Brexit ellen Health&Safety-vel!

Most, hogy nagyjából minen másnap egymásnak ellentmondó hírek jönnek ki a Brexittel kapcsolatban, bevándorló legyen a talpán az, aki nem pánikol.
Belém az csapta az első ideggörcsöt, mikor olyan hírek röppentek fel, hogy keresethez fogják kötni az itt tartózkodást. Értsd: ha elég sokat keresel, ergo elég sokat adózol, maradhatsz. Mi kell ahhoz, hogy sokat keress? Hogy képzett szakember vagy akadémikus légy. Amit egyébként megint csak kimondtak így: a minőségi, képzett munkaerő maradhat.

Lehet arról vitatkozni, hogy ezek a hírek közül melyiknek van jogalapja, vagy hogy mi az amit ténylegesen be lehet vezetni, és mi az, aminek a felvetése is nevetséges.
A baj az, hogy ilyen helyzet a történelemben még nem volt, így senki a földkerekségen nem tud neked jogtanácsot adni, hogy most végülis mi az amire legyinthetsz, és mi az, amit komolyan kéne venned.

A nagy dilemma számomra most jelen pillanatban az állampolgárság kérdése. Olyan szépen hangzik az, hogy aki a Brexit életbe lépésekor már 5. éve tartózkodik az országban, megkaphatja az állampolgársgot. A többiek pedig maradhatnak, míg letellik az 5 év, és utána folyamodhatnak érte.
Ez csodaszépen hangzik, de azt sajnos elfelejtik hangoztatni, hogy az állampolgársági bizonyítvány nem hullik csak úgy be a postaládákon.
Folyamodni kell érte, és ha fogtál már drága papírfecnit a kezeid között, akkor ez mindenképpen a top10-ben van, hiszen a formanyomtatvány, amit ki kell tölteni az állampolgársági igényléshez, nagyjából ezer fontba, azaz nagyjából 340 ezer forintba kerül.
El ne írd anyád leánykori nevét.

És akkor ez még hagyján, de ott van maga az eljárás is, amiben vizsgát kell tanni brit történelemből és nyelvből, amely teszteket híresen a britek sem tudják úgy kitölteni, hogy átmenjenek rajta. Arról nem is beszélve, hogy mennyire le van terhelve most az a bizottság, amelyik ezeket a vizsgákat bonyolítja le, elvégre hirtelen kb 60x annyian folyamodnak állampolgárságért, mint eddig. A tesztek ezért nehezebbek, a vizsgáztatók keményebbek, a követelések magasabbak, az eljárás lassabb, a bukás és ismételés pedig jó pénzt hoz nekik - kb mint egy magyar jogsi megszerzése, csak kicsit durvább tétekkel.

Szóval lecke feladva, de ahogy anyukám mondani szokta, majd akkor megyünk át a hídon, ha a hídhoz érünk.
Most egyelőre még durván egy év van hátra a tárgyalások befejeztéig, amíg  úgy döntöttem, hogy inkább a kvalitásaimon próbálok dolgozni, hogy ha esetleg mégis beüt a "nem vagy elég képzett, mars haza" krízis, felkészültebb legyek, mint tegnapelőtt voltam.

Mikor felvetettem a témát a tanszékvezetőmnek, akinek a felesége lengyel származású, így tökéletesen átérzi a helyzetemet, felajánlotta első körben az iskola ügyvédeinek a támogatását, második körben pedig azt, hogy az iskola költségén beirat továbbképzésekre, amikkel bizonyítványt szerezhetek arról, hogy tudom, mit csinálok.
Mert legyünk őszinték, az egyetlen papír, ami alátámasztja az én szakmabeli oktatásban való részvételemet az indexem, és egy tanulói jogviszony igazolás az indexen feltüntetett időintervallumból.
Hiába van egy csomó ötösöm, négyesem, nincs elvégezve az iskola, nincs egy lezáró dokumentumom róla.
Tény, hogy nem is kell. Mármint, mikor jelentkeztem az állásra, a hirdetésben és az interjún is biztosítottak róla, hogy az A-level, azaz középfokú-emelt szintű szaktudás is elég a pozícióm betöltéséhez (de azért az összes többi technikusnak minimum master fizikus meg biokémikus diplomája van).

