Tisztán itt van előttem, mikor Helen meglátta az "AA chrom" bejegyzést a gyakrolati igénylő lapon, és mondta, hogy ez, amióta ezzel a módszerrel csináljuk (szilikagél papír helyett), még sosem sikerült úgy, hogy épkézláb eredményeket kapjanak a gyerekek.
Egyből fel is szívtam magam, hogy na majd csak figyelj, hogy megcsinálom én ezt a gyakorlatot, majd attól kódul! Olyan eredmények lesznek, hogy alig győzzük leolvasni őket! - anélkül, hogy tudtam volna, hogy mi az a TLC, azaz a szilikagélen végzett aminosav kromatográfia (nem a tender loving care).
Lett aztán a végén eredmény, először mióta ezt a gyakorlatot végzik, és ez