Hajléktalan gazdagok

Van abban valami radikálisan ironikus, ahogyan az iskolánk diákjai a hajlétalan lét problémáira hívják fel a figyelmet.

Akik lusták visszaolvasni, és nem tudják, mi merre hány méter, annak itt a gyorstalpaló: ez egy magániskola, évi 35ezer fontba kerül itt tanulni (nagyjából az évi teljesn fizetésem duplája, összevetésképp).
Aki itt tanul, annak tehát van mit  tejbe aprítani, és gyerekek által igen eredményesen lehet az amúgy átlag teljesen indiferens szülőket mindenféle tandíjon túli segítségekért tejelni - azon felül, hogy nem árt a gyerekeknek sem egy kis perspektív tágítás.
Ezeknek a gyerekeknek amúgy sem csak abból áll az élete, hogy reggel bemegy suliba, délután kijön, megírja a házi feladatát és kimegy homokozni az udvarra.
Nem.
Tele vannak kötött sport eseményekkel (olyan nincs, hogy nem sportolsz, mit képzelsz magadról), kötelező misével reggelente, jótékonysági munkával (idősotthon látogatás, ételosztás, kampányolás), túrák, kirándulások, maratonok, előadások, színházdarabban való szereplés, stb. - nincs kibúvó.

Az egyik ilyenből, nevezetesen a különböző jótékonysági szervezetek munkája mellett való kampányolásból jócskán - és szívesen! - kiveszik a részüket. Időről időre csinálunk valamit, kollektíve: A mellrák elleni  küzdelem jegyében rózsaszínbe borítjuk az iskolát, a sri lankai gyerekek javára koplalunk, a zaklatás elleni küzdelem jegyében felemás zoknit hordunk, és mint múlt héten - a hajléktalanok életére való tekintettel, kint csövezünk a szabad ég alatt.

Ennek keretében a gyerekeknek van kb 3-4 napjuk, hogy összegyűjtsenek maguknak innen onnan karton dobozokat, majd abból napnyugtakor bungit építenek maguknak, és abban töltik az éjszakát a suli udvaron, miközben a bevonzott szponzorok pénzét egy, a témában lelkesen tevénykenykedő jótékonysági szervezetnek adjuk. Szuper. A gyerekek élvezik, mert egy estét mindenki kibír egy összetákolt kempingben, a szülőknek mindegy, nekik az adomány úgyis apró pénz, a szervezetnek eszenciális, mert csak adományokból tartják fenn magukat, az iskola dolgozóinak meg.... jó nagy szívás az egész. :D mert hogy nem hagyhatsz magára száz meg száz kékvér növendéket a szabad ég alatt, mikor nap közben az iskolában mágneskapukkal meg számzáras ajtókkal vigyázunk rájuk. Itt biz valakinek egész éjjel vigyáznia kell rájuk, és nyilván minél többen, annál jobb.
Félre ne értsetek, engem meg se kérdeztek, én ebből úgy ahogy van, kimaradtam, de maga a jelenség szerintem tök érdekes, látni ezt a sok kis újgazdag palántát kartonvárost építeni, majd egy éjszakára belakni, ha esik, ha fúj.