Terepgyakorlat hova????

Ha vissazemlékszem az egyetemre, az egyik elgkedvesebb emlékeim közé tartozik az őrségi 3 napos, emelt szintű terepgyakorlat.
Megmutatom, az hogy zajlott.

Ez így képről szemezgetve a legideálisabb terepgyakorlat volt, amit egy biológus el tud magának képzelni. Esős, hűvös, minden tele volt gombákkal, termésekkel.
És újra: ez egyetemen volt, ott ahol már mindenki kizárólag biológus akart lenni.

Na akkor helyezzük ezt most kontrasztba a tonbridge-i iskola biológia faktos 17 éveseivel, akik azért biosz faktosok, mert kell nekik majd egyetemen - biomérnökök, orvosok, fogászok, pszichológusok lesznek - a biológiai kutatói pálya kb a legkevésbé népszerű a gyerekek előtt álló lehetőségek között.

Végy tehát kb 30 gyereket, akik közül kb 2-t érdekelnek az állatok és a növények, a hátuk közepére kívánnak mindent ami sáros, nedves, él, mozog és lélegzik.
Ők hova mennek terepgyakorlatra? NA HOVA???

Borneóra bazdmeg.
2 hétre. Makikhoz, orángutánokhoz, krokodilokhoz, orchideákhoz.
Kicseszés.

Az irigység beszél belőlem?
Az hát.

Rózsaszín!

Van a mi iskolánknak egy szokása, hogy az őszi szünet előtti utolsó napon mindenki rózsaszínbe öltözik, hogy ezzel hívjuk fel a figyelmet a mellrák elleni harcra, és mindenki adakozik, és közösség, és csapatmunka, és összetartozás, és hurrá, és jajj de jó.

Az első években, mikor ezt behozták, nemigazán volt sikeres a dolog, eléggé nyilvánvaló okokból kifolyólag. Egy szigorú, fiú bentlakásos iskolában rózsaszínt csak a tanárok hordanak, azt is szökőévente, ki is nézik őket, mint kb mindent ami nem szürke vagy fekete.

De néhány évvel ezelőtt valahogy robbant egy nagyot a vattacukor bomba, és hirtelen a gyerekek meglátták a lehetőséget a Pink Day-ben.
Végre nem kell öltönyt felvenni reggel, és az még hagyján, senki nem néz rád hülyén amiért hülyén nézel ki, úgyhogy igazán eleresztik az állatot:

Kész kihívás minden évben überelni az előző évi katasztrofális kinézetet.

Nap közben természetesen zajlanak a jótékonysági események. A fénypont részemről az, mikor a 3. óra utáni szünetben az Orchard Centre előtt kis asztalokon KrispyKreme fánkokat árulnak (természetesen málna lekvárral és rózsaszín mázzal), és mész és annyit veszel, amennyit nem szégyellsz, mert hát végülis jótékonyság, nemde?, illetve kitűzők, karkötők, mindenféle ilyen kis mütyűr, amiből a végén egy elég szép summa szokott összejönni, ami 100%-ban megy az érintett alapítványnak.


Én a magam részéről úgy terveztem - látva a tavalyi szintet - hogy én is valami viccesben megyek, terv szerint egy nagy kezeslábasban, de túl későn kapcsoltam, ezért maradt a szolid rózsaszín - mégis szoknyástul-pulcsistul-rúzsostul-szőrmesálastul, úgy néztem ki, mint egy két lábon járó vattacukor.

Ha az angolok kirúgják a ház oldalát...

...már amennyiben kirúgják.

Tapasztalatom szerint inkább csak gyengéden hozzáérintik a lábkisujjuk körmét, és mire a fél talpuk a falon lenne, mindenki részeg, és inkább lefekszik a fűbe aludni.

Tettünk mi már arra korábban erőfeszítéseket, hogy ha nagyritkán adódott egy péntek vay szombat este, mikor mind szabadok voltunk, felöltözzünk szépen és elmenjünk szórakozni.
Legalábbis azt hittük, oda tartunk.

