Baba fóbia

Túl vagyok már azon, hogy az emberek mééélységesen hajlandóak túlreagálni, ha a normálistól eltérő dolgot látnak. Esetemben ez általában akkor következik be, mikor hangot adok annak, halkan és óvatosan, hogy én nem igazán vagyok oda a gyerekvállalás gondolatától.

Erre általában a következő reakciókat kapom:

1.) Akkor mit gondolsz, mi az életed értelme?
2.) Önző vagy.
3.) Ki fog rád vigyázni, mikor öreg leszel?
4.) Unatkozni fogsz.
5.) Ezt csak most gondolod így, majd idővel megváltozik a véleményed.
6.) Így nem lesz teljes az életed.
7.) Öreg korodra fogsz rájönni, hogy valami hiányzik, és akkor már nem csinálhatod vissza.
8.) Szülni egy olyan élmény amit semmi más nem tetőzhet.

És bármelyikre is próbálok reagálni, általában megsértem a másik felet, aki vagy már anyuka, vagy kétségbeesetten az akar lenni. Mert nem gondolom, hogy azért vagyok ezen a világon, hogy szaporodjak. Se nem tartom magam önzőnek azért, mert nem szeretnék gyereket hozni egy olyan világba, ami a háború küszöbén áll egy végletekig kimerített bolygón. Vagy azért, mert a férfi aki társául választ, nem kap tőlem kisbabát. Meg mert nem gondolom, hogy nyerő befektetés csak azért gyereket szülni, hogy majd később ők fürdessenek engem, mikor én már nem érem el a hátam. Sem azt, hogy egy nap majd a kanapén ülök, és rádöbbenek, hogy semmit az égvilágon nem tudok csinálni, a világ összes könyvét kiolvastam, az összes filmet megnéztem, és MOST unatkozom, úgyhogy baba. Azt sem gondolom, hogy az utóbbi 10 év alatt, mikor is ideje lett volna bezsongnom és gyerekekre sóhajtoznom és ujjal mutogatni csecsemőkre, hogy de cukik, nem hogy erősödik, de gyengülni látszik bennem a vágy, hogy egyszer bele akarjak vágni - masszívan a tagadás fázisban vagyok. Azt sem gondolom, hogy üres életem lesz, és üveges tekintettel fogom a macskáimat simogatni a verandán, kizárólag azért, mert nincs gyerekem.

Mégis, valahogy mindenhol, minden sarkon valami a homlokomra koppint, és az arcomba üvölti, hogy tessék szaporodni!!!!!

Felmész youtube-ra, hogy megnézz egy videót. Rendben van, hogy vannak ezek a reklámok előtte. 5 másodperc alatt el lehet tekerni. De vannak azok a reklámok, amiket végig KELL nézned. Nem tudom, hogy ezeket felhasználóra szabják-e azzal, hogy megnézik,  mennyi idős és milyen nemű, vagy pedig mindenki ugyanazt nézi minden videó előtt, de az hótziher, hogy én mindig ugyanazt a két rohadt reklámot nézem. Az egyikben két barátnő ül a konyhaasztalnál, és az egyik meséli a másiknak, hogy terhes, és azt is, hogy MÁR két hetes. Esélyt sem hagy a barátnőjének, hogy kiujjongja magát örömében, rögtön szöget üt a fejében, hogy ezt meg honnan a f.mból tudod? Mire elmondja neki a másik, hogy ezt a bizonyos terhességi tesztet használta, ami azt is megmondja, hány hetes terhes vagy. Mire a másik rájön, hogy ezt igazából ki nem szarja le, és elkezd ujjongani, és azt mondja, hogy juuuuj, azt hiszem sírni fogok.
Rendben van. Terhességi teszt. Hm...jó.... hát...kell. Nem is tagadom, én is veszem őket rendszeresen, mert az én szervezetem, és a biológiai óra, az három - ha 50 napja nem változtam idegbeteg szörnyeteggé, akkor szeretném tudni, miért nem, és oké, nem árt, ha tudom, hogy ha esetleg kis emberke növekszik bennem, mióta.
Rendben.

De amikor az arcomba tolják a másik reklámot, akkor szoktam elveszíteni a hideg vérem. Ebben kisbabák nyögdécseléseiből mixelte össze valami DJ tehetség az ABC dalt, angolszász földön a Twinkle twinkle little start, ami egy altató, majd mikor a szemhéjaim megtalálják az utat vissza a koponyámból hogy letöröljék a borzadalmat az arcomról, előjön maga a termék: egy ovulációs teszt, ami megmondja neked, hogy MA kell szexelni, nincs mese, ha szél, ha fúj, itt gyermeknemzés lesz, különben oda a lehetőség, és még egy hónapot csúszik a családi idill. Még ez is oké, mert sok pár tervezi a gyermekáldást (érthető, én sem akarnék mondjuk júliusban 8 hónapos terhes lenni, mikor fáj a létezés alapjáraton is, és hozzá még 50 fok is van). De a szöveg hozzá az, hogy "ess teherbe még gyorsabban!!".
Na most ez, egy olyan embernek, mint én, aki nem tervezi a minél hamarabbi teherbeesést, sőt, tűzzel vassal küzd ellene, annyit jelent, hogy lélegzet visszafojtva felhúzom a lábaimat az ölembe, felveszem a védekező pozíciót, és ha a párom esetleg a közelembe jön a következő 3 napban, valószínűleg ráordítók, hogy ha hozzám merészel érni, vér fog folyni.

És mindenhol ez van! Egész Anglia babalázban van! Durex reklám nincs. Olyat nem látsz, hogy próbáld ki ezt meg ezt a tablettát, és jó eséllyel nem leszel terhes! Nem! Azt látod, hogy tukmálják az agyadba ezt a baba propagandát, hogy SZÜLJ! SZÜLJ! SZÜLJ!!!!

Vagy ma: gondoltam felkeresek néhány oldalt, mert kezdek aggódni a biológiai órám működése miatt, mert most már kezd kicsit elfajulni ez az uborkaszezon, hogy itt 1-2 hónapig nincs egy csepp vér se, ha viszont van, a méhem biztosra megy, hogy megbűnhődjek minden egyes vérmentes napért.
Tehát gondoltam utána olvasok, mi állhat a dolog mögött.

És minden oldal érintőlegesen megtárgyalja, hogy mi lehet az oka, majd rögtön utána azt is, bő lére eresztve, hogy mi csinálj ez ellen, hogy teherbe tudj esni. Mintha minimum ez lenne MINDEN nő kérdése, az egyetlen, amivel foglalkozni hajlandók: mit tegyek, hogy teherbe eshessek?
Az hogy "mi lehet az oka annak, hogy nem minden rendszeresen működik?" , vagy hogy "Félek, hogy valami komoly baj van velem", vagy "csak szeretnék megnyugodni, hogy nem vagyok rákos vagy ilyesmi", az ilyen kérdések valahogy nem bukkannak fel. Minden nő segít a másiknak, hogy most cickafark teát igyon, és közben kötögessen rugdalózót, miközben a Hold járása felé mutatja  a méhét, mert az segít az egészséges, extra autizmus mentes kisbabák megfoganását, de te ilyen helyeken nem tudsz kérdezni vagy hozzászólni, mert magadra haragítod az egész Egy Mama Mindfelett klubot, akik lehordanak a sárga földig, hogy utolsó kis senki vagy, hogy még gyereket sem akarsz, biztosan megkeseredett, karrierista boszorkány vagy, és meg is érdemled hogy méhnyakrákod legyen, biztos az a bajod.
És így...kösz.


