468!!!!!

A tankönyv rendszer kicsit másképp működik nálunk, mint ahogy otthonról emlékszem rá.
Nem tudom, hogy ez Anglia szerte így van, vagy csak a mi iskolánkban. 

A rendszer amúgy teljesen jó: a diákok nem veszik meg a tankönyveket. Az iskola veszi meg őket, és kikölcsönzi a diákoknak arra az 1-2 évre, míg használni fogják. Utána visszagyűjtjük, és odaadjuk a következő generációnak.

Ez persze igényel némi önkontrolt is, nem lehet írni a könyvekbe, nem lehet bele az oly népszerű péniszeket rajzolgatni. 

Igen ám, de ha azzal tervezel, hogy az adott könyv kb 4-5 generációt kiszolgáljon, meg kell tenned mindent, hogy az 5. ne úgy kapja meg a köynvét, mint egy tömegsírból előhalászott káposzta levelet. 

A könyveket biz' be kell borítani. 

Na már most, a fizika tanszék tesz rá magasból. Ők fiúk.
A kémiások is fiúk, de ott legalább a technikusok nők: ők rendeltek ilyen belebújtatós fólia borítót. Egyszerű.

Egyszerű, egyszerű... de nem jó. Nem ELÉG jó. Aki volt már gyerek, vagy van gyereke, az tudja, hogy ami kiálló felület, azzal a gyerek játszani kezd. Hajtogatja, szamárfülezi, tördeli, tépi. A bebújtatós borítók seperc alatt miszligbe lennének aprítva. 

Ráadásul tapadnak is. Egymáshoz, a padhoz, mindenhez, ezért a leltáruk, a szállítsuk és a rendszerezésük is nehéz.

A megoldás az öntapadós fólia.
Bizony, be kell borítani azokat a könyveket.

Ebben az évben az érettségiztető bizottság...kamara....tököm tudja mi új tankönyveket adott ki, amikből mi rögvest rendeltünk 470 darabot.
Igen. Ez azt jelenti. 

Pontosan azt.

Leszmítva a két darabot, amit kivettünk a könyvtár részére, a többit mind meg kellett számozni, leltári matricázni, és egyenként befóliázni. 

Ma jutottam el arra a történelmi pontra, hogy befejeztem: 470 könyv. Kész. Jöhet az érdemérmem. 

Ott figyel a tetején az utolsó :) Hihi :)