Angliában - legalábbis itt délen - olyan mulatni járni, mint a szilveszter éjjel. Jól rápörögsz, vigyorogsz mint a vadalma, sőt, még vissza is számolsz, de valahogy sosem robban a tüzijáték benned, mikor elereszted az állatot, és minden mindegy, és nem számít hogy nézel ki, de úgy érzed, ma bénulásig kell táncolni.
Valahogy azt látni, hogy mindenki rákészül a dologra, a nők nevetésgesen sminkelnek, mindenkin legalább 4 centi vakolat van, és valami eggészen futurisztikus horrorba illő szemöldökök és rúzsok, sarkak, amikben nem tudnak járni, és annyi alkohol, hogy később mindez az igyekezet egy padot ölelve, vagy egy fal tövében szétterpesztet lábbal ülve vegyen tragikus véget. A nők nem táncolnak, mert nem is tudnak, ezért aztán  a pasik sem táncolnak, (kivéve azokoat a párokat, akik ilyen törzsi rítus szerűen összetolják a genitáliáikat és vonaglanak), csak fülsüketítő zaj szól, a DJ elzárkózik a külvilágtól, szerintem a fülesén valami mást hallgat inkább ő is, és jobb dolgunk nem lévén mi is megfogunk egy-egy sört, és csak bólogatunk egy bárasztal mellől, mert beszélgetni nem lehet (nem halljuk egymást), táncolni nem lehet (nem olyan a társaság, akivel beállnék genitáliákat összedörzsölgetni), így hát mire ledöntenénk annyi alkoholot, hogy még ez a zene is elviselhető legyen, és kezdenénk rázni, felkapcsolják a villanyokat, és ránk zárják a helyet hajnali 1kor.

Igen, akkor.
Nem, itt nincs olyan, hogy "végigtáncoltam az éjjelt" vagy hogy "ránk hajnalodott".

Ezért, és egyéb más okok miatt én valahogy tudat alatt el is zárkóztam már a buliktól. Szeretném ha az a néhány budapesti áttombolt éjjel maradna meg a fejemben "éjszakai szórakozás" címszó alatt, mikor tényleg végigtáncoltuk az éjjelt, mikor már úgy megyünk a bárhoz, hogy "vizet!" és mikor csalódottan vesszük tudomásul, hogy zár a hely, de aztán rájövünk, hogy azért zár, mert már világos van odakint. És akkor cipő a kézbe, és hazacsoszogunk mezitláb, és 3 napon át alszunk.

Na most múlt hétvégén alkalmam nyílt, hogy adjak ennek az angol buli dolognak egy új esélyt egy sokkal árnyaltabb formában: elmentem egy igazi brit lagziba.

Úgy voltam vele, hogy nem várok csodákat, és megpróbáltam nem folyton összehasonlítgatni az otthoni sváb "miénk a világ" lagzikkal az ittenit, és reménykedtem abban, hogy legalább talán ilyenkor úgy fognak viselkedni az emberek, ahogy én képzelem:

• 1.) mindenki szép ruhában van (lásd, ruhák, öltönyök, mindenki elegáns, nem kurvás vagy csődörös)
• 2.) senki sem próbál párzani egymással a táncparketten (elvégre ez családi esemény vagy mi)
• 3.) mindenki a párt ünnepli, és igenis táncol
• 4.) senki sem ordenáré részeg

Hátha...háááátha van még valahol megbújva egy halvány reménysugár azt illetőleg hogy tudnak azért az angolok mulatni. Mert hát mikor máskor? Egy lagzi az egy meg nem ismétlődő alkalom és lehetőség.

Hát... mit mondjak.

Szoszo?
Szoszo. Talán ez a legjobb szó rá.

