni való volt. Arra a döntésre jutottam, hogy míg a Gosia el nem hagyja ezt az éttermet, addig itt bizony nem lesz változás, nem fogok sem előrébb lépni, sem pedig nem lesznek szigorúbban kezelve az újoncok sem. Elkezdtem vért gyűjteni a pucámba, hogy elmondjam neki: két évig güriztem eredmény nélkül, elég volt.
Aznap este, láss csodát, az area menedzser felhívta Gosiát, hosszasan beszélgettek, miközben Gosia rám pillantgatott. Éreztem, hogy itt biz valami van a levegőben.
Mikor letette a telefont, azt mondta: Rami, beszélnünk kell.
Hurrá. Hát ez sosem jelent jót.

Majd röviden és tömören közölte velem, hogy előléptetnek. Hurrá! De nem itt.
Hopsz.

A terv az lenne, hogy megkapom a floor supervisor pozíciót, de a szomszéd városban (ca 30 perc kocsival). Ott tanulnék be Ieva szárnyai alatt, amíg az ottani étteremvezető vissza nem ér a szülési szabadságáról augusztusban. Ez az időszak alatt belőlem szuper menedzsert lehetne faragni. Igen ám, de ha engem innen elvisznek, konkrétan senki sem marad itt pincér, csak Tomi, a tanoncunk.
Akkor jött az az ötlet, hogy én majd augusztusig itt IS meg Tunbridge Wellsben IS fogok dolgozni, hogy sehol ne legyen emberhiány.

Na ez volt az a pillanat, mikor le kellett ülnöm magammal, és elgondolkozni.
Belegabalyodtam mindegyik gondolatmenetbe nagyjából egy perc után, szóval úgy döntöttem, hogy írok egy PRO és KONTRA táblázatot, összehasonlítva a két éttermet, és a lehetőségeket, és a számokra bízom a döntést.
Ezt pedig megosztom veletek, hogy lássátok, mennyire nem egyszerű ez a helyzet, és hogy végül is miért döntöttem úgy, ahogy.

PREZZO PRO1
Az előléptetés ténye maga. Két éve gürizek, megállás nélkül, egész napokat végig dolgozva, igen,
megérett már az előléptetésem. Az egy ugrás, egy fokkal feljebb a szamárlétrán, és némi fizetésemelés. No nem konkrét fizetés emelés. Ugyanúgy minimálbérért dolgoznék, ugyanannyit kapnék a készpénzes borravalókból (egy perselyben gyűjtünk mindent, majd műszak végén elosztjuk olyan arányban, ahány órát dolgoztunk), épp csak a kártyás borravalókból kapnék többet. Ez a rendszer ugyanis úgy működik, hogy adott a vendég, van egy 80 fontos számlája, amit bankkártyával óhajt kifizetni, és hagyhat borravalót a kártyán. Teszem azt, legyen 10 font. Ez a 10 font beszáguld a főnökséghez, ahol megadóztatják, ahol a főnökség lekarmolja belőle az ő részét, majd a maradékot visszaküldik nekünk, de nem egyenlő arányban. Az étteremvezető kap belőle 5 részt, az asszisztensével együtt, a supervisor kap belőle 3 részt, a pincér pedig, aki izzadt az asztallal egész este, ő kap egy részt. Azaz úgy 50 pennyt. Azzal, hogy supervisor lennék, kapnék a heti 30 helyett heti 90 font borravalót. Ennyi.

PREZZO PRO2
Továbbra is együtt dolgozhatnék olyan emberekkel, akiket imádok: Gosia, Kasia, Ieva... kitűnő társaság, és már van egy jól összeszokott munkatempónk.

PREZZO PRO3
Már mindent tudok, amit eddig meg lehetett tanulni. Ismerem a menüt, a vendégkört, a visszajáró embereket, már belekontárkodok a menedzsment dolgaiba, ismerem a beszállítókat, tehát libafoson csúszik minden. Ami újdonság várna, az egyedül a papírmunka. Ennyi.

PREZZO PRO4
Többet a büdös életben nem kéne a porszívóhoz, meg a felmosóhoz nyúlnom, nem kéne többé
takarítanom.

PREZZO PRO 5
Ezt a céget ismerem, bízom bennük, tudom, hogy működik, hogy mire számíthatok. Időben kapom a fizetésemet, szerződésem van, nyugdíj alapom van, TB meg minden.




PREZZO KONTRA 1
Azzal, hogy elfogadnám ezt az előléptetést, fél évig kellene ingáznom a két város között úgy, hogy nincs se kocsim, se jogsim. Mehetek vonattal, persze, de az 15 perc séta a vasútállomásig (esetenként a szarrá ázással/fagyással fenyegetve), onnan fél óra vonat út, onnan pedig megint 10 perc séta az étteremig. Egy-egy órát elvesz oda vissza, napi két órát veszítek. Kérdezhetitek, hogy ugyan miből, mi más dolgom lenne, és most hadd legyek szentimentális: Shauntól. Jelenleg az egyetlen fénypont az életemben, és nem vagyok hajlandó egy percet sem feláldozni a vele tölthető időből. Ha meg izibe letenném a jogsit (bár az is eltart pár hónapig), akkor is hajnali 1 körül kéne vezetnem egy friss jogsival - nemmmmmmm volnék nyugodt.

PREZZO KONTRA 2
Arról pedig nem is beszélve, hogy az utazás drága. A vonatbérlet egy vagyonba kerül. Ha kocsit kell venni, az ugyan nem egy vagyon, de fenntartani az. Angliában a biztosítás és az adó csillagászati, plusz ugye a benzin.

PREZZO KONTRA 3
Ha adódnak olyan műszakok - márpedig adódnak -, hogy én zárok, másnap pedig én nyitok, az azt jelenti, hogy mivel friss kezdő nyomi menedzser vagyok, minden másfélszer addig tart, így valahogy 1 felé támolygok ki az étteremből, 2-re haza is érek, 3-ra el is alszom, majd másnap kelhetek 7kor, hogy legyen idő reggelizni, és szaladni a vonathoz, hogy odaérjek 10-re.
Lehet, kicsit gyűrött lennék..... Lehet.

PREZZO KONTRA 4
Nincs szünet. A menedzser műszak egy szörnyeteg. Hétköznaponként 10kor kezdesz, és 5kor végzel, oké, ez baráti. De még így is hosszabb, mint bármelyik műszakom eddig. Hétvégén pedig 10kor kezdesz, és este 10kor végzel. A-a.... nincs szünet.

PREZZO KONTRA 5
A megbecsülés hiánya. Értem én, hogy csak gy homokszem vagyok a parton, és mindenki tesz rám magasról. De ha bemegyek hétfőn két órával előbb, meg vasárnap bent maradok plusz négy órát, hogy felsikáljam azt a rohadt padlót amit a többiek nem tudnak tisztán tartani, és csillog villog minden, nemhogy azt mondják, hogy jó, beírunk több órára, vagy több órával szállsz be a borravalókba... sokszor az sincs, hogy köszi. Szívesen amúgy.
Vagy mikor elmegyek 2 hét szabadságra, és magam mögött hagyom Kasiat, aki abban a két hétben nyitástól zárásig bent van, és ezét kap cserébe 200 shine-pontot (amik levásárolhatók, vett belőle egy baromi drága parfümöt). Rögtön ezután Kasia ment ugyanígy két hát szabadságra, és én maradtam itt. Múlt héten eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hány pontom van, ha már én is végig csináltam ugyanazt, amit ő, plusz azóta csináltam egy 98 és egy 99%-os mistery dinert.
Na tippeltek, hány pontom gyűlt össze KÉT ÉV alatt, amióta itt dolgozom?
Huszonöt.
Köszi.