Nem arról van szó amúgy, hogy ne látnám a szépet az ilyesmiben. Oda vagyok például a barátunkék kislányáért,  ha látom, odaleszek a tesóm kisbabájáért, sokáig pedig szülész akartam lenni, mert egy csodának tartom a terhességet. De valahogy a szülőséget nem. És ez sajnos összeegyeztethetetlen.

Iskolacsengő

Egy ismerősöm segítségét kellett, hogy kérjem, hogy vissza tudjak emlékezni, hogy vajh az egyetemen hallottam-e.
De azt mondta, nem hallottam.

Ez azt jelenti, hogy 7 éve volt utoljára, hogy a fejem búbjától leszaladt az a zsibbadás a nagylábujjamba, mikor mindent elsöprő erővel ránk üvöltött a csengő.
Nem tudom, amúgy ha azt mondod, csengő, én azokra a cuki dolgokra gondolok a karácsonyfán, nem pedig egy ilyen hajókürt erejű, kómás betegeket, sőt halottakat is felébresztő... hát.. zajra.

Mégis jól esett hallani :)

Roxfort pedig megtelt élettel, nyüzsgés van, órára rohanás, újoncok (Novi, ejtsd, Nováj, fujj) kastély térképpel, másodévesek, akik a Novikat terelgetik, harmadévesek az összeomlás küszöbén, sőt, eljöttem egy terem előtt, ahol ma már rögtön vizsgát írtak, nagyot. Olyat, ahol egy nagy teremben elmozdítanak mindent a falhoz, a fiúkat leültetik az egyenként, kimért távolságra álló padokhoz, és két akkora óra üti a fejük fölött a másodperceket, mint az ablakom, hogy elnyomja a könnyek és az izzadtság cseppek becsapódási hangját a papírlapok fölött. Aztán ott vannak a tanárok, akik hatalmas fekete talárban suhannak a folyosókon, mint valami hatalmas halálmadár, közben pedig egyenként, félóránként szaladnak a technikusok barlangjába, hogy megtudakolják, mi is történik igazán, mert velünk ellentétben, nekik tegnap ért véget a nyár, nekünk pedig már 2 hete. Mi már visszarázódtunk.

Ma egyébként újra kotyvasztottam, nyitott ajtónál, miközben jobbra és balra is óra zajlott. Két okból is kiemeltem a "nyitott ajtónál" dolgot. Először is, az iskola borzasztóan figyel arra, hogy megfeleljen a saját "open doors policy"-jának, azaz annak az elvnek, hogy itt mindenki bizalommal fordulhat mindenkihez, ajtónk mindig nyitva áll egymás előtt. Nos, ezt szó szerint értik. Tehát én még javában kevergettem a boszorkányfőzetemet a pultnál, miközben a diákok éhes várták, hogy elhasználhassák mindet. A másik ok, amiért említettem pedig az, hogy ezáltal természetesen folyton fennáll a kockázata annak, hogy ha valamit elrontok, és pukkan, robban, kipezseg, felforr, spriccel, akkor jól eldobom, eltöröm, és jó eséllyel még káromkodok is hozzá egy cifrát - nyitott ajtók mellett.

Na de aggodalomra semmi ok, Helen azt mondta, hogy erre a háromra lesz szükség, csináld meg. És ott hagyott egyedül. Úgy éreztem magam, mint aki bombát semmisít meg.

Csináltam valamit, ami a Brodie oldat névre hallgat, és meg is mutatnám nektek, mert érdekes, mert egy undorító barnás, ködös lötty, és ránézésre csak az különbözteti meg a szennyvíztől, hogy a folyadék felszíne, illetve ahol az üveggel érintkezik, vagy öntéskor vékony mintarétegben/kapillárisban gyönyörű, erőteljes korall-pink színe van. Azért szeretjük - mint megtudtam -, mert nem hagy nyomot üvegen, és ELVILEG könnyen mosható vízzel. Gyakorlatilag kb 30 kézmosással később még mindig rózsaszín a nagyujjam, és a munkafelületről is csak komoly 10 perces fehérítős kaparással jött le. De legalább lejött, nem hagytam magam után nyomott, mint egy csiga, hogy látjátok? Itt jártam, itt bénáztam.

Nem úgy a következő oldattal, az pedig a szuper szuper kék Leishman oldat volt, amit vérminták mikroszkópos megtekintéséhez szeretnek használni, Itt nem volt mit tenni, 50 fok volt a tetőtéri laborban, főleg 2 réteg ingben és laborköpenyben, a két csúszik, a kéz remeg: ott hagytam örök nyomom az előkészítő terem hófehér munkaasztalán, míg asztal az asztal: két szuper szuper kék folt árulkodik róla, hogy ide is megérkeztem. :)

Katie

Ha egy iskolában szerelmes motívumokat látsz, azok általában lányoktól származnak, vagy lányok jelenlétében követik el.

Szerintem ha a tini szerelmem mellett ülök egy órán, és oda vakarja a padba, hogy I <3 Rami, tuti kap egy extra puszit amiért ilyen jó fiú, és ő ezt nagyon jól tudja.
Hogy viszont az említett fiú akkor is oda vakarná-e ezt a padba, ha nem ülnék ott mellette, sőt, ha esélytelen volna, hogy bármikor is meglássam... azt már nem hiszem.

Márpedig ma, mikor a tanszéki meetingen küzdöttem a szemhéjaim súlyával, erre lettem figyelmes, a padba vésve:
I <3 Katie.

És ez annyira édes.
Úgy értem, ez egy fiú iskola, ide lányok nem teszik be a lábukat. Egy fiú, aki ilyet vés a padba, garantáltan ki van téve a haverjai piszkálódásának, akik a tendenciózus pénisz véseteket preferálják. Ő mégis egy lány nevét hagyta hátra az utókornak, holott az a lány sosem fogja látni ezt a gesztust, valószínűleg fogalma sincs róla. Ahogy arról sem, hogy az a fiú pénzbüntetést és  vizsgái sikerességét veszélyezteti egy ilyen kihágással.
De mit tehet az ember, ha 16 éves, szerelmes, és ott van Katie a fejében :)

Elvárások

Szögezzük le, nem igazán értem, ezt az iskolát, már ami a tanrendet illeti.

Kicsit úgy vagyok vele, hogy ha visszagondolok, milyen volt a Roxfortról olvasni, kicsit ilyen itt is minden.
Ilyen fél mondatokat csípek el, hogy "A legtöbb tanuló nem is tudja, melyik osztályban van....csak a házuk nevét tudják, és hogy hányadik évbe járnak".