Nem említeném maga a ceremónia és vacsora részt, mert az olyan, amit minden filmet látni lehet. Esketés. Fényképezkedés. Konfetti dobálás. 3 fogásos vacsi. Torta vágás. Első tánc. Nagy habos fehér ruha. Koszorúslányok. Csoportképek.

A buli engem, a magam részéről egy teljesen átlagos házibulira emlékeztetett. A DJ-nek nem volt könnyű dolga, mert volt 15 éves korosztály, az én korosztályom, a szüleink korosztálya, és a nagyszülők, és valahogy mindenkinek kellett zenét szolgáltatni.
Talán itt kamatozik, hogy az én zenei ízlésem a 30as évektől napjainkig olyan széles palettán mozog, hogy öröm belőle szemezgetni, úgyhogy én biz megállás nélkül táncoltam, Shaunnak pedig nem hagytam lehetőséget a tiltakozásra - amennyire kis botlábú szegény szivem, annyira nem érdekelte, és végigtáncolta velem az estét azokkal a nyakli sielős mozdulataival.
Volt, hogy csak mi ketten táncoltunk, de jellemzően volt egy kemény mag, kb 8-15 ember (mikor hogy), akik standard ott voltak a parketten. A végére olyan jól összehoztuk a hangulatot, hogy bevettük egymást a dalszövegekbe, hülyéskedtünk, együtt táncoltunk, sőt, ilyen "line dancing" dolgokat is csináltunk (tudjátok, az a tipikus jelenet a filmekből amikor furcsa mód mindenki tudja a korreográfiát) azokkal a dalokkal amiknek híres tánca van, mindez annak ellenére, hogy a mai napig sem tudom, hogy pl ki volt az a magas fiú, és az a szőke lány. Név szintjén sem. Pedig az utolsó számnál már öleltük csókoltuk egymást úgy összerázódtunk.

Úgy egy egész helyes kis móka alakult ki éjfélre, sőt, berángattam pl Shaun anyját is akkorra, aki totál kikapcsolta a szigorú iszonyathozó anyós szerepét, és ketten egy totál ereszd el a hajamat játszottunk, Shaun szegény pedig nem győzött pislogni, hogy jaj, miféle nőkkel áldotta meg a sors.

Aztán röviddel éjfél után bemondta a DJ, hogy most aztán mindenki emelje meg a seggét és jöjjön táncolni, mert 10 perc múlva hazamegyünk.
Gondoltam viccel.
Nem viccelt.
Még egyszer utoljára körbetáncoltuk az ifjú párt, a szám végén konfetti ágyú, minden ami kell, aztán zene le, lámpa fel, és hazazavartak minket.
Erre azért emelgettem a szemöldökömet, de gondoltam biztos így szokás. És amúgy igen, mondták, hogy a nagyon durván jó lagzik eltartanak akár hajnali 1ig is, de gyakoribb, hogy 11kor már takarítanak.
Szóval a miénk nagyon is jól sikerült!

Annyiban mutatkozott meg számomra az hogy mennyire is volt jó (relatíve ugyebár), hogy a DJ és a fotós is odajött a kis csapatunkhoz utána, és mindketten megköszönték hogy így kifulladásig ilyen lendülettel toltuk és fenntartottuk a hangulatot. Főleg a DJ. Mondta szegény, hogy olyan jó látni, ha az emberek táncolnak, olyan sok lagzi van, ahol senki sem táncol.

Nekem ez a mondat esküszöm a szívembe döfte a jeges kést. Mi az, hogy van olyan, hogy senki sem táncol? Milyen szomorú ez már?

