Ha az angolok kirúgják a ház oldalát...

...már amennyiben kirúgják.

Tapasztalatom szerint inkább csak gyengéden hozzáérintik a lábkisujjuk körmét, és mire a fél talpuk a falon lenne, mindenki részeg, és inkább lefekszik a fűbe aludni.

Tettünk mi már arra korábban erőfeszítéseket, hogy ha nagyritkán adódott egy péntek vay szombat este, mikor mind szabadok voltunk, felöltözzünk szépen és elmenjünk szórakozni.
Legalábbis azt hittük, oda tartunk.

Angliában - legalábbis itt délen - olyan mulatni járni, mint a szilveszter éjjel. Jól rápörögsz, vigyorogsz mint a vadalma, sőt, még vissza is számolsz, de valahogy sosem robban a tüzijáték benned, mikor elereszted az állatot, és minden mindegy, és nem számít hogy nézel ki, de úgy érzed, ma bénulásig kell táncolni.
Valahogy azt látni, hogy mindenki rákészül a dologra, a nők nevetésgesen sminkelnek, mindenkin legalább 4 centi vakolat van, és valami eggészen futurisztikus horrorba illő szemöldökök és rúzsok, sarkak, amikben nem tudnak járni, és annyi alkohol, hogy később mindez az igyekezet egy padot ölelve, vagy egy fal tövében szétterpesztet lábbal ülve vegyen tragikus véget. A nők nem táncolnak, mert nem is tudnak, ezért aztán  a pasik sem táncolnak, (kivéve azokoat a párokat, akik ilyen törzsi rítus szerűen összetolják a genitáliáikat és vonaglanak), csak fülsüketítő zaj szól, a DJ elzárkózik a külvilágtól, szerintem a fülesén valami mást hallgat inkább ő is, és jobb dolgunk nem lévén mi is megfogunk egy-egy sört, és csak bólogatunk egy bárasztal mellől, mert beszélgetni nem lehet (nem halljuk egymást), táncolni nem lehet (nem olyan a társaság, akivel beállnék genitáliákat összedörzsölgetni), így hát mire ledöntenénk annyi alkoholot, hogy még ez a zene is elviselhető legyen, és kezdenénk rázni, felkapcsolják a villanyokat, és ránk zárják a helyet hajnali 1kor.

Igen, akkor.
Nem, itt nincs olyan, hogy "végigtáncoltam az éjjelt" vagy hogy "ránk hajnalodott".

Ezért, és egyéb más okok miatt én valahogy tudat alatt el is zárkóztam már a buliktól. Szeretném ha az a néhány budapesti áttombolt éjjel maradna meg a fejemben "éjszakai szórakozás" címszó alatt, mikor tényleg végigtáncoltuk az éjjelt, mikor már úgy megyünk a bárhoz, hogy "vizet!" és mikor csalódottan vesszük tudomásul, hogy zár a hely, de aztán rájövünk, hogy azért zár, mert már világos van odakint. És akkor cipő a kézbe, és hazacsoszogunk mezitláb, és 3 napon át alszunk.

Na most múlt hétvégén alkalmam nyílt, hogy adjak ennek az angol buli dolognak egy új esélyt egy sokkal árnyaltabb formában: elmentem egy igazi brit lagziba.

Úgy voltam vele, hogy nem várok csodákat, és megpróbáltam nem folyton összehasonlítgatni az otthoni sváb "miénk a világ" lagzikkal az ittenit, és reménykedtem abban, hogy legalább talán ilyenkor úgy fognak viselkedni az emberek, ahogy én képzelem:

• 1.) mindenki szép ruhában van (lásd, ruhák, öltönyök, mindenki elegáns, nem kurvás vagy csődörös)
• 2.) senki sem próbál párzani egymással a táncparketten (elvégre ez családi esemény vagy mi)
• 3.) mindenki a párt ünnepli, és igenis táncol
• 4.) senki sem ordenáré részeg

Hátha...háááátha van még valahol megbújva egy halvány reménysugár azt illetőleg hogy tudnak azért az angolok mulatni. Mert hát mikor máskor? Egy lagzi az egy meg nem ismétlődő alkalom és lehetőség.

Hát... mit mondjak.

Szoszo?
Szoszo. Talán ez a legjobb szó rá.

Nem említeném maga a ceremónia és vacsora részt, mert az olyan, amit minden filmet látni lehet. Esketés. Fényképezkedés. Konfetti dobálás. 3 fogásos vacsi. Torta vágás. Első tánc. Nagy habos fehér ruha. Koszorúslányok. Csoportképek.

A buli engem, a magam részéről egy teljesen átlagos házibulira emlékeztetett. A DJ-nek nem volt könnyű dolga, mert volt 15 éves korosztály, az én korosztályom, a szüleink korosztálya, és a nagyszülők, és valahogy mindenkinek kellett zenét szolgáltatni.
Talán itt kamatozik, hogy az én zenei ízlésem a 30as évektől napjainkig olyan széles palettán mozog, hogy öröm belőle szemezgetni, úgyhogy én biz megállás nélkül táncoltam, Shaunnak pedig nem hagytam lehetőséget a tiltakozásra - amennyire kis botlábú szegény szivem, annyira nem érdekelte, és végigtáncolta velem az estét azokkal a nyakli sielős mozdulataival.
Volt, hogy csak mi ketten táncoltunk, de jellemzően volt egy kemény mag, kb 8-15 ember (mikor hogy), akik standard ott voltak a parketten. A végére olyan jól összehoztuk a hangulatot, hogy bevettük egymást a dalszövegekbe, hülyéskedtünk, együtt táncoltunk, sőt, ilyen "line dancing" dolgokat is csináltunk (tudjátok, az a tipikus jelenet a filmekből amikor furcsa mód mindenki tudja a korreográfiát) azokkal a dalokkal amiknek híres tánca van, mindez annak ellenére, hogy a mai napig sem tudom, hogy pl ki volt az a magas fiú, és az a szőke lány. Név szintjén sem. Pedig az utolsó számnál már öleltük csókoltuk egymást úgy összerázódtunk.

Úgy egy egész helyes kis móka alakult ki éjfélre, sőt, berángattam pl Shaun anyját is akkorra, aki totál kikapcsolta a szigorú iszonyathozó anyós szerepét, és ketten egy totál ereszd el a hajamat játszottunk, Shaun szegény pedig nem győzött pislogni, hogy jaj, miféle nőkkel áldotta meg a sors.

Aztán röviddel éjfél után bemondta a DJ, hogy most aztán mindenki emelje meg a seggét és jöjjön táncolni, mert 10 perc múlva hazamegyünk.
Gondoltam viccel.
Nem viccelt.
Még egyszer utoljára körbetáncoltuk az ifjú párt, a szám végén konfetti ágyú, minden ami kell, aztán zene le, lámpa fel, és hazazavartak minket.
Erre azért emelgettem a szemöldökömet, de gondoltam biztos így szokás. És amúgy igen, mondták, hogy a nagyon durván jó lagzik eltartanak akár hajnali 1ig is, de gyakoribb, hogy 11kor már takarítanak.
Szóval a miénk nagyon is jól sikerült!

Annyiban mutatkozott meg számomra az hogy mennyire is volt jó (relatíve ugyebár), hogy a DJ és a fotós is odajött a kis csapatunkhoz utána, és mindketten megköszönték hogy így kifulladásig ilyen lendülettel toltuk és fenntartottuk a hangulatot. Főleg a DJ. Mondta szegény, hogy olyan jó látni, ha az emberek táncolnak, olyan sok lagzi van, ahol senki sem táncol.

Nekem ez a mondat esküszöm a szívembe döfte a jeges kést. Mi az, hogy van olyan, hogy senki sem táncol? Milyen szomorú ez már?

Na de mi legalább kitettünk magunkért.
Az aznapi leltár

1. 4 vágás a talpamon - valaki összetört egy poharat a parketten, és hiába söpörték le, a végén már mindenki mezitláb nyomta, és beszereztem néhány szilánkot így is, amiről csak azt hittem, a magassarkú nyomta meg, ezért ki sem szedtem őket rögtön, csak a buli végén, mikor láttam, hogy vérnyomokat hagyok magam mögött, ezzel sajna nem egyedül. 
2. Két véraláfutás a ruhám ujja mentén, ahol nem volt elég laza ahhoz, hogy felemeljem a karom ezért mikor mégis felemeltem, jól belevágott
3. Bődületes, 3 napon át gyógyuló izomláz a hasamban és a hátamban

Nem volt ez annyira rossz, na!
De azért mégis csak inkább egy jó sváb lagzi! ;)

Hivatalból támogatott drogfogyasztás

Még otthon voltam, mikor olvasgattam a Blikket, amitől szöget ütött a fejemben egy gondolat, mégpedig a drokoról.
Arról, hogy miféle tudatmódosítók legálisak és mifélék nem. És hogy mégis miért. Nemcsak, hogy miért, de mire fel???

Mert ha azt mondom, drogok, mindenki tűket lát, meg porokat, tablettákat, meg nem dohányból csavart cigiket, amiket joggal és tejes támogatásom hátszelével tilt a törvény. Szociálisan egyáltalán nem elfogadott, a társadalom pedig ki látszik vetni maga közül azokat, akik képtelenek nemet mondani a fenti tudamódosító szereknek, és ezzel ártanak maguknak, a környezetükben élőknek, a közjónak, a "tisztességes" emberek által fizetett adóból fenntartott egészségügynek - mindenkinek.

A cikk, ami szemet szúrt nekem az alábbi volt:

Hogy olvashatóbb legyen: "Nagy Feró rendszeresen bepálinkázva lép színpadra!
"A hangszálaim örülnek neki, és a lelkemnek is jót tesz!"

A kiakadulációm abból ered, hogy mondjon bárki bármit, szerintem az alkohol egy masszív tudatmódosító szer (=drog).
Személyes kapcsolatot eléggé szegényesen ápolok vele, mert nagyjából 3 korty után elkezd a testem olyan tüneteket produkálni, ami nemhogy nem normális, de egészen ijesztő érzést kelt. A nyelvem, a lábujjaim, az ujjbegyeim mind elkezdenek zsibbadni, a látásom olyan, mintha a szemgolyóimat meglöknék a jégen, és hiába akarnak egy pontra fókuszálni, tovább csúsznak.
Az alkohol méreg a testnek, az utóhatásai borzasztó dehidratáltságot okoznak, fejfájást, és a szeretteink rosszalló tekintetét reggel, vagy ha szerencsétlenek vagyunk, akkor még este, mikor szánalmasan próbálkozva nem találunk bele kulcslyukba. Az alkohol büdös, egy emberi szájból visszaböfögve gyomorforgató.
Magyarországon borzasztó probléma az alkohol, de gondolom, ez csak már ilyen magyaros dolog, mert mi amolyan depis népség vagyunk, úgyhogy nehogymár ne viduljunk kicsit, de mondok valamit a vidulásra: minden összejövetelen kitűnően tudtam magam érezni, anélkül, hogy a testtömegem felét megittam volna méregben, sőt, másnap is tudtam szívből mosolyogni, miközben a többiek hol fetrengtek a rosszulléttől, hol engem kérdezgettek, hogy ugyan mi a fene történt.
Ha meg bánatunkban iszunk...? Minek? Megold valamit? Az alkohol nem a baltás démon ami problémákra vadászik. Az alkohol csak ront a helyzeten, és jelentős időt vesz el attól, hogy aktívan dolgozhassunk a problémán. Aki szerint kicsit kiüríteni a fejünket jobb megoldás, mint tenni a helyzet ellen, annak meg úgysincs mit mondanom.

Nem akarom azt mondani, hogy én aztán a szűzmária vagyok, és soha életemben nem csiccsentettem be, de 2 olyan alkalomra emlékszem - vagyis nem, amikor voltak ködös foltok az estében, és nem állítottam volna 100%-ra hogy mi történt abban a pár percben - de ez 28 év alatt még számomra is elfogadható mérték, viszont jobb szeretném, ha inkább nem vette volna el az emlékeimet az, ami bátorságot adott hozzá, hogy anno átessek azokon az estéken.

Igen, az alkoholtól megbátordik az ember, meghangosodik az ember, kimond dolgokat, amiket egyébként nem mondana (jót, rosszat, mikor hogy), nem hoz racionális döntéseket - ez kérem tudatmódosított állapot.

Na most ugorjunk vissza a cikkhez, és képzeljük el, micsoda hangvételű reakciókat korbácsolna, ha a cikkben szereplő pálinkát, nem is tudom....kokainra cserélnénk.
Nagy Ferő bekokózva áll színpadra!!! Úristen!!!! Jót tesz a lelkének? Hát adok én a lelkének, a semmirekellő mindenit!!!
Ugye? Mindjárt más volna.
Persze a cikk rögtön a védelmére kel, és elmagyarázza, hogy ő bizony odafigyel a mértékletességre, és mások biztonságára, satöbbi satöbbi, csakhogy ne legyen botrány a cikkből, de mint potenciális koncertjáró, hadd legyek már felháborodva azon, hogy az énekes, akinek a jegyéért fizettem, részegen áll a színpadra. Vagy akkor igya le magát a közönség is?
Hogy helyes ez? Miért támogatja a média egy teljes oldalas cikkel az ivászatot?

Meg úgy egyáltalán. Miért olyan elfogadott az alkohol fogyasztás?
Sőt... vannak, akik még tovább is mennek az elfogadott státuszon, és azt mondják: Borivó kultúra.
Mert hogy a francia borok... meg az olaszok... meg a chilei borvidék... meg a zamatok, a tanninok, meg a tököm tudja mik! Szofisztikált emberek járnak össze borkóstolásra, ami csak annyiban különbözik egy házibulitól, hogy közben póló helyett öltönyt-nyakkendőt viselnek, és chips helyett sajttálat esznek mellé. Bort szeretni elfogadott dolog.
Egy valamire való házigazda megkérdezi érkezéskor, hogy fehéret vagy vöröset iszol.
Ugye milyen fura lenne, ha azt kérdezné, hogy felszívod, vagy belövöd?
Jómagam, mikor egy nívósabb étteremben kezdtem el dolgozni, és idegesített az, hogy semmit nem értek a borlapból, és hogy a vendégek magyarázzák el nekem, hogy mi micsoda, gondoltam egyet és vettem 3 súlyosan nagy könyvet (darabja kb 800 oldal) a borokról, a bortermő vidékekről, szőlőfajtákról, tipikus aromákról, hogy én is tudjak olyan okosakat mondani az aktuális bor ajánlatunkról, mint a nagyok, és kapjam a szép borravalókat (hah! borra-való). És milyen könnyű volt megtalálni ezeket a könyveket! Nem mintha a Nagy Kokain Enciklopédiát kerestem volna... ahhoz talán nehezebb lenne hozzájutni, mint a Mein Kampf-hoz.

Meg hogy van sör reklám, cider reklám, bor reklám, rövid reklám...főműsoridőben (!!!), mégsincs jó kis heroin reklám.

És akkor lehet mondani, hogy de a heroin meg a többi "drog"  mennyivel veszélyesebb, és mennyivel durvább.
De gondoljunk csak bele, miért. Függőséget okoz? Roncsolja a szervezetet? Tönkreteszi a használó társadalmi beilleszkedésre tett igyekezetét? Családokat és barátságokat rombol szét? Felelőtlen vezetőket küld az utakra?
Én nem látok különbséget.

Testközelből túl sok hozzám közel álló ember drámáját kellett már végignéznem, és a nálam jobban érintett emberek szenvedéséhez asszisztálnom, hogy mindkét kategóriát egy skatulyába verve beledobjam a szemetesbe, ahová való. Nem tetszik, nem szeretem, nem akarom magam körül látni, nem akarom a szeretteimet róla panaszkodni hallani.

Aztán amúgy csak a margóra tett megjegyzéssel szeretnék annak is hangot adni, hogy van egy ennél még inkább elfogadott drog, amit nem csak hogy megtűr a társadalom, még bátorítják is. Emberek összeülnek, hogy fogyasszák, közben nagyokat beszélgetnek, emberek a vonaton, metrón adagolják magukba, a munkáltatók szüneteket adnak, hogy mindenkinek mindenképp legyen alkalma  élvezni, a boltokban több tucat kölönböző félét lehet kapni, most már olyat is, amit mindig magunknál tarthatunk és vizben oldva rögtön fogyaszthatunk, ha netán elvonási tüneteket észlelnénk, mégis, dehidratálja a szervezetet, emésztési problémákat okoz, szívdobodás érzetet, remegést, izzadást....
Mindez csak azért, mert fokozza az aktuális teljesítményünket, hogy utána, mikor már nem dolgozunk, kiszipolyozva dőlhessünk be az ágyba, hogy a következő reggelt is egy adaggal kezdhessük.

Óóóh, bár ne lenne ilyen jó illata :)

Szemöldök sztárok

A tegnapi napig két olyan híresség is szerepelt a nyilvántartásomban, akik hírnevüknek nagy részét, ha saccolnom kéne, olyan 89%-át szerzik a szemöldökükből.

Közülük az egyik az én időszerűen kedvenc színésznőm, Emilia Clarke, aki nem csak a szerepeiben, de interjúk során is visszafoghatatlan táncba indítja a szemöldökeit. Ő az a nő, aki eléri, hogy ne a dekoltázsát bámuld, sőt, mikor azt mondja "hé, a szemeim itt vannak ám!", akkor amellé nem a melleitől mutat felfelé, hanem a szemöldökeiről lefelé.

A másik hölgyemény, a számomra kevésbé kedvelt színésznő, de annál inkább kedvelt modell és közszereplő, Cara KimondhatatlanNév Delevingne. Ő nem táncoltatja a szemöldökeit ilyen rakoncátlanul, ellenben a lány fél arca nem más, mint egy szemöldök.

Na de tegnap.
A tegnapi felfedezettem újraértelmezi a kategóriát.
Tegnapi felfedezettem a Dunkirk c. film által: Toooooom Hardyyyyyyyyy!
Eskü, ez a pasi nem fog oszkárt kapni - a szemöldökei fognak. Az átadó ünnepségen két pár bozont fog felmenni a pódiumra és megköszönni az anyukájának és az összes barátjának.
Ez most szerény leltárom szerint már a harmadik film, amiben a teljes arca ki van takarva, csak a szemei látszanak ki, mégis teljes értékű, jól megformált, mély karaktert hoz, csak a szemöldöke, és a közte lévő bőr ráncolásával.

Well done.

A nap hőse: a NAV

Ezt a fejlécet olvastam az előbb egy Index cikkben:

"HAMIS VÍZIPISZTOLYOKAT FOGOTT A NAV
Negyvenezer, 41 millió forint értékű hamis gyermekjátékot foglaltak le Kelebián"

Szóval én csak szeretném megköszönni ennek a szervnek, hogy ma már minden magyar ember nyugodtan, biztonságának teljes tudatában hajthatja nyugovóra a fejét, tudva, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal konok elszántsággal és rendíthetetlen bátorsággal őrzi határainkat a minket fenyegető hamis vízipisztolyoktól.

Ha elég nagy vagy, találd ki!

Napi feladványunk:

Mi a közös a következő két képben?

Megoldás:
Mindkettő 18as karikával szerepel a hírekben. 

Hagyom, hadd ülepedjen ez le. 

Egy jemeni ember nyilvános és brutális kivégzése. Egy gyermekét békésen, boldogan szoptató édesanya.
Ugyanaz a kategória.

Undorító világban élünk, már elnézést. 

A nyomtatott szenny: Lidl, Hazai Pálya, Kiskegyed, Blikk.

Most hogy így semmittevésemben itthon ücsörgök és süttetem a pocit, rá-rájárok a postaládára.
Mivel a fél falu tudja hogy a szüleim nyaralni mentek, nem jó, ha túlcsordul, mert akkor még azt találná hinni egy szemfüles csirketolvaj, hogy nincs a házban senki, és be találna osonni hogy elvigye az ingóságainkat. Amely konfrontációhoz nincs kedvem, hogy teljesen őszinte legyek.

Na szóval jönnek a csekkek, jönnek az újságok, hirdetések.

Nem tudom, hogy csak régen tojtam ennyire nagy ívben a postaládán át a háztartásba ömlő mocskokra, vagy csak az utóbbi években lett ennyire....ordenáré.

Először is, kiürítve a ládát, jött a szokásos szupermarketes termékajánló magazin, a kis színes néhány lapos.
Az egyik első, ami szemet szúr, hogy jóformán a pékárun kívül minden termék angolul/németül cimkézett: tortelloni with meat, cherry yoghurt, pure irish butter, sweetcorn in salted water, super soft 4-ply toilet tissue, Nürnberger Rostbratwürste, stb.
Ilyenkor mindig arra godnolok, hogy szegény kilencven-sok éves dédimamám, aki még mindig olvasgat, csak pislog, hogy most....  akkor mi van mennyiért? De az átlag nagymama is csak ingatja a fejét, és nem azt nézi, hogy mi a termék, hanem azt, hogy bármi is az, mennyibe kerül. Baromi informatív, mondhatom.
De aztán hátraszaltót dobnak a szemöldökeim a fejemen, mert mint immáron 3 nyelvet beszélő fiatal, magam is megakadok a termékelemzésben, és nyelvi korlátokba ütközök, mert szembejön a "friss mini pleskavice" és a "friss csevapcsicsa". Ez a "magyar" leírása a terméknek.
Bocsájtassék meg a nyelvezetem, de mi a fasz?
És esélyed sincs megtudni, hogy mi is az. Annyit látok, hogy mindkettő relative olcsó (kilója 1800-2100 forint közt mozog), és hogy az utóbbiban 97% a hús.
Megvenném?
Venné a halál.
Vagy itt vannak a paleo életmódot folytatók rémálma, ami azért egy józan ésszel gonodlkodó, nem túlzottan megszállottan egészséges életmódot folytató lelket is gyanakvásra serkent: valami, amit úgy hívnak, hogy "rafinesse", és semmiből nem derül ki, hogy mi az, a magyar nyelvű leírás is csak annyit árul el, hogy "növényi olajtartalmú készítmény". Kösz, a rúzs is az, mégsem szeletelem bele a pörköltbe, de közben csak azon tűnődöm, mennyi minden szar lehet abban a kis tubusban, ha az ételmérnökség nem engedélyezte rá az "étolaj" kifejezést.

Na ezzel a lendülettel be is csukom a kis prospektust, jöhet a következő.

Valami, ami egy kis politikai kiadványnak tűnik, nézzük csak... A címlapon 2445-ös betűmérettel hirdeti: "magyar szívvel, józan ésszel, tiszta kézzel".
Óóóóóó, vagy úgy, hogy jönnek a válsztások nemsokára! Ez bizony a Jobbik kampánya lehet, mert Vona Gábor kínosan simára szerkesztett képe mosolyog - vagyis nem mosolyog, hanem inkább olyan arccal néz, mikor egy ovis kisgyerek hetedik napja székrekedéssel küzd -  a sarokból, megígérve mindent mindenkinek.

A helyzet az, hogy ha a helyzet rossz, és a pénzforrás adott/limitált, abból az atyaúristen sem tud működő, és boldog országot teremteni, és nekem ne mondja senki, hogy van olyan párt a földkerekségen ami nem korrupt. Egy-egy igaz természetű politikus talán még kallódik néhol, azok, akik aztán semmire sem viszik, mert csak úgy, mint a nagybetűs életben, ha tiszta kézzel akarsz boldogulni, eltipornak azok, akik mocskosan játszanak.
De még ha csak az ígérgetés menne... de ez a nyilvános fórumon történő tehén farka huzigálás már oviban is ciki volt. Miért kell, hogy a közéletben, felnőtt emberektől, azoktól, akik az országot akarják vezetni, ez elfogadható legyen? Ha oviban ilyet csináltunk, kiporolták a seggünket.
Nem csak magyar fórumon, hanem globális politikában is egyre inkább azt látja az ember, hogy az egész egy szánalmas poéniszösszeméregető verseny. Neeem, az én bombám nagyobb. Nem, az enyém! Nem az enyém! Tudod, mit? Csak egy módon deríthetjük ki, úgyhogy bumm. És azt sem a politikusok szívják meg utána általában.

Megy a fidesz szidás ezerrel, ömlik a csapból az indexen, a nemzetközi médiában, a nyomtatott sajtóban, hogy Orbán Viktor az antikrisztus, és nála rosszabb ember aztán nem létezik a földön, de arra senki nem gondol, hogy mindig az tűnik a legszarabbnak, aki épp az arcát adja az aktuális helyzethez. Mindig ő a közutálat tárgya (ezért utálok pincérkedni is). Mindenki tudja, hogy csinálja jobban, mint ő. Ő is tudta anno, hogyan csinálja jobban, mint Gyurcsány, most is mindenki integet, hogy ők megint jobban tudják, egészen addig, míg oda nem kerülnek, amikor aztán megy a pislogás, hogy hát gyerekek, szarban van a haza, most már mindegy mit csinálunk, úgyhogy inkább tömjük ki a zsebünket míg lehet.
Az emberi kapzsiság a legborzasztóbb dolog a világon, nagyjából minden rossz a mai világban arra vezethető vissza, hogy valaki valahol nagy pénzt kap azért, hogy mindenki más megszívja.

Visszatérve tehát a politikai magazinra, ha hinni lehet - már pedig a nem teljesen hülye ember tapasztalata azt súgja, hogy nem lehet - ennek a kampánynak, mit sem kell tennünk, csak ikszelni a Jobbikra, hogy eljöjjön a földi kánaán: emelkedő kisnyugdíjak, bérfelzárkóztatás Európához képest, több pénz a gyerekvállalás támogatására, adósságcsapdába került emberek terheinek könnyítése, a valaha volt legszebb és legjobb oktatási és egészségügyi reformok, a média és a szólásszabadság "vissza"állítása, szabadság, szerelem, minden.
És ha ettől még nem szerelmesedtél bele a pártba teljesen, megmutatják neked a párt vezetőjét, egy fél oldalas posztban, hogy lásd is azért, hogy ő egy fasza gyerek, ahogy kutyamenhelyen önkénteskedik. Aki ilyet csinál, az rossz ember ugye nem lehet. Ugye? UGYE???

De ha még mindig nem győződtél meg róla, hogy ennek a pártnak is csak a szavazatod kell, csak azért, hogy utána aztán ők legyenek, akik nagy ívben a válladra vizelnek, és még csak ne is szólnak, hogy nyiss esernyőt - jön az igazán gyerekes húzás: ha mi nem vagyunk elég jók, inkább megmutatjuk, hogy a másik nálunk is rosszabb, hogy a két rossz közül a kisebbik rossz vezesse innentől az országot.
Ahogy nézem, ez a füzetke inkább szól a Fideszről, mint a Jobbikról. Több az Orbán cikk szinte, ami azt próbálja lenyomni a torkodon, hogy egy csúnya rossz cukrosbácsi, mint ami azt próbálná elhitetni veled, hogy a másik oldalon álló jelölt nem az.

Orbán Viktor és az atombombák

...de nem biztos. 

A fideszt mindenki utálja (a megkérdezettek 35%-a)

A Fidesz kisbabákat dobál le sziklaormokról.

Nem vele. De hasonlít rá. De azért itt egy kép Soros Györgyről

És ha az egészbe még csak most készül belefájdulni az ember feje, akkor vigaszképpen az utolsó oldalon olvashatunk egy kis cameo cikket a málnáról. Mert az témába vág, és mindenképp fontos a 2018as választások kapcsán, és MOST kell megállítani a fideszt, mielőtt még rátenné a mocskos mancsát a málnalevelekre is.

Undoromban ezt is becsukom, behajítom a kupac tetejére, amit majd ebédre viszek hátra a mamámékhoz, mert hogy ők is a mi postánkat olvassák, de miért olvassák ezt, jézusom.

A következő a Kiskegyed, ami valahogy vekonyabb és kisebb, mint régről emlékeztem rá, és már a címlap láttán elfog a hányinger a tipikus női magazinos kétszínűségtől, ami általában 3 pontban nyilvánul meg ezekben a lapokban:
1) Szeresd magad! Tökéletes vagy úgy, ahogy vagy!
2) 10 bomba módszer, ami lerobbantja rólad a hájat. (hájat, így, nem zsírt vagy felesleges dekákat. hájat. Hájas vagy).
3) Itt egy kínosan tökéletesre photoshoppolt kép egy félig ismert nőröl, mint példakép.

Ki se nyitom. Fujj.

Jön az utolsó falat a kincses postaládából, előre félek, itt a Blikk.

A Blikk az az újság, ami már szerintem évtizedek óta megllíthatatlanul önti be a szennyet a házunkba, és valahogy valami módon annyira jól csinálja, amit csinál, hogy még mindig fizetünk érte.
Hogy józan ember mivégből ad ki pénzt egy ilyen minősíthetetlenül lealacsonyítóan mindent és mindenkit hülyének néző, élősködő és erőszakos kupac... már elnézést... szarra, azt nem fogom fel ésszel.
A Blikk tudottan bulvárlap, de annyira olcsó, hogy embereknek csak erre tellik úgy hogy ne sajnálják a pént az információra. 170 forintért nem is kéne többet várnunk, nem is azt mondom, hogy itt filozófiai magasságú értekezéseket kéne megosztani, csupán arra a problémára világítok rá, hogy ezt az újságot veszik kb a legtöbbet (mifelénk legalábbis), azaz, internet híján ebből (és csak ebből) értesülnek az emberek az ország és a világ fontos dolgairól.
Nézzük tehát, mik a hírek, amelyek egy átlagos magyar nyugdíjas számára megengedettek:

1) Pécsi Ildikó dühös a menyére (mert ki hallott már olyat, hogy anyós és menye nem jönnek ki jól, ez midnenképp címlap értékű új információ),
2) Orbán szerint bűn volt a zsidóüldözés (mert van olyan verzió, ahol millió-millió ártatlan ember tömegmészárlása nem bűn?),
3) A magyar nép béremelést akar (hah, ne mondd), de a politikusokét azt ne.
4) Vetkőzz bikinire, küldd el a képet a szerkesztőségnek, akik a legjobb 10 nőt lehozzák majd az egyik számban, az olvasók meg szavazhatnak, hogy ki a legjobb a legjobbak közt, hogy aztán nyerj egy (meg nem nevezett) okostelefont. Mert a Blikk nélkül hogy máshogy tárgyiasítanánk és alacsonyítanánk le a nőket?
5) Barátnőjével barnul Balin Iszak Eszter, bárki is legyen az, ezzel nyilván nem az elsők a világon, de félpucér nők nélkül nem Blikk a Blikk, úgyhogy elmegy ez is egy egész oldalas hírnek
6) Két, számomra ismeretlen nevű, vélhetőleg celeb stáuszú ember elvált, 3 éves gyerek ide vagy oda. A négy hasábos cikkből egy teljes hasáb arról szól, hogy mindkét fél nagy ívben elhárította a Blikk megkeresését arra irányulólag, hogy még több mocskot húzzanak ki a szakításból, és élősködhessenek más emberek nyomorán. Ők maguk is beismerik, hogy ennél többre nekik nem futja, és hogy ebből az átlag ember köszöni, de nem kér.
7) Tankokkal, géppuskákkal őrzik a vizes VB-t.
8) Al Pacino 77 éves létére úgy merészel kinézni, mint egy 77 éves idős ember. Az ember pofája leszakad.
9) R. Kelly szexrabszolgákat tartott fogva.
10) Nem tudott futni a T-Rex.

10+1) Majd egy kis magyar sztereotípia vicc alkoholról, kocsmáról és arról, hogy megnősülni a lehető legrosszbb dolog, ami férfiemberrel történhet.



Pont elkapott tegnap a postás amúgy, hogy lejárt a Blikk előfizetésünk, újra kéne rendelni. Azon gonodlkozom, hogy előremegyek a postára, és befizetek a szüleimnek a National Geographicra inkább... hátha még nem késő, és nem visszafordíthatatlan az agykárosodás, amit ez a sok szenny önt az ember fejébe.

Magyar - Finn

Engem mindig is valahogy lenyűgözött, hogy nyelvtörténészek szerint a magyar és a finn két, egymáshoz nagyon közel álló nyelv. Megtanultuk suliban, tényként kezeljük.

Ám itt mindenki valahogy megrökönyödik ezen, ami csak alátámasztja bennem, hogy ez mennyire király.
Először is, a legtöbben, akikkel erről beszélek, először azt hiszik, hogy a magyar is szláv nyelv, és úgy hangzik, mint a lengyel.
Mikor elmondom nekik, teljes a sokk.

Azt gimiben én is megtanultam amúgy, hogy milyen horrorisztikus a nyelvtanunk, mikor finn tanulásra adtam a fejem. Borzasztóan élveztem, míg a tanárom el nem költözött, és abba kellett hagynom.

Amit igazából ki akarok ebből az egészből hozni, az az, hogy tegnap megnéztük Shaunnal a Moana-t (Vaiana magyarul asszem?), és ma felkutattam a filmzenéit, mert imádom ezeket a törzsi ritmusokat és harmóniákat (a polinéz és az afrikai, teljesen megbabonáz minkettő). Szóval szembejött az egyik dal magyar verziója, majd rögtön alatta a finn is.

Mivel már lassann 4 éve hallgatja Shaun a magyar nyelvet, ha akarja, ha nem, úgy döntöttem, ez pompás lehetőség egy kis tesztre: tényleg hasonlóan hangzik?
Azt mondta nekem a finn tanárom, hogy a finn olyan kicsit magyar füllel, mint mikor messze valaki az utcán magyarul beszél, hállod, mert a ritmusa magyar, de szavát sem érted, mert olyan messze van. Ilyen a finn nyelvet hallgatni. Mintha magyarul halandzsáznának. Vajon vice verza?

Szóval kihangosítottam a finn verziót, és kértem Shaunt, hogy próbálja megmondani, hogy milyen nyelv ez.


https://www.youtube.com/watch?v=bNrqQoQ4oiU&t=64s


Egyértelműen azt mondta, hogy hát magyar, azt hiszem, nem ismeri fel az anyanyelvemet?
Paff.