Nekem, mint Magyarországon nevelt, osztály orientált diáknak ez érthetetlen, de mindegy is. Legyen.

Ma részt kellett vennem a tanszéki évindító gyűlésen. Itt bemutattak, mint Rafiki az ifjú Simbát, aztán unalmas dolgokról beszéltek azok, akik értenek hozzá: többek közt, most jöttek ki az IGCSE tesztek eredményei, és végigvették, hogy teljesítettek a fiúk. Ez ugyanis itt nagyon fontos, ha már a szüleid évente 35ezer fontot fizetnek (kb 14 millió forint) azért, hogy te tanulj, akkor fiam iparkodjál. És ha B-nél rosszabb jegyet kapsz, téged, és a tanárodat is hajnalban megetetnek odakint a mókusokkal.
Na már most, a diagram szerint a tudományos részlegen tanulók közül nem értek el elegen A+ (azaz csillagos ötös, hibátlan vizsgájú) osztályzatot, de még így is 3x - 4x annyian, mint bármelyik állami iskola.
Konkrétan botránynak számított, és név szerint említették azt a tanulót, aki 9 vizsgából összehozott 4 csillagos ötöst, 4 sima ötöst, és egy négyest.

Hát úristen!
Persze megértem, hogy egy ilyen presztizst képviselő iskola nem vállalhat ilyen "elfajzott" kilengéseket, ha az ország legjobbjai közt akar maradni, de azért szerencsétlen gyerekekből kifacsarják az utolsó csepp eszenciát is ezért. Ha nekem 15 évesen ilyen eredményeket kellett volna produkálnom, lehet nem lett volna természetes a mosolyom. :) És nem arról van szó, hogy nem tudtam volna, mert ilyesmi jegyeim voltak nekem is, a négyes nem volt elég jó nekem, de ha este sírva felhívtam anyukámat, hogy nem bírok többet tanulni, pedig még sok van hátra a holnap teszthez, anyu azt mondta, hogy egy jó alvás mindent megold majd, figyeljem meg. Inkább tegyem el a könyvet, kapcsoljam le a lámpát, és pihenjek.
Kíváncsi vagyok, akkor is ezt mondta-e volna, ha évi 14 millája bánja.

Az első szikla

...ami legördült a szívemről!

Valószínűleg nem fogom soha elfelejteni, mikor Helen, a közvetlen felettesem azt mondta: holnap csinálunk pár oldatot.
Ahogy vártam, görcsbe rándult a gyomrom.

Elmondom mi a problémám a szervetlen kémiával. Az a bajom a szervetlen kémiával, hogy a szememben olyan, mint egy vallás. Emberek állítják, hogy ott van és úgy néz ki, ilyen és olyan erők hajtják, de egyszerűen nem látom, nem értem, nem tudom elképzelni. Hogy egy egyenlet lejátszódik egy üvegben, és úgy marad.
Engem az egyetemi laborokban (biológia laborokban) arra tanítottak, hogy minden legyen tiszta, minden legyen steril, mert különben létrejön némi irgumburgum a petri csészében, és kuka az egész hóbelebanc. Lásd: ha egy óvatlan mozdulattal a kisujjad körmének csücske elvonult a petri csésze fölött, a vertikálisan fentről lefelé fújt steril levegő, ami a minták tisztaságát és szennyeződés mentességét hivatott biztosítani, garantáltan belefújja azt a néhány száz bacit,a mi a körmöm csücskén ül, és nem kapaszkodik eléggé. Bumm, fejest ugrik a táptalajba, ahol minden létező kedvező körülmény megadatik neki, hogy undorító, penészes trutymóvá változtassa a fáradságos munkával megmunkált petri-kiskertemet.
Itt viszont, fogsz egy kanalat, amit elemelsz egy tartóból, amiben ceruzák, vonalzól, keverőpálcák vannak, két ujjad közé csíped, és letörlöd róla a port, majd beledugod a vegyszeres üvegbe, onnan meg a keverendő oldatodba.
Én pedig így sikítanék, hogy... de....és mi van a bacikkal? Mi van a bacik felszínén levő molekulákkal? És az ujjadról a kanálra felvitt zsír réteggel? Ezek hogy nem befolyásolják az oldat kémiai egyensúlyát - bármi is legyen az?
És értem én, hogy túl nagy dolgokról van szó, holott az oldatomban atom és molekula szinten mennek a folyamatok, mégis zavar az a pici hibafaktor. És ha gallyra meg egy kísérlet, rögtön fejben ezt okolom - ahogy ez történt a Biuret oldattal is következő nap.

Helen történetesen már 17 éve keveri ebben az iskolában a Biuret oldatot, mégis recept kártyákat használ hozzá. Van neki kettő is, kinyomtatva. Az egyik az ő saját házi receptje, lelaminálva, Helenesen, a másik pedig az angol középiskolai tudományos oktatásért felelős kamara (vagy mi) hivatalos kiadványa.
Mindkettő szépen elmondja neked, hogy van egy Biuret1, és egy Biuret2 nevű dolog, mindkettő szükséges ahhoz, hogy pozitív próbát kapj: azaz, ha hozzácsepegteted egy fehérjét tartalmazó mintához ezt a két löttyöt, a kék lötty pinkes-lilás színbe vált át. Ez mind szép, és jó, de valamiért, mindkét recept kihagyott egy hozzávalót.

Ennek következtében ugyan meglett a kívánt kékes színű lötty, de a réz-szulfát hozzáadásával valószínűleg túltelítettük az oldatot, és zöldes üledék képződött a lombikban, ami leülve feketére színezte a fele lombikot.
Na ezt több okból sem értem.

A recept szerint, kell egy NaOH oldat, és egy CuSO4 oldat,ezt összekeverve kapom a hupikék színű Biuret 1-2 oldatot. Elsőre nem sikerült. Oké. Másodjára sem....nem annyira oké, de azért még oké. Harmadszorra gondoltuk, gyere velem kisbarátom, nézzük, mint mond a google. Ott a receptek nagy része tartalmazott egy harmadik ágenst: kálium-nátrium tartarátot. Mire Helen szeme felcsillant, hogy jó, hát ez biztos ahhoz kell, hogy oldatban tartsa azt a sok trutymót, adjuk hozzá, és akkor majd kitisztul.
Hát nem tisztult.
Másnap nekiálltam negyedszerre, ezúttal úgy, hogy a CuSO4 oldaot kevertem a tartaráttal, majd ezt a komplexet egy iszonyatosan tömény NaOH oldattal, amiről úgy gondoltam, tuti, hogy ekkora marék NaOH kavicsnem fog feloldódni olyan kevés vízben - de amúgy de.

Láss csodát, mikor összekevertem a kettőt, megkaptam a hupikék, tiszta oldatot.