PREZZO KONTRA 6
Seggfej kollégák. Már fentebb részleteztem. Imádom a menedzsmentet, de azok az emberek, akik megfordulnak  nálunk, és akiket ki kell képezni, az kritikán aluli. Az egyik nem beszél angolul. A másiknak derogál ez a munkakör, lévén napi 20x mondja el, hogy ő Dubaiból jött ide egyenesen, és ott ő szállodát menedzselt, és ez a munka egy szar, meg ez a város is. Akkor miért jöttél ide? A másik meg nem jön be a nyitós műszakokra, ha meg bejön egy műszakra, akkor meg elbolondítja a menedzser fejét, és nem csak ő nem dolgozik, de a menedzser sem, és te csinálsz mindent helyettük, míg ők a hátsó kertben romantikáznak/veszekednek. A másik meg jön, de úgy, hogy "apukám azt mondta, nem dolgozhatok tovább, mint este 10", és tényleg, fél 11kor apuka felbukkan, hogy ő most azonnal hazaviszi a pici fiát. Vagy jön, és csak úgy szimplán tesz mindenre, nem tetszik neki a rendszer, és sztrájkol ellene, megállás nélkül panaszkodik, hogy mennyire fáradt, mikor pedig megkérded, miért, azt mondja, kondiban volt. Elmagyarázod neki, hogy senkit nem érdekel, mit kezd a szabadidejével, de ha nem tud tőle értelmesen dolgozni, akkor hagyja abba, amit csinál. De nem. Persze miért is tenné, ha van egy idióta aki mindent megcsinál helyette. Vagy jön és azt hiszi, mindenki a talpát fogja nyalni, mert csinos, és a telefonján lóg egész műszak alatt, mély döbbenettel fogadja a 30adik alkalommal is, amikor azt mondjuk neki, hogy nem lehet nála telefon (ezt ő még sosem hallotta!!!), de cserébe szanaszét keveri azt a négy asztalt, amivel foglalkoznia kellene - valamint természetesen mindig történik valami elképzelhetetlen véletlen,ami miatt nem tud hétvégén bejönni dolgozni, és ami miatt a nyitós műszakait is le kell hogy mondja 10 perccel a kezdés előtt. Ki ugrik be a helyette? Na ki van kicibálva az ágyból? És holott mindegyiknek elmondjuk az elején, hogy akkor kapsz teljes borravalót, ha megcsináltad az academy vizsgákat, és ha felügyelet és hiba nélkül elviszel egy section-t, mégis egytől egyig mindegyiknek van pofája csapkodni az asztalt, hogy nekik kell és jár a teljes borravaló. És mikor én szenvedek az ő asztalaikkal is, segítek, és javítom a hibáikat, plusz öntöm be a borrvalókat az elégedett asztalaimról, engedtessék meg nekem, hogy fancsali fejet vágjak, mikor megkapják a kikövetelt pénzüket, holott a fele munkát se végzik annak, amit én csinálok. Értem ez alatt a felszolgálás minőségét, a section nagyságát, a takarítást, a desszertek vagdalását, a címkézést, az italok rendbetételét. Blah....

PREZZO KONTRA 7
Ugyanekkor, bármennyire is jól esne egy seggberúgással itt hagyni ezt a sok hülyét, el kéne hagyni Gosiat és Kasiat, akiket tényleg imádok, főleg Kasiat, a kis ikremet, a kis szívem csücskét.

PREZZO KONTRA 8
Felelősség. Maximalista vagyok. Szeretek mindent a legapróbb részletekig tudni, érteni, és helyesen csinálni. De ha vétek, lévén ember vagyok, nincs kihez fordulni. Nincs ott a menedzser, aki átvariál mindent, és kijavítja a hibát. Magamért felelek, és az egész étteremért. Ha elfelejtek leadni egy rendelést, az egész étterem törlőpapír, vagy csirke nélkül marad a hétvégére. Ha az egyik pincér alattam elront valamit, az én felelősségem kijavítani, és az arcomat adni a vendég felé, ha konfrontálódni kell. De bármi történik az én műszakom alatt, elő vagyok véve. A vendég elcsúszik a nedves padlón, mert kint ömlik az eső? Te vagy a felelős. A pincéred leönti az asztalt egy pint sörrel? Te simítod el...