Na de mi legalább kitettünk magunkért.
Az aznapi leltár

1. 4 vágás a talpamon - valaki összetört egy poharat a parketten, és hiába söpörték le, a végén már mindenki mezitláb nyomta, és beszereztem néhány szilánkot így is, amiről csak azt hittem, a magassarkú nyomta meg, ezért ki sem szedtem őket rögtön, csak a buli végén, mikor láttam, hogy vérnyomokat hagyok magam mögött, ezzel sajna nem egyedül. 
2. Két véraláfutás a ruhám ujja mentén, ahol nem volt elég laza ahhoz, hogy felemeljem a karom ezért mikor mégis felemeltem, jól belevágott
3. Bődületes, 3 napon át gyógyuló izomláz a hasamban és a hátamban

Nem volt ez annyira rossz, na!
De azért mégis csak inkább egy jó sváb lagzi! ;)

Hivatalból támogatott drogfogyasztás

Még otthon voltam, mikor olvasgattam a Blikket, amitől szöget ütött a fejemben egy gondolat, mégpedig a drokoról.
Arról, hogy miféle tudatmódosítók legálisak és mifélék nem. És hogy mégis miért. Nemcsak, hogy miért, de mire fel???

Mert ha azt mondom, drogok, mindenki tűket lát, meg porokat, tablettákat, meg nem dohányból csavart cigiket, amiket joggal és tejes támogatásom hátszelével tilt a törvény. Szociálisan egyáltalán nem elfogadott, a társadalom pedig ki látszik vetni maga közül azokat, akik képtelenek nemet mondani a fenti tudamódosító szereknek, és ezzel ártanak maguknak, a környezetükben élőknek, a közjónak, a "tisztességes" emberek által fizetett adóból fenntartott egészségügynek - mindenkinek.

A cikk, ami szemet szúrt nekem az alábbi volt:

Hogy olvashatóbb legyen: "Nagy Feró rendszeresen bepálinkázva lép színpadra!
"A hangszálaim örülnek neki, és a lelkemnek is jót tesz!"

A kiakadulációm abból ered, hogy mondjon bárki bármit, szerintem az alkohol egy masszív tudatmódosító szer (=drog).
Személyes kapcsolatot eléggé szegényesen ápolok vele, mert nagyjából 3 korty után elkezd a testem olyan tüneteket produkálni, ami nemhogy nem normális, de egészen ijesztő érzést kelt. A nyelvem, a lábujjaim, az ujjbegyeim mind elkezdenek zsibbadni, a látásom olyan, mintha a szemgolyóimat meglöknék a jégen, és hiába akarnak egy pontra fókuszálni, tovább csúsznak.
Az alkohol méreg a testnek, az utóhatásai borzasztó dehidratáltságot okoznak, fejfájást, és a szeretteink rosszalló tekintetét reggel, vagy ha szerencsétlenek vagyunk, akkor még este, mikor szánalmasan próbálkozva nem találunk bele kulcslyukba. Az alkohol büdös, egy emberi szájból visszaböfögve gyomorforgató.
Magyarországon borzasztó probléma az alkohol, de gondolom, ez csak már ilyen magyaros dolog, mert mi amolyan depis népség vagyunk, úgyhogy nehogymár ne viduljunk kicsit, de mondok valamit a vidulásra: minden összejövetelen kitűnően tudtam magam érezni, anélkül, hogy a testtömegem felét megittam volna méregben, sőt, másnap is tudtam szívből mosolyogni, miközben a többiek hol fetrengtek a rosszulléttől, hol engem kérdezgettek, hogy ugyan mi a fene történt.
Ha meg bánatunkban iszunk...? Minek? Megold valamit? Az alkohol nem a baltás démon ami problémákra vadászik. Az alkohol csak ront a helyzeten, és jelentős időt vesz el attól, hogy aktívan dolgozhassunk a problémán. Aki szerint kicsit kiüríteni a fejünket jobb megoldás, mint tenni a helyzet ellen, annak meg úgysincs mit mondanom.

Nem akarom azt mondani, hogy én aztán a szűzmária vagyok, és soha életemben nem csiccsentettem be, de 2 olyan alkalomra emlékszem - vagyis nem, amikor voltak ködös foltok az estében, és nem állítottam volna 100%-ra hogy mi történt abban a pár percben - de ez 28 év alatt még számomra is elfogadható mérték, viszont jobb szeretném, ha inkább nem vette volna el az emlékeimet az, ami bátorságot adott hozzá, hogy anno átessek azokon az estéken.