Helen boldog volt, azt mondta, működik, megcsináltuk a fehérje próbát, szépen színt váltott, ahogy kellett. Én viszont nem tudok napirendre térni afölött, hogy mégis miért más így. Először is: nem melegítettük fel a mintát vagy ilyesmi, szóval a körülmények teljesen azonosak voltak, mikor utólag adtuk hozzá a tartarátot, és mikor előbb bekevertem a rézzel. Főleg, hogy a másik ágens, a NaOH, nem is vesz részt a reakcióban, az csak a lúgos közeget biztosítja. Konkrétan ez most az a probléma a fejemben, hogy adott két fazék pörkölt. Az egyikbe akkor teszek borsot, mikor felöntöm lével, a másikba akkor, mikor már kész, csak hozzáadom. Az én képzeletemben minkét pörkölt ugyanolyan ízű kéne hogy legyen a végén, lévén minden más teljesen azonos volt. És mégsem. Ha a végén adom hozz a borsot, a pörkölt csomós lesz, és odaég, viszont ha az elején, akkor a legfinomabb csemege, amit el tudok képzelni jelen pillanatban (éhes vagyok).

És itt a problémám. Helennek mindegy, neki, ha működik, akkor nincs több kérdés. Bennem viszont üvölt a kíváncsiság: MIÉRT MŰKÖDIK????
Mi az isten zajlik abban  a lombikban ami ennyire láthatatlan, mégis ennyire nagy különbségeket okoz?

Mindenesetre úgy fogtam azt a tiszta, tökéletes Biuret oldatot, mint  a szent grált.

I'm back!

Sziasztok, már ha van még itt valaki.

Úgy döntöttem, most, hogy úgymond új szakaszba lép az életem, visszatérek az íráshoz. Most, hogy vannak szabad estéim és hétvégéim, meg hosszú szabadságaim, szeretném, ha tudnék valami értelmeset kezdeni magammal, testben és lélekben is. Ha nem is minden nap, de szeretnék sokszor írni arról, hogy mi történik egy angol magániskolában egy nap, legalábbis arról, ami elér hozzám, és hogy hogyan  képes egy soha a témában nem dolgozó, diploma nélküli kelet-európai lány helytállni, boldogulni, neadjisten sikereket elérni. Szeretnék továbbá többet olvasni, nyitott szemmel járni, és ha valami szöget üt a fejemben, szeretnék róla beszélni, felháborodni, örülni neki, vagy csak szimplán feljegyezni, hogy "na, ez is új".

Arrivederci Prezzo!

Az utóbbi időben nem kicsit csaptak össze a fejem fölött a hullámok. Ezek az undorító, a beledet kidolgozós hétköznapok sunyin átkúsztak valami eszeveszett pánikba.

Néhány hete realizálódott bennem a tudat, hogy elég ebből a rendmániából, tisztaságmániából, amit csinálok a munkahelyemen, és amit mások szerint túlzásba viszek. Nem tudtam elképzelni, hogy miért az a baj, ha valaki a maximumra törekszik, miért nem inkább azt baszogatják, aki lusta, aki leszarja. Egy ideig küzdöttem a dologgal, tudjátok, felhoztam csapat meetingeken, felhoztam a főnöknél, felhoztam a lusta/tudatlan kollégáknak szemtől szembe, de nem nagyon lett foganatja. Rájöttem, hogy ha itt olyan szintű tisztaságot akarok, amit elképzelek az étteremnek, azt vagy én csinálom meg, vagy senki más. Ellenben mivel a főnökség is ellenzi ezt a precizitást, senki nem fog a több befektetett munkáért többet fizetni nekem. Vagy megcsinálom lelkesedésből, vagy hagyjam a fenébe - konkrétan ezt olvasták az orromra.

Bárki benéz a szobámba, vagy a konyhámba néha, bizony elszörnyülködhet, hogy ekkora kuplerájt nem látott még a büdös életben. Nincs időm pakolászni, ez van. Heti -3x rendet rakok, elmosogatok aztán joccakát. Igen, ilyen vagyok, de a munkahelyemen ugyanakkor precíz és odafigyelő. Ha egy porszem keresztben áll, sikítok. Ha a kés nem párhuzamos a villával az asztalon, sikítok. Ha a pohár nem 45°ban áll a szalvétához képest, sikítok. Ha megjelennek azok az ocsmány fekete foltok a világosszürke padlón, amik elkerülhetőek lennének, ha mindenki értelmesen mosna fel, nem csak bevizezné a padlót, üvöltök. És legutóbb: amikor 6x kel megcsinálnom ugyanazt a szakasznyi felmosást, mert a munkatársak leszarják, hogy ott izzadsz két órán keresztül az étterem tisztaságáért, és szépen összetipegik 5x egymás után, tombolok. Ha pedig a séf épp "vicces" kedvében van, és bemegy elintézni a nagy dolgát a mosdóba, amit most kell kigányolnod, és olyan bűzfelhőt hagy maga után, hogy azon nyomban kidobod a taccsot (holott van másik mosdó, direkt a konyhának, amit nem én takarítok), akkor bizony eldobok mindent, kimegyek a hátsó kertbe, és addig rugdosom a kukákat, amíg el nem törik valami. Vagy a kuka, vagy a lábam.

Úgy gondolom, beérett a pillanat, mikor leírom papírra, hogy köszi srácok, de én végeztem, és átnyújtom a főnöknek. Már tervezgettem, hogy hol és mikor lehetne ezt megcsinálni.
Úgy gondoltam, megvárom, míg az új fiú betanul, mert rajta látszik, hogy akarja, és tudja is majd ezt csinálni. Kell egy utód nekem, és kész. Mert most bizony mindenki távozik. Jakub áprilisban, Seb márciusban, Olivia már távozott is. Magyarán én maradnék, meg Tomi, az új fiú. Ami elég is lenne, de ha én is lehúzom a rolót, csak Tomi marad egyedül. Szóval úgy döntöttem, várok... és várok, és várok, addig meg nyelem a békát.

Aztán Shaun egyik este, munka után leültetett, és előállt egy ötlettel. Mivel náluk is kolosszális emberhiány van, és szükségük van egy erős, full time-os pincérre Shaunon kívül, mi lenne, ha csatlakoznék az ő csapatukhoz. Annyit hallott panaszkodni a munkatársakra az utóbbi időben (nem jönnek be nyitni, és nekem kell beugranom helyettük, vagy bejönnek dolgozni, de semmi hasznuk, mert csak tenglengenek fel-alá, ugyanakkor pedig képeset verni a nyálukat azért, hogy nekik igenis jár a teljes borravaló, mert ha nem, az micsoda kicseszés már, stb), hogy gondolta megkérdezi: ha eljött az ideje, hogy belelt a pohár, ők több, mint szívesen várnak.

Bogarat ültetett hát a fejembe, és elkezdtem gondolkozni. Konkrétan nem aludtam 2 napig, annyi minden megfontolni való volt. Arra a döntésre jutottam, hogy míg a Gosia el nem hagyja ezt az éttermet, addig itt bizony nem lesz változás, nem fogok sem előrébb lépni, sem pedig nem lesznek szigorúbban kezelve az újoncok sem. Elkezdtem vért gyűjteni a pucámba, hogy elmondjam neki: két évig güriztem eredmény nélkül, elég volt.
Aznap este, láss csodát, az area menedzser felhívta Gosiát, hosszasan beszélgettek, miközben Gosia rám pillantgatott. Éreztem, hogy itt biz valami van a levegőben.
Mikor letette a telefont, azt mondta: Rami, beszélnünk kell.
Hurrá. Hát ez sosem jelent jót.