Mégis, a tanszékvezetővel úgy gondoltuk, tanulni nem fáj, és ne ezen múljon a jövőm az iskolánál vagy az országban, úgyhogy adott egy listát az aktuális CLEAPSS kurzusokról, amiből azt mondta, nyugodtan szemezgessek annyit, amennyit csak akarok, elvégre tavaly nem küldött képzésre, úgyhogy amit akkor megspóroltak rajtam, azt most nyugodtan költsem el.

Bejelentkeztem egyből 7 képzésre, amiből 5re be is kerültem.

A CLEAPSS egyébként az egyik legkirályabb dolog amivel összefutottam eddig itt. Egy hivatalos szervezet, ami nem másért alakult, minthogy a tudományos oktatást segítse az országban - normákat állítanak fel, biztonsági képzéseket tartanak, szabályrendszereket hoznak, recepteket adnak ki, folyton frissítve, folyton fejleszve a tudásbázist.

Most kedden az ő egyik képzésükön, a biztonsági és egészségügyi kurzuson vettem részt, amit itt Health&Safety-nek hívnak, röviden H&S.
Bárhol, bármilyen munkában dolgozol, egy felszínes H&S képzés mindig kötelező, hiszen bármit csinálsz, bármihez is nyúlsz, megvan a kockázata, hogy baleset lesz belőle. Azzal, hogy kapsz képzést rá, te is nagyobb biztonságban vagy, és a munkáltatód segge is fedezve van, ha mégis baj történik, és olyat csinálsz, ami ellentmond a H&S-ben foglaltaknak.
Ezek nagy része abszolút józan paraszti gondolkodáson alapszik, de vannak olyan részei is, amiket nem árt tudni.
Vendéglátásban pl megtanítják neked, hogy hogyan kell rekeszeket cipelni úgy, hogy abból utána ne legyen hátfájás, stb.
Itt a laborkörnyezetben főleg a vegyszerekre, tűzvédelemre, elsősegélyre és megelőzésre vonatkozik a szabályrendszer.

A témakör nagy része átfed a többi munkakör szabályrendszerével, mégis vannak olyan specifikus részek, amiket nem csak hogy nem árt tudni, de egyenesen kell is - ha elrontod, te felelsz egy esetleges balesetért, és az én helyzetemben, ebben az iskolában, szép perek elé lehet nézni, ha veszélybe sodrod a nagyon gazdag apuka egy szem szeme fényét. Jogosan amúgy.

Meglepően sok újat tanultam aznap. Igazán az nyitotta fel a szemem, mikor egy feladat során 36 állítást kaptunk, melyeket igaz-hamis kategóriába kellett sorolni, és majdnem a felét rossz helyre soroltam. Mentésgemre legyen, azért, mert inkább túl óvatos vagyok, semmint túl vakmerő.

A képzés lebonyolítása egyébként teljesen szuper: odameész reggel 9re, meleg kávé és péksüti vár. Kapsz diasort, kapsz feladatlapokat és szabálykonyveket, mintákat, és egy igen-igen cuki bácsit oktatónak, a kis mellénykéjével és elismerésre méltó méretű tokájával együtt, aki végig vidáman, röhögcsélve, bőségesen példákkal ellátva igyekszik a fejedbe tömni a száraz jogi szöveget. És sikerül neki, mert tök jó az előadás stílusa. Néha egy kis csapatmunka, beszélgetés, egymás közt csoportokban egy probléma megvitatása, feladatok, egykét rutin kísérlet, és a kérdéseid 100%-os szakszerű megválaszolása. Ebéd, kávé, megszavazott délutáni szünet kihagyása és a kurzus előbbi befejezése.
Mint a karikacsapás!

Maga a hely pedig abszolút az én szájízemre van szabva: az UCL (University College London) egyik épületében van, tehát minden tele van diákokkal, folyosókon ülnek könyvekbe temetkezve, a falakon lévő fehér táblákra rajzolnak egymásnak képleteket, ábrákat, térképeket; laptopokba merülve ülnek az ablakpárkányokon  2 literes kávésbögrékkel.... imádom a campus hangulatot :)

Alig várom, hogy márciusban újra jöjjek :)