PREZZO KONTRA 9
... és ezzel nem kicsit stresszeled túl magad. Ha nem figyelsz mindenre, nem irányítasz mindent, a feje tetejére áll az étterem. Minden másodpercben figyelni kell. Segíteni. Csinálni a bárt. Embereket fogadni, akik egyszerre két ajtón ömlenek befelé, de egyedül vagy, hogy leültesd őket. Közben csörög a telefon. Közben eldugul a női vécé. Közben kuponok jönnek. Közben jönnek megszerelni a konyha csempét. Közben beesik egy ellenőr.
De azért legyél ott mindenhol....
Ja és nem is beszélve a legújabb top trend szabályunkról: mivel nem csinál elég pénzt az étterem a kimutatások szerint, kiadták rendeletbe, hogy hétfőn és kedden ebéden csak egy menedzser és csak egy pincér lehet bent. Nem mintha nem lennénk tele amúgy. De ugye mindenki hozza a hülye kuponjait, és a fele pénzt elvesztjük. Teltházat csinálni két emberrel: öhm..... szívás. Nem csak szívás, lehetetlen. És főleg legyen minden tökéletes, meg sparkling, mert ez a Prezzo, mi itt adunk a minőségre! Ja persze.... ha minőség alatt azt érted, hogy McDonalds szerű sebességet követelnek meg tőlünk, rohanunk, izzadunk, remegünk az idegtől, ja... megkapod a minőséget. De nyilván nem ám a kuponozást gondoljuk át: nem. Szívassuk meg a dolgozókat. Legyél egyszerre 7 helyen és kész...

PREZZO KONTRA 10
... és ha nem sikerül, akkor pedig a felsőbb vezetőséget kapod a kis fenekedbe. Szégyen nem szégyen, én rettegek az area menedzserünktől. Eddig egyszer szidott le, remegtem utána fél napon keresztül, holott még csak nem is volt oka rá. Csak felolvasta nekem, miért koszos a lécső, holott még nem is értem ahhoz a részhez a takarítással. De akkor Gosia felelt értem, ő kapta a hidegebb zuhanyt. Viszont most egyenesen és joggal én lennék leüvöltve, ha valami félremegy. Nem rendeltél csirkét? Mifaszért neeeeeeeem??????

PREZZO KONTRA 11
Ha ebben a beosztásban dolgoznék, azaz a két étteremben egyszerre a következő fél évben, nem hogy elfelejthetném a májusi szabadságomat, meg minden egyéb szabit augusztusig, de a szabadnapok miatt se nagyon kéne tepernem. Hiszen épp ezért kellek, hogy a többi menedzser elmehessen végre pihenni, akik már güriznek hónapok óta minden nap.

PREZZO KONTRA 12
Az egyenruha. Az előléptetéssel eldobnám a fekete Prezzo emblémás rabruhát, és a saját cuccaimban dolgozhatnék. Hurrá? NEM! Egy fekete egyenruhában mindegy, hogy mit kensz magadra, nem látszik. Nyakig paradicsomszószos lehetek a nap végére, akkor is fekete maradok. A menedzser meg mit nem hordhat egyedül? Úgy van! Feketét! Ugyanígy nyakig szószos lennék, csak épp ha a fehér Zara ingből nem tudom kimosni a foltot, akkor kuka. Az meg nem olcsó buli....

PREZZO KONTRA 13
A lépcsők. A legnevetségesebb kifogás valaha, de íme. Vannak nekem hülye fóbiáim. Nem merek elsőre mondjuk kilincset vagy kocsikilincset megfogni, mert félek, hogy ráz. Meg ilyen marhaságok. De bizony, ha le kell menni egy lépcsőn, aminek nincs hátulja, akkor is gondban vagyok. Mégpedig nagy gondban. Megragadok a tetején, és lépcsőhossztó függően akár 20-30 percbe is beletelhet, mire leérek. Na már most, a másik városban lévő étterem belső építésze azt a zseniális ötletet találta ki, hogy a földszintre helyezi az asztalok 20%-át, a többit pedig az emeletre, a kettőt pedig egy hosszú, nyitott hátú csigalépcsővel köti össze. Kösszépen. Biztos hasznos munkatárs lennék.


Ennyit a Prezzoról, nézzük a másik helyet.