Igen, az alkoholtól megbátordik az ember, meghangosodik az ember, kimond dolgokat, amiket egyébként nem mondana (jót, rosszat, mikor hogy), nem hoz racionális döntéseket - ez kérem tudatmódosított állapot.

Na most ugorjunk vissza a cikkhez, és képzeljük el, micsoda hangvételű reakciókat korbácsolna, ha a cikkben szereplő pálinkát, nem is tudom....kokainra cserélnénk.
Nagy Ferő bekokózva áll színpadra!!! Úristen!!!! Jót tesz a lelkének? Hát adok én a lelkének, a semmirekellő mindenit!!!
Ugye? Mindjárt más volna.
Persze a cikk rögtön a védelmére kel, és elmagyarázza, hogy ő bizony odafigyel a mértékletességre, és mások biztonságára, satöbbi satöbbi, csakhogy ne legyen botrány a cikkből, de mint potenciális koncertjáró, hadd legyek már felháborodva azon, hogy az énekes, akinek a jegyéért fizettem, részegen áll a színpadra. Vagy akkor igya le magát a közönség is?
Hogy helyes ez? Miért támogatja a média egy teljes oldalas cikkel az ivászatot?

Meg úgy egyáltalán. Miért olyan elfogadott az alkohol fogyasztás?
Sőt... vannak, akik még tovább is mennek az elfogadott státuszon, és azt mondják: Borivó kultúra.
Mert hogy a francia borok... meg az olaszok... meg a chilei borvidék... meg a zamatok, a tanninok, meg a tököm tudja mik! Szofisztikált emberek járnak össze borkóstolásra, ami csak annyiban különbözik egy házibulitól, hogy közben póló helyett öltönyt-nyakkendőt viselnek, és chips helyett sajttálat esznek mellé. Bort szeretni elfogadott dolog.
Egy valamire való házigazda megkérdezi érkezéskor, hogy fehéret vagy vöröset iszol.
Ugye milyen fura lenne, ha azt kérdezné, hogy felszívod, vagy belövöd?
Jómagam, mikor egy nívósabb étteremben kezdtem el dolgozni, és idegesített az, hogy semmit nem értek a borlapból, és hogy a vendégek magyarázzák el nekem, hogy mi micsoda, gondoltam egyet és vettem 3 súlyosan nagy könyvet (darabja kb 800 oldal) a borokról, a bortermő vidékekről, szőlőfajtákról, tipikus aromákról, hogy én is tudjak olyan okosakat mondani az aktuális bor ajánlatunkról, mint a nagyok, és kapjam a szép borravalókat (hah! borra-való). És milyen könnyű volt megtalálni ezeket a könyveket! Nem mintha a Nagy Kokain Enciklopédiát kerestem volna... ahhoz talán nehezebb lenne hozzájutni, mint a Mein Kampf-hoz.

Meg hogy van sör reklám, cider reklám, bor reklám, rövid reklám...főműsoridőben (!!!), mégsincs jó kis heroin reklám.

És akkor lehet mondani, hogy de a heroin meg a többi "drog"  mennyivel veszélyesebb, és mennyivel durvább.
De gondoljunk csak bele, miért. Függőséget okoz? Roncsolja a szervezetet? Tönkreteszi a használó társadalmi beilleszkedésre tett igyekezetét? Családokat és barátságokat rombol szét? Felelőtlen vezetőket küld az utakra?
Én nem látok különbséget.

Testközelből túl sok hozzám közel álló ember drámáját kellett már végignéznem, és a nálam jobban érintett emberek szenvedéséhez asszisztálnom, hogy mindkét kategóriát egy skatulyába verve beledobjam a szemetesbe, ahová való. Nem tetszik, nem szeretem, nem akarom magam körül látni, nem akarom a szeretteimet róla panaszkodni hallani.

