A tegnapi napig két olyan híresség is szerepelt a nyilvántartásomban, akik hírnevüknek nagy részét, ha saccolnom kéne, olyan 89%-át szerzik a szemöldökükből.
Közülük az egyik az én időszerűen kedvenc színésznőm, Emilia Clarke, aki nem csak a szerepeiben, de interjúk során is visszafoghatatlan táncba indítja a szemöldökeit. Ő az a nő, aki eléri, hogy ne a dekoltázsát bámuld, sőt, mikor azt mondja "hé, a szemeim itt vannak ám!", akkor amellé nem a melleitől mutat felfelé, hanem a szemöldökeiről lefelé.
A másik hölgyemény, a számomra kevésbé kedvelt színésznő, de annál inkább kedvelt modell és közszereplő, Cara KimondhatatlanNév Delevingne. Ő nem táncoltatja a szemöldökeit ilyen rakoncátlanul, ellenben a lány fél arca nem más, mint egy szemöldök.
Na de tegnap.
A tegnapi felfedezettem újraértelmezi a kategóriát.
Tegnapi felfedezettem a Dunkirk c. film által: Toooooom Hardyyyyyyyyy!
Eskü, ez a pasi nem fog oszkárt kapni - a szemöldökei fognak. Az átadó ünnepségen két pár bozont fog felmenni a pódiumra és megköszönni az anyukájának és az összes barátjának.
Ez most szerény leltárom szerint már a harmadik film, amiben a teljes arca ki van takarva, csak a szemei látszanak ki, mégis teljes értékű, jól megformált, mély karaktert hoz, csak a szemöldöke, és a közte lévő bőr ráncolásával.
Well done.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése