Ha felnövök, építész leszek

Most, hogy nagyjából félúton jár az új épület projekt, a vezetőség és az építészek úgy döntöttek, elkezdenek meghallgatni minket (tanárokat és technikusokat - kvázi az épületben dolgozókat) arról, hogy milyennek is kellenek lennie. Most, hogy már minden vasbetonba van öntve, és nem lehet rajta változtatni.

Tonbridge logika.

Egy ilyen meeting napján történt az is, hogy semmi érdekes nem történt a tanszéken, alig volt gyakorlat, és bőven volt időnk rágyúrni a találkozóra:
- hogyan fogalmazzunk,
- mi az amit mindenképp említenünk kell,
- mi az, amit újra kell tárgyalnunk,
- és mi az, amit eszünkbe se jusson felhozni, mert küönben mindenki kibújik a józan ítélőképesség vasketrecéből és rövid úton a főkapu előtt találjuk magunkat a felmondó levelünkkel (például azt a tényt, hogy 25 millió fontot költünk egy épületre, ami kétszer akkora lesz, mint az előző volt, de a tanszék maga nem fog bővülni egyetlen teremmel sem, ellenben lesz egy csiriviri átrium, ami funkcionálisan nulla, mert senki semmire nem fogja használni).

Unalmamban elkezdtem belső dizájnt rajzolni a technikus labornak, központi szerepet szentelve a mosogató melletti csepegtetőre.
Ha hiszitek, ha nem, egy építészgárdának és egy speciálisan tudományos intézményeket bútorozó cégnek 4 hónapnyi fejtörést okozott az a kérésünk, hogy a nagy mosogató mellett mindkét oldalon legyen egy olyan csöpögtető, ami legalább 1 méter hosszú, 60 cm széles, lejt, hogy elvezesse a vizet, és legyen egy pereme, hogy bent tartsa a vizet, ne pedig Iguazu vízesés kaszkádként ömöljön a lábunkra.

Iguazu vízesés

Akárhányszor elmondtuk a paramétereket - szélesség, hosszúság, dőlésszög -, egyszerűen láttad az arcukon a pillanatot, ahol rájuk hullt a ködös lepel, és se kép, se hang rázták a fejüket, hogy ezt túl bonyolult megcsinálni és kivitelezni.
Végül előálltak egy tervvel, hogy a munkafelület anyagából (hófehér kőlap) fognak kifargni nekünk egy ilyen lejtőt. Egy darab kőlapból, mint egy kenut, értitek. Na mármost ha ebből kettő kell, az nagyjából 6000 fontra jön ki. Mi így néztünk, hogy hülyék vagytok ti?
Hány olyan ipari konyhát mutassunk ahol ugyanez a megoldás fillérekből meg van oldva rozsdamentes fémből? Vagy akár fából, mint a régi laborunkban.

Mindenesetre gondoltam, mint egy ovisnak, lerajzolom, hogy mit kérünk, mert nem lesz több meeting. Ne ezen múljon.

Vannak kétségeim a rajztehetségemről, főleg ha tétje is van, de az az ámulat amit az a fecni papír kiváltott az építészek körében, esküszöm úgy megdobta az egómat, hogy ha még 10 másodperccel tovább ajnározzák, alá is írom nekik egy rúzsos csóknyom társaságában.
Adogatták kézről kézre mint egy jointot, felvillant sorban mindegyikük arca, hogy ja ííííígy, majd az utolsó megkérdezte, nem bánnám-e, ha ezt magukkal vinnék, jövőbeli projektekhez.

Elhintettem egy féligmeddig poénnak szánt megjegyzést, miszerint, nem vagyok annyira elfoglalt, hogy ne lenne időm nekik belső designolni jó pénzért, amit sajnos ők teljes mértékig annak vettek, majd egy köszike társaságában útnak eresztettek minket.
Majd írok erről az egész felujítási horrorról még majd egy nagyobbat.

Őszintén megmondom, ennél többet nem tudom, hogy tehettem volna annak érdekében, hogy legalább a közvetlen munkakörnyezetemet ne csesszék el, de most legalább már nyugodtan alszom. Nem rajtam múlt. :)