Aztán amúgy csak a margóra tett megjegyzéssel szeretnék annak is hangot adni, hogy van egy ennél még inkább elfogadott drog, amit nem csak hogy megtűr a társadalom, még bátorítják is. Emberek összeülnek, hogy fogyasszák, közben nagyokat beszélgetnek, emberek a vonaton, metrón adagolják magukba, a munkáltatók szüneteket adnak, hogy mindenkinek mindenképp legyen alkalma  élvezni, a boltokban több tucat kölönböző félét lehet kapni, most már olyat is, amit mindig magunknál tarthatunk és vizben oldva rögtön fogyaszthatunk, ha netán elvonási tüneteket észlelnénk, mégis, dehidratálja a szervezetet, emésztési problémákat okoz, szívdobodás érzetet, remegést, izzadást....
Mindez csak azért, mert fokozza az aktuális teljesítményünket, hogy utána, mikor már nem dolgozunk, kiszipolyozva dőlhessünk be az ágyba, hogy a következő reggelt is egy adaggal kezdhessük.

Óóóh, bár ne lenne ilyen jó illata :)

Szemöldök sztárok

A tegnapi napig két olyan híresség is szerepelt a nyilvántartásomban, akik hírnevüknek nagy részét, ha saccolnom kéne, olyan 89%-át szerzik a szemöldökükből.

Közülük az egyik az én időszerűen kedvenc színésznőm, Emilia Clarke, aki nem csak a szerepeiben, de interjúk során is visszafoghatatlan táncba indítja a szemöldökeit. Ő az a nő, aki eléri, hogy ne a dekoltázsát bámuld, sőt, mikor azt mondja "hé, a szemeim itt vannak ám!", akkor amellé nem a melleitől mutat felfelé, hanem a szemöldökeiről lefelé.

A másik hölgyemény, a számomra kevésbé kedvelt színésznő, de annál inkább kedvelt modell és közszereplő, Cara KimondhatatlanNév Delevingne. Ő nem táncoltatja a szemöldökeit ilyen rakoncátlanul, ellenben a lány fél arca nem más, mint egy szemöldök.

Na de tegnap.
A tegnapi felfedezettem újraértelmezi a kategóriát.
Tegnapi felfedezettem a Dunkirk c. film által: Toooooom Hardyyyyyyyyy!
Eskü, ez a pasi nem fog oszkárt kapni - a szemöldökei fognak. Az átadó ünnepségen két pár bozont fog felmenni a pódiumra és megköszönni az anyukájának és az összes barátjának.
Ez most szerény leltárom szerint már a harmadik film, amiben a teljes arca ki van takarva, csak a szemei látszanak ki, mégis teljes értékű, jól megformált, mély karaktert hoz, csak a szemöldöke, és a közte lévő bőr ráncolásával.

Well done.

A nap hőse: a NAV

Ezt a fejlécet olvastam az előbb egy Index cikkben:

"HAMIS VÍZIPISZTOLYOKAT FOGOTT A NAV
Negyvenezer, 41 millió forint értékű hamis gyermekjátékot foglaltak le Kelebián"

Szóval én csak szeretném megköszönni ennek a szervnek, hogy ma már minden magyar ember nyugodtan, biztonságának teljes tudatában hajthatja nyugovóra a fejét, tudva, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal konok elszántsággal és rendíthetetlen bátorsággal őrzi határainkat a minket fenyegető hamis vízipisztolyoktól.

Ha elég nagy vagy, találd ki!

Napi feladványunk:

Mi a közös a következő két képben?

Megoldás:
Mindkettő 18as karikával szerepel a hírekben. 

Hagyom, hadd ülepedjen ez le. 

Egy jemeni ember nyilvános és brutális kivégzése. Egy gyermekét békésen, boldogan szoptató édesanya.
Ugyanaz a kategória.

Undorító világban élünk, már elnézést.