Majd röviden és tömören közölte velem, hogy előléptetnek. Hurrá! De nem itt.
Hopsz.

A terv az lenne, hogy megkapom a floor supervisor pozíciót, de a szomszéd városban (ca 30 perc kocsival). Ott tanulnék be Ieva szárnyai alatt, amíg az ottani étteremvezető vissza nem ér a szülési szabadságáról augusztusban. Ez az időszak alatt belőlem szuper menedzsert lehetne faragni. Igen ám, de ha engem innen elvisznek, konkrétan senki sem marad itt pincér, csak Tomi, a tanoncunk.
Akkor jött az az ötlet, hogy én majd augusztusig itt IS meg Tunbridge Wellsben IS fogok dolgozni, hogy sehol ne legyen emberhiány.

Na ez volt az a pillanat, mikor le kellett ülnöm magammal, és elgondolkozni.
Belegabalyodtam mindegyik gondolatmenetbe nagyjából egy perc után, szóval úgy döntöttem, hogy írok egy PRO és KONTRA táblázatot, összehasonlítva a két éttermet, és a lehetőségeket, és a számokra bízom a döntést.
Ezt pedig megosztom veletek, hogy lássátok, mennyire nem egyszerű ez a helyzet, és hogy végül is miért döntöttem úgy, ahogy.

PREZZO PRO1
Az előléptetés ténye maga. Két éve gürizek, megállás nélkül, egész napokat végig dolgozva, igen,
megérett már az előléptetésem. Az egy ugrás, egy fokkal feljebb a szamárlétrán, és némi fizetésemelés. No nem konkrét fizetés emelés. Ugyanúgy minimálbérért dolgoznék, ugyanannyit kapnék a készpénzes borravalókból (egy perselyben gyűjtünk mindent, majd műszak végén elosztjuk olyan arányban, ahány órát dolgoztunk), épp csak a kártyás borravalókból kapnék többet. Ez a rendszer ugyanis úgy működik, hogy adott a vendég, van egy 80 fontos számlája, amit bankkártyával óhajt kifizetni, és hagyhat borravalót a kártyán. Teszem azt, legyen 10 font. Ez a 10 font beszáguld a főnökséghez, ahol megadóztatják, ahol a főnökség lekarmolja belőle az ő részét, majd a maradékot visszaküldik nekünk, de nem egyenlő arányban. Az étteremvezető kap belőle 5 részt, az asszisztensével együtt, a supervisor kap belőle 3 részt, a pincér pedig, aki izzadt az asztallal egész este, ő kap egy részt. Azaz úgy 50 pennyt. Azzal, hogy supervisor lennék, kapnék a heti 30 helyett heti 90 font borravalót. Ennyi.

PREZZO PRO2
Továbbra is együtt dolgozhatnék olyan emberekkel, akiket imádok: Gosia, Kasia, Ieva... kitűnő társaság, és már van egy jól összeszokott munkatempónk.

PREZZO PRO3
Már mindent tudok, amit eddig meg lehetett tanulni. Ismerem a menüt, a vendégkört, a visszajáró embereket, már belekontárkodok a menedzsment dolgaiba, ismerem a beszállítókat, tehát libafoson csúszik minden. Ami újdonság várna, az egyedül a papírmunka. Ennyi.

PREZZO PRO4
Többet a büdös életben nem kéne a porszívóhoz, meg a felmosóhoz nyúlnom, nem kéne többé
takarítanom.

PREZZO PRO 5
Ezt a céget ismerem, bízom bennük, tudom, hogy működik, hogy mire számíthatok. Időben kapom a fizetésemet, szerződésem van, nyugdíj alapom van, TB meg minden.




PREZZO KONTRA 1
Azzal, hogy elfogadnám ezt az előléptetést, fél évig kellene ingáznom a két város között úgy, hogy nincs se kocsim, se jogsim. Mehetek vonattal, persze, de az 15 perc séta a vasútállomásig (esetenként a szarrá ázással/fagyással fenyegetve), onnan fél óra vonat út, onnan pedig megint 10 perc séta az étteremig. Egy-egy órát elvesz oda vissza, napi két órát veszítek. Kérdezhetitek, hogy ugyan miből, mi más dolgom lenne, és most hadd legyek szentimentális: Shauntól. Jelenleg az egyetlen fénypont az életemben, és nem vagyok hajlandó egy percet sem feláldozni a vele tölthető időből. Ha meg izibe letenném a jogsit (bár az is eltart pár hónapig), akkor is hajnali 1 körül kéne vezetnem egy friss jogsival - nemmmmmmm volnék nyugodt.

PREZZO KONTRA 2
Arról pedig nem is beszélve, hogy az utazás drága. A vonatbérlet egy vagyonba kerül. Ha kocsit kell venni, az ugyan nem egy vagyon, de fenntartani az. Angliában a biztosítás és az adó csillagászati, plusz ugye a benzin.

PREZZO KONTRA 3
Ha adódnak olyan műszakok - márpedig adódnak -, hogy én zárok, másnap pedig én nyitok, az azt jelenti, hogy mivel friss kezdő nyomi menedzser vagyok, minden másfélszer addig tart, így valahogy 1 felé támolygok ki az étteremből, 2-re haza is érek, 3-ra el is alszom, majd másnap kelhetek 7kor, hogy legyen idő reggelizni, és szaladni a vonathoz, hogy odaérjek 10-re.
Lehet, kicsit gyűrött lennék..... Lehet.

PREZZO KONTRA 4
Nincs szünet. A menedzser műszak egy szörnyeteg. Hétköznaponként 10kor kezdesz, és 5kor végzel, oké, ez baráti. De még így is hosszabb, mint bármelyik műszakom eddig. Hétvégén pedig 10kor kezdesz, és este 10kor végzel. A-a.... nincs szünet.

PREZZO KONTRA 5
A megbecsülés hiánya. Értem én, hogy csak gy homokszem vagyok a parton, és mindenki tesz rám magasról. De ha bemegyek hétfőn két órával előbb, meg vasárnap bent maradok plusz négy órát, hogy felsikáljam azt a rohadt padlót amit a többiek nem tudnak tisztán tartani, és csillog villog minden, nemhogy azt mondják, hogy jó, beírunk több órára, vagy több órával szállsz be a borravalókba... sokszor az sincs, hogy köszi. Szívesen amúgy.
Vagy mikor elmegyek 2 hét szabadságra, és magam mögött hagyom Kasiat, aki abban a két hétben nyitástól zárásig bent van, és ezét kap cserébe 200 shine-pontot (amik levásárolhatók, vett belőle egy baromi drága parfümöt). Rögtön ezután Kasia ment ugyanígy két hát szabadságra, és én maradtam itt. Múlt héten eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hány pontom van, ha már én is végig csináltam ugyanazt, amit ő, plusz azóta csináltam egy 98 és egy 99%-os mistery dinert.
Na tippeltek, hány pontom gyűlt össze KÉT ÉV alatt, amióta itt dolgozom?
Huszonöt.
Köszi.