LOCH FYE KONTRA 1
Mindent elölről kell kezdeni megtanulni. Sem a menüt, sem a vendégeket nem ismerem. Teljesen más profilú étterem, picit sem olasz, ellenben nagyon brit és skót, olyan kajákkal, olyan nemzeti több száz éves hagyományos receptekkel, hogy kettéáll a fülem.

LOCH FYNE KONTRA 2
Jelenleg gondban vannak a konyha személyzettel, mivel ott is kilépések vannak, és vagy betanulójuk van, vagy pedig még csak keresnek a helyükre embereket. Így a pincérnek kell tartania a hátát a vendég előtt, és fedeznie a konyha csúszásait, ami nem mindig könnyű.

LOCH FYNE KONTRA 3
Túúúúl sok idő Shaunnal. Leírhatatlanul rettegek attól, hogy megszűnünk pár lenni, és kollégák leszünk a végére, meg attól, hogy úgy érzi majd, eleget látja a fejem egész nap, és inkább ma este nem jön át hozzám. Vagy én fogom megunni bámulni az ő fejét egész nap.... Velőmből rettegek ettől.

LOCH FYNE KONTRA 4
A Shaunnal töltött szabadságok és utazások valószínűsége a béka segge alá találtatik pottyanni. Mivel ketten lennénk a két ful time-os pincér, ezért mindkettőnk távolléte baromi nehézzé teszi az étterem vezetését. Nem megoldhatatlan, de a főnökség mindent meg fog tenni, hogy ne kelljen megoldania.

LOCH FYNE KONTRA 5
Hát a szag. Ez egy halas étterem, és bizony ha gikszer áll be a tárolásban, vagy a rendelésben, ezek a dolgok nem állnak el. Van ráadásul egy halas pult a flooron, ahol jégen fel van kínálva minden, amink csak van, és lehet őket elvitelre vásárolni, vagy, úgy is lehet kaját rendelni, hogy odaállsz, azt mondod, hogy te AZT a szent halat akarod, így és úgy sütve, ilyenolyan körettel, szósszal, satöbbi. Ezt a nap végén el kell takarítani, jegestül mindenestül, reggel meg újra tölteni, és hát hmm... nem egy álom az a szag. De nap közben, mikor fut az étterem, valahogy sosem érezni semmit, szóval ezzel el lehet bírni.

LOCH FYNE KONTRA 6
Fehér ing.... itt is. Itt is lehet szépen nyakig szószosnak lenni nap végére, úgy hogy látszik is rajtad. Bár ezeket az ingeket a cég adja, és nem a saját zsebedből kell újat venni, ha tönkretettél egyet, mert nem jön ki a folt.

LOCH FYNE KONTRA 7
Hosszú betanulás. Tényleg mindent az elejéről kell tanulni, és bizony olyan dolgokat, amik eddig totál elkerültek. A tradicionális angol kaják, a sztékek, a skót nevek és hagyományok, ez bizony mind új, és nem egy két nap alatt fogom megtanulni... addig pedig el kell viselnem, amit utálok: hogy új vagyok, és nyomi vagyok, és nem megy minden olyan simán, mint ahogy megszoktam.

LOCH FYNE KONTRA 8
Ez igazán nem is hátrány, de mindenképp valami új, amivel meg kell birkózni: minden 4. héten fizet. A Prezzoban hetente kaptunk fizut, és hozzászoktam, hogy eszerint osztom be a pénzem. Itt viszont le kell dolgoznom előbb a 4 hetet, és akkor kapom meg az első fizum. Azaz a Prezzotól kapott utolsó heti fizetésemből kell kihúznom egy hónapig úgy, hogy közben ugyanúgy lakbért, számlákat és councilt kell fizetni. Fogyókúra elé nézek, úgy érzem :D

LOCH FYNE KONTRA 9
Azzal, hogy új helyen kezdek, visszadobom magam a szamárlétra aljára. Teljesen nulláról kezdek mindent, és a ehető legtávolabb esek egy lehetséges előléptetéstől. Hozzáadva, hogy fiatalabb már nem leszek, és hogy még mindig sejtésem sincs, hogy hol eszek 5 vagy 10 év múlva, ez kicsit para. Nem különösebben izgat a tudat, hogy 35 évesen még mindig pincérnőcske legyek, hogy őszinte legyek...