PREZZO KONTRA 6
Seggfej kollégák. Már fentebb részleteztem. Imádom a menedzsmentet, de azok az emberek, akik megfordulnak  nálunk, és akiket ki kell képezni, az kritikán aluli. Az egyik nem beszél angolul. A másiknak derogál ez a munkakör, lévén napi 20x mondja el, hogy ő Dubaiból jött ide egyenesen, és ott ő szállodát menedzselt, és ez a munka egy szar, meg ez a város is. Akkor miért jöttél ide? A másik meg nem jön be a nyitós műszakokra, ha meg bejön egy műszakra, akkor meg elbolondítja a menedzser fejét, és nem csak ő nem dolgozik, de a menedzser sem, és te csinálsz mindent helyettük, míg ők a hátsó kertben romantikáznak/veszekednek. A másik meg jön, de úgy, hogy "apukám azt mondta, nem dolgozhatok tovább, mint este 10", és tényleg, fél 11kor apuka felbukkan, hogy ő most azonnal hazaviszi a pici fiát. Vagy jön, és csak úgy szimplán tesz mindenre, nem tetszik neki a rendszer, és sztrájkol ellene, megállás nélkül panaszkodik, hogy mennyire fáradt, mikor pedig megkérded, miért, azt mondja, kondiban volt. Elmagyarázod neki, hogy senkit nem érdekel, mit kezd a szabadidejével, de ha nem tud tőle értelmesen dolgozni, akkor hagyja abba, amit csinál. De nem. Persze miért is tenné, ha van egy idióta aki mindent megcsinál helyette. Vagy jön és azt hiszi, mindenki a talpát fogja nyalni, mert csinos, és a telefonján lóg egész műszak alatt, mély döbbenettel fogadja a 30adik alkalommal is, amikor azt mondjuk neki, hogy nem lehet nála telefon (ezt ő még sosem hallotta!!!), de cserébe szanaszét keveri azt a négy asztalt, amivel foglalkoznia kellene - valamint természetesen mindig történik valami elképzelhetetlen véletlen,ami miatt nem tud hétvégén bejönni dolgozni, és ami miatt a nyitós műszakait is le kell hogy mondja 10 perccel a kezdés előtt. Ki ugrik be a helyette? Na ki van kicibálva az ágyból? És holott mindegyiknek elmondjuk az elején, hogy akkor kapsz teljes borravalót, ha megcsináltad az academy vizsgákat, és ha felügyelet és hiba nélkül elviszel egy section-t, mégis egytől egyig mindegyiknek van pofája csapkodni az asztalt, hogy nekik kell és jár a teljes borravaló. És mikor én szenvedek az ő asztalaikkal is, segítek, és javítom a hibáikat, plusz öntöm be a borrvalókat az elégedett asztalaimról, engedtessék meg nekem, hogy fancsali fejet vágjak, mikor megkapják a kikövetelt pénzüket, holott a fele munkát se végzik annak, amit én csinálok. Értem ez alatt a felszolgálás minőségét, a section nagyságát, a takarítást, a desszertek vagdalását, a címkézést, az italok rendbetételét. Blah....

PREZZO KONTRA 7
Ugyanekkor, bármennyire is jól esne egy seggberúgással itt hagyni ezt a sok hülyét, el kéne hagyni Gosiat és Kasiat, akiket tényleg imádok, főleg Kasiat, a kis ikremet, a kis szívem csücskét.

PREZZO KONTRA 8
Felelősség. Maximalista vagyok. Szeretek mindent a legapróbb részletekig tudni, érteni, és helyesen csinálni. De ha vétek, lévén ember vagyok, nincs kihez fordulni. Nincs ott a menedzser, aki átvariál mindent, és kijavítja a hibát. Magamért felelek, és az egész étteremért. Ha elfelejtek leadni egy rendelést, az egész étterem törlőpapír, vagy csirke nélkül marad a hétvégére. Ha az egyik pincér alattam elront valamit, az én felelősségem kijavítani, és az arcomat adni a vendég felé, ha konfrontálódni kell. De bármi történik az én műszakom alatt, elő vagyok véve. A vendég elcsúszik a nedves padlón, mert kint ömlik az eső? Te vagy a felelős. A pincéred leönti az asztalt egy pint sörrel? Te simítod el...

PREZZO KONTRA 9
... és ezzel nem kicsit stresszeled túl magad. Ha nem figyelsz mindenre, nem irányítasz mindent, a feje tetejére áll az étterem. Minden másodpercben figyelni kell. Segíteni. Csinálni a bárt. Embereket fogadni, akik egyszerre két ajtón ömlenek befelé, de egyedül vagy, hogy leültesd őket. Közben csörög a telefon. Közben eldugul a női vécé. Közben kuponok jönnek. Közben jönnek megszerelni a konyha csempét. Közben beesik egy ellenőr.
De azért legyél ott mindenhol....
Ja és nem is beszélve a legújabb top trend szabályunkról: mivel nem csinál elég pénzt az étterem a kimutatások szerint, kiadták rendeletbe, hogy hétfőn és kedden ebéden csak egy menedzser és csak egy pincér lehet bent. Nem mintha nem lennénk tele amúgy. De ugye mindenki hozza a hülye kuponjait, és a fele pénzt elvesztjük. Teltházat csinálni két emberrel: öhm..... szívás. Nem csak szívás, lehetetlen. És főleg legyen minden tökéletes, meg sparkling, mert ez a Prezzo, mi itt adunk a minőségre! Ja persze.... ha minőség alatt azt érted, hogy McDonalds szerű sebességet követelnek meg tőlünk, rohanunk, izzadunk, remegünk az idegtől, ja... megkapod a minőséget. De nyilván nem ám a kuponozást gondoljuk át: nem. Szívassuk meg a dolgozókat. Legyél egyszerre 7 helyen és kész...

PREZZO KONTRA 10
... és ha nem sikerül, akkor pedig a felsőbb vezetőséget kapod a kis fenekedbe. Szégyen nem szégyen, én rettegek az area menedzserünktől. Eddig egyszer szidott le, remegtem utána fél napon keresztül, holott még csak nem is volt oka rá. Csak felolvasta nekem, miért koszos a lécső, holott még nem is értem ahhoz a részhez a takarítással. De akkor Gosia felelt értem, ő kapta a hidegebb zuhanyt. Viszont most egyenesen és joggal én lennék leüvöltve, ha valami félremegy. Nem rendeltél csirkét? Mifaszért neeeeeeeem??????

PREZZO KONTRA 11
Ha ebben a beosztásban dolgoznék, azaz a két étteremben egyszerre a következő fél évben, nem hogy elfelejthetném a májusi szabadságomat, meg minden egyéb szabit augusztusig, de a szabadnapok miatt se nagyon kéne tepernem. Hiszen épp ezért kellek, hogy a többi menedzser elmehessen végre pihenni, akik már güriznek hónapok óta minden nap.