És végül:

LOCH FYNE PRO 1
Lélegzet elállító borravalók. Teljesen más a rendszer. Eleve, a menedzserek olyan fizetésemelést kapnak az előléptetésükkel, hogy ők onnantól nem kapnak (és nem is kérnek) a borravalókból. Minden a pincéreké. Plusz, és ez a legjobb: saját section-öd van, az csak a tiéd, senki más nem nyúl bele, és amit ott kapsz borravalót, az mind a tiéd, senkivel nem osztozol rajta. Tehát ha jó vagy, - márpedig jó vagy, akkor dől be a pénz, és egy lusta kolléga se húzza le rólad. Egy-két nap alatt megkeresed azt a pénzt, amit a Prezzonál egy hét alatt. Ez pedig ugyanaz a pénzkülönbség (ha nem több), ami a supervisor-i pozícióval járna.

LOCH FYNE PRO 2
Kitűnő floor staff. Mind a hárman motivált tapasztalt pincérek, jókedvűek, szeretik egymást és a főnököt, szeretik a munkájukat. Segítenek egymásnak, és jól telik az idő, amit munkában töltenek.

LOCH FYNE PRO 3
Maradhatnék a seggemen. A nagy számok azt mutatják, hogy ha egy menedzsert másik városba küldenek, akkor előbb utóbb meg fogják arra kérni, hogy költözzön is oda. Ha meg nem, akkor belátja magától, hogy úgy az egyszerűbb, és oda költözik. Na már most rémálmaimban még mindig előköszön néha a legutóbbi költözéssel járó horror, nem is beszélve az anyagi vonzatáról (ez a költözésünk olyan másfél millió forintba került).  Ha itt dolgoznék, maradhatnék a seggemen, ebben a lakásban, 5 percre a munkahelytől.

LOCH FYNE PRO 4
Ezzel együtt  nem kéne jogsira költenem, kocsira, útadóra, biztosításra, benzinre, vagy vonatbérletre, ami el is venné az előléptetéssel járó pénztöbbletet.

LOCH FYNE PRO 5
Egy komoly, szigorú, profi étteremvezető alá dolgoznék, aki motivált, és aki olyan főnök, akitől azért kicsit félsz is. Nem tudom, érzitek-e, hogy ez miért fontos, de biztos ti is jobban megtanultátok a leckét, ha egy olyan tanár kérdezte ki másnap, akitől féltetek, mint egy olyan, aki laza.

LOCH FYNE PRO 6
Talán túl sok, de mégis marad időm Shaunnal. Ha pedig ez nem működik, és rámegy a kapcsolatunk, magunkat, és a döntésünket okolhatjuk, és nem pedig a Prezzot, valamit, amiről nem tehettünk, és csak üldözne minket a "mi lett volna ha" dolog.... de együtt dolgoznánk, jó kedvvel, majd munka után leülnénk meginni egy sört a pultnál a többiekkel, majd együtt hazasétálnánk, és bedőlnénk az ágyba. Ez idő, és idő vele. És nekem ez fontos.

LOCH FYNE PRO 7
Lenne lehetőségem Istivel együtt szabadságra menni. Ugyan Shaun így kiesik a nyaralásokból, de végre lehetne az, hogy Isti meg én egyszerre vagyunk otthon. Vagy ha anyuék jönnek meglátogatni minket, egyszerűbb lenne elintézni, hogy valaki (vagy mindketten) itt legyünk velük.

LOCH FYNE PRO 8
Állításuk szerint könnyű a számítógépes rendszerük, és állandóan frissítik, ők ott helyben. Nem az van, mint a Prezzonál, hogy feltesznek egy új hozzávalót a menüre, mondjuk a céklát, de basznak rá beletenni a rendszerbe. Ha valaki cékla nélkül kéri a grillezett kecskesajtot, szaladj a konyhára, és magyarázd el, nem tudod beütni a gépbe. Úgysincs más dolgod, nem? Aztán ők meg vagy elfelejtik, vagy nem.
Itt ha valami változik, vagy valami logikusabb, akkor bepakolnak rá egy extra gombot, aztán joccakát.