PREZZO KONTRA 12
Az egyenruha. Az előléptetéssel eldobnám a fekete Prezzo emblémás rabruhát, és a saját cuccaimban dolgozhatnék. Hurrá? NEM! Egy fekete egyenruhában mindegy, hogy mit kensz magadra, nem látszik. Nyakig paradicsomszószos lehetek a nap végére, akkor is fekete maradok. A menedzser meg mit nem hordhat egyedül? Úgy van! Feketét! Ugyanígy nyakig szószos lennék, csak épp ha a fehér Zara ingből nem tudom kimosni a foltot, akkor kuka. Az meg nem olcsó buli....

PREZZO KONTRA 13
A lépcsők. A legnevetségesebb kifogás valaha, de íme. Vannak nekem hülye fóbiáim. Nem merek elsőre mondjuk kilincset vagy kocsikilincset megfogni, mert félek, hogy ráz. Meg ilyen marhaságok. De bizony, ha le kell menni egy lépcsőn, aminek nincs hátulja, akkor is gondban vagyok. Mégpedig nagy gondban. Megragadok a tetején, és lépcsőhossztó függően akár 20-30 percbe is beletelhet, mire leérek. Na már most, a másik városban lévő étterem belső építésze azt a zseniális ötletet találta ki, hogy a földszintre helyezi az asztalok 20%-át, a többit pedig az emeletre, a kettőt pedig egy hosszú, nyitott hátú csigalépcsővel köti össze. Kösszépen. Biztos hasznos munkatárs lennék.


Ennyit a Prezzoról, nézzük a másik helyet.

LOCH FYE KONTRA 1
Mindent elölről kell kezdeni megtanulni. Sem a menüt, sem a vendégeket nem ismerem. Teljesen más profilú étterem, picit sem olasz, ellenben nagyon brit és skót, olyan kajákkal, olyan nemzeti több száz éves hagyományos receptekkel, hogy kettéáll a fülem.

LOCH FYNE KONTRA 2
Jelenleg gondban vannak a konyha személyzettel, mivel ott is kilépések vannak, és vagy betanulójuk van, vagy pedig még csak keresnek a helyükre embereket. Így a pincérnek kell tartania a hátát a vendég előtt, és fedeznie a konyha csúszásait, ami nem mindig könnyű.

LOCH FYNE KONTRA 3
Túúúúl sok idő Shaunnal. Leírhatatlanul rettegek attól, hogy megszűnünk pár lenni, és kollégák leszünk a végére, meg attól, hogy úgy érzi majd, eleget látja a fejem egész nap, és inkább ma este nem jön át hozzám. Vagy én fogom megunni bámulni az ő fejét egész nap.... Velőmből rettegek ettől.

LOCH FYNE KONTRA 4
A Shaunnal töltött szabadságok és utazások valószínűsége a béka segge alá találtatik pottyanni. Mivel ketten lennénk a két ful time-os pincér, ezért mindkettőnk távolléte baromi nehézzé teszi az étterem vezetését. Nem megoldhatatlan, de a főnökség mindent meg fog tenni, hogy ne kelljen megoldania.

LOCH FYNE KONTRA 5
Hát a szag. Ez egy halas étterem, és bizony ha gikszer áll be a tárolásban, vagy a rendelésben, ezek a dolgok nem állnak el. Van ráadásul egy halas pult a flooron, ahol jégen fel van kínálva minden, amink csak van, és lehet őket elvitelre vásárolni, vagy, úgy is lehet kaját rendelni, hogy odaállsz, azt mondod, hogy te AZT a szent halat akarod, így és úgy sütve, ilyenolyan körettel, szósszal, satöbbi. Ezt a nap végén el kell takarítani, jegestül mindenestül, reggel meg újra tölteni, és hát hmm... nem egy álom az a szag. De nap közben, mikor fut az étterem, valahogy sosem érezni semmit, szóval ezzel el lehet bírni.

LOCH FYNE KONTRA 6
Fehér ing.... itt is. Itt is lehet szépen nyakig szószosnak lenni nap végére, úgy hogy látszik is rajtad. Bár ezeket az ingeket a cég adja, és nem a saját zsebedből kell újat venni, ha tönkretettél egyet, mert nem jön ki a folt.

LOCH FYNE KONTRA 7
Hosszú betanulás. Tényleg mindent az elejéről kell tanulni, és bizony olyan dolgokat, amik eddig totál elkerültek. A tradicionális angol kaják, a sztékek, a skót nevek és hagyományok, ez bizony mind új, és nem egy két nap alatt fogom megtanulni... addig pedig el kell viselnem, amit utálok: hogy új vagyok, és nyomi vagyok, és nem megy minden olyan simán, mint ahogy megszoktam.

LOCH FYNE KONTRA 8
Ez igazán nem is hátrány, de mindenképp valami új, amivel meg kell birkózni: minden 4. héten fizet. A Prezzoban hetente kaptunk fizut, és hozzászoktam, hogy eszerint osztom be a pénzem. Itt viszont le kell dolgoznom előbb a 4 hetet, és akkor kapom meg az első fizum. Azaz a Prezzotól kapott utolsó heti fizetésemből kell kihúznom egy hónapig úgy, hogy közben ugyanúgy lakbért, számlákat és councilt kell fizetni. Fogyókúra elé nézek, úgy érzem :D

LOCH FYNE KONTRA 9
Azzal, hogy új helyen kezdek, visszadobom magam a szamárlétra aljára. Teljesen nulláról kezdek mindent, és a ehető legtávolabb esek egy lehetséges előléptetéstől. Hozzáadva, hogy fiatalabb már nem leszek, és hogy még mindig sejtésem sincs, hogy hol eszek 5 vagy 10 év múlva, ez kicsit para. Nem különösebben izgat a tudat, hogy 35 évesen még mindig pincérnőcske legyek, hogy őszinte legyek...


És végül:

LOCH FYNE PRO 1
Lélegzet elállító borravalók. Teljesen más a rendszer. Eleve, a menedzserek olyan fizetésemelést kapnak az előléptetésükkel, hogy ők onnantól nem kapnak (és nem is kérnek) a borravalókból. Minden a pincéreké. Plusz, és ez a legjobb: saját section-öd van, az csak a tiéd, senki más nem nyúl bele, és amit ott kapsz borravalót, az mind a tiéd, senkivel nem osztozol rajta. Tehát ha jó vagy, - márpedig jó vagy, akkor dől be a pénz, és egy lusta kolléga se húzza le rólad. Egy-két nap alatt megkeresed azt a pénzt, amit a Prezzonál egy hét alatt. Ez pedig ugyanaz a pénzkülönbség (ha nem több), ami a supervisor-i pozícióval járna.

LOCH FYNE PRO 2
Kitűnő floor staff. Mind a hárman motivált tapasztalt pincérek, jókedvűek, szeretik egymást és a főnököt, szeretik a munkájukat. Segítenek egymásnak, és jól telik az idő, amit munkában töltenek.