LOCH FYNE PRO 9
Sokkal könnyebb eladni valamit, ha hiszel benne. Olasz étteremben dolgozva, úgy, hogy az étlap háromnegyede egészségtelen, és hizlal, és hosszútávon tönkrevágja az emésztőrendszered (saját példán okulva), nem mindig könnyű mosolyogni, és rábeszélni valakit egy posh pepperoni pizzára.
A Loch Fyne egy első osztályú halas étterem, olyan farmerektől szállítanak, akik szigorúan környezettudatosan végzik a dolgukat, nem nagyhálós halászcégektől vásárolnak, hanem helyi pecásoktól a skót tavaknál. Ennek eredményeként a kaják drágák, a de minőségük kritikán felüli, az eredetük tiszta, semmi sem fagyasztott. Arról nem is beszélve, hogy a staff kaják ugyanúgy a menüről jönnek, tehát ha olcsón akarsz enni a műszakod után, nem kell pizzát vagy tésztát enni, és hízni, hanem jöhet egy kis halacska, vagy egy kis rák vagy homár. Nyami :)

LOCH FYNE PRO 10
Greene King Card. Ez egy kedvezménykártya, ami minden alkalmazottnak jár. Ez a cég az anyacég, ennek vannak pub-jai, éttermei és hoteljei Anglia, Skócia és Írország szerte, ahol a kártya felmutatásával azonnal 50% kedvezményt kapsz, bármit is kérsz. Szobát, sört, kaját.

LOCH FYNE PRO 11
Farmer. Oh, farmer. Abban dolgozol. Nem ünneplős naci, nem 50 fontos NEXT meg ZARA naci, nem. Olcsó, sötétkék, kényelmes farmer. Yissss :)

LOCH FYNE PRO 12
Nincs, nincs nincs nincs itt sem takarítás. Van egy leszerződött takarító cég, aki minden reggel elküld két lányt, akik kigányolják az éttermet. Egy porszemet se kell letörölnöd, pincér létedre.

LOCH FYNE PRO 13
Nincs automatikus service charge. A Prezzonál minden 7 vagy annál több főt számláló asztalnál a rendszer hozzáad a számla végösszegéhez 10% automatikus borravalót. Ha már szoptál egy 20 fős asztallal egész este, akkor legyen garantált a borravaló. Igen ám, de egy percig se hidd, hogy az a pénz a tiéd. Az kérlek megy a head office-ba, és ott is marad. A vendég meg abban a tudatban, hogy kifizette a borravalót, és boldoggá tette a pincérét, nyugodt szívvel távozik. Te pedig 3 órán át güriztél, hogy 20 ember egyszerre elégedett legyen (plusz az 5 másik asztalod), és SEMMIT nem kapsz érte. Csak egy három héten át tartó képsorozatot a heti Prezzo hírekben, hogy milyen jó is volt a 3 napos vezetőségi nyaralás, ahol vidámparkokba járnak, meg méregdrága hotelokban szállnak meg MIND, és bulizzák végig azt a 3 napot. Nini, ott isszák a service charge-omat!!
Itt ilyen nincs. Ha a 20 fős asztal boldog, tiéd a borravaló. Tisztán, kézbe. Megérdemelted.

LOCH FYNE PRO 14
Ugyan később zárok, mint most, mégsem kell aggódnom a kevés alvás és pihenő idő miatt, akkor sem, ha másnap én nyitok: 11 és 12 óra előtt nem kezdünk. Egyszerűen nem vagyunk nyitva, nincs ott senki és kész. Hétvégenként van reggeliztetés, de csak egy órás, és az is csak 11től van. Még ha éjjel 1kor is végzel, bőven van 8 óra alvásidőd, plusz 2-3 órád a barátoddal :)


Összesítő:
Prezzo PRO                5
Prezzo KONTRA        13
Loch Fyne PRO          14
Loch Fyne Kontra        9


Kéremszépen, tisztán matematikai alapokon nyugvó elhatározásból holnap beadom a hivatalos felmondásomat. 
Arrivederci, Prezzo