LOCH FYNE PRO 3
Maradhatnék a seggemen. A nagy számok azt mutatják, hogy ha egy menedzsert másik városba küldenek, akkor előbb utóbb meg fogják arra kérni, hogy költözzön is oda. Ha meg nem, akkor belátja magától, hogy úgy az egyszerűbb, és oda költözik. Na már most rémálmaimban még mindig előköszön néha a legutóbbi költözéssel járó horror, nem is beszélve az anyagi vonzatáról (ez a költözésünk olyan másfél millió forintba került).  Ha itt dolgoznék, maradhatnék a seggemen, ebben a lakásban, 5 percre a munkahelytől.

LOCH FYNE PRO 4
Ezzel együtt  nem kéne jogsira költenem, kocsira, útadóra, biztosításra, benzinre, vagy vonatbérletre, ami el is venné az előléptetéssel járó pénztöbbletet.

LOCH FYNE PRO 5
Egy komoly, szigorú, profi étteremvezető alá dolgoznék, aki motivált, és aki olyan főnök, akitől azért kicsit félsz is. Nem tudom, érzitek-e, hogy ez miért fontos, de biztos ti is jobban megtanultátok a leckét, ha egy olyan tanár kérdezte ki másnap, akitől féltetek, mint egy olyan, aki laza.

LOCH FYNE PRO 6
Talán túl sok, de mégis marad időm Shaunnal. Ha pedig ez nem működik, és rámegy a kapcsolatunk, magunkat, és a döntésünket okolhatjuk, és nem pedig a Prezzot, valamit, amiről nem tehettünk, és csak üldözne minket a "mi lett volna ha" dolog.... de együtt dolgoznánk, jó kedvvel, majd munka után leülnénk meginni egy sört a pultnál a többiekkel, majd együtt hazasétálnánk, és bedőlnénk az ágyba. Ez idő, és idő vele. És nekem ez fontos.

LOCH FYNE PRO 7
Lenne lehetőségem Istivel együtt szabadságra menni. Ugyan Shaun így kiesik a nyaralásokból, de végre lehetne az, hogy Isti meg én egyszerre vagyunk otthon. Vagy ha anyuék jönnek meglátogatni minket, egyszerűbb lenne elintézni, hogy valaki (vagy mindketten) itt legyünk velük.

LOCH FYNE PRO 8
Állításuk szerint könnyű a számítógépes rendszerük, és állandóan frissítik, ők ott helyben. Nem az van, mint a Prezzonál, hogy feltesznek egy új hozzávalót a menüre, mondjuk a céklát, de basznak rá beletenni a rendszerbe. Ha valaki cékla nélkül kéri a grillezett kecskesajtot, szaladj a konyhára, és magyarázd el, nem tudod beütni a gépbe. Úgysincs más dolgod, nem? Aztán ők meg vagy elfelejtik, vagy nem.
Itt ha valami változik, vagy valami logikusabb, akkor bepakolnak rá egy extra gombot, aztán joccakát.

LOCH FYNE PRO 9
Sokkal könnyebb eladni valamit, ha hiszel benne. Olasz étteremben dolgozva, úgy, hogy az étlap háromnegyede egészségtelen, és hizlal, és hosszútávon tönkrevágja az emésztőrendszered (saját példán okulva), nem mindig könnyű mosolyogni, és rábeszélni valakit egy posh pepperoni pizzára.
A Loch Fyne egy első osztályú halas étterem, olyan farmerektől szállítanak, akik szigorúan környezettudatosan végzik a dolgukat, nem nagyhálós halászcégektől vásárolnak, hanem helyi pecásoktól a skót tavaknál. Ennek eredményeként a kaják drágák, a de minőségük kritikán felüli, az eredetük tiszta, semmi sem fagyasztott. Arról nem is beszélve, hogy a staff kaják ugyanúgy a menüről jönnek, tehát ha olcsón akarsz enni a műszakod után, nem kell pizzát vagy tésztát enni, és hízni, hanem jöhet egy kis halacska, vagy egy kis rák vagy homár. Nyami :)

LOCH FYNE PRO 10
Greene King Card. Ez egy kedvezménykártya, ami minden alkalmazottnak jár. Ez a cég az anyacég, ennek vannak pub-jai, éttermei és hoteljei Anglia, Skócia és Írország szerte, ahol a kártya felmutatásával azonnal 50% kedvezményt kapsz, bármit is kérsz. Szobát, sört, kaját.

LOCH FYNE PRO 11
Farmer. Oh, farmer. Abban dolgozol. Nem ünneplős naci, nem 50 fontos NEXT meg ZARA naci, nem. Olcsó, sötétkék, kényelmes farmer. Yissss :)

LOCH FYNE PRO 12
Nincs, nincs nincs nincs itt sem takarítás. Van egy leszerződött takarító cég, aki minden reggel elküld két lányt, akik kigányolják az éttermet. Egy porszemet se kell letörölnöd, pincér létedre.

LOCH FYNE PRO 13
Nincs automatikus service charge. A Prezzonál minden 7 vagy annál több főt számláló asztalnál a rendszer hozzáad a számla végösszegéhez 10% automatikus borravalót. Ha már szoptál egy 20 fős asztallal egész este, akkor legyen garantált a borravaló. Igen ám, de egy percig se hidd, hogy az a pénz a tiéd. Az kérlek megy a head office-ba, és ott is marad. A vendég meg abban a tudatban, hogy kifizette a borravalót, és boldoggá tette a pincérét, nyugodt szívvel távozik. Te pedig 3 órán át güriztél, hogy 20 ember egyszerre elégedett legyen (plusz az 5 másik asztalod), és SEMMIT nem kapsz érte. Csak egy három héten át tartó képsorozatot a heti Prezzo hírekben, hogy milyen jó is volt a 3 napos vezetőségi nyaralás, ahol vidámparkokba járnak, meg méregdrága hotelokban szállnak meg MIND, és bulizzák végig azt a 3 napot. Nini, ott isszák a service charge-omat!!
Itt ilyen nincs. Ha a 20 fős asztal boldog, tiéd a borravaló. Tisztán, kézbe. Megérdemelted.

LOCH FYNE PRO 14
Ugyan később zárok, mint most, mégsem kell aggódnom a kevés alvás és pihenő idő miatt, akkor sem, ha másnap én nyitok: 11 és 12 óra előtt nem kezdünk. Egyszerűen nem vagyunk nyitva, nincs ott senki és kész. Hétvégenként van reggeliztetés, de csak egy órás, és az is csak 11től van. Még ha éjjel 1kor is végzel, bőven van 8 óra alvásidőd, plusz 2-3 órád a barátoddal :)


Összesítő:
Prezzo PRO                5
Prezzo KONTRA        13
Loch Fyne PRO          14
Loch Fyne Kontra        9


Kéremszépen, tisztán matematikai alapokon nyugvó elhatározásból holnap beadom a hivatalos felmondásomat. 

Arrivederci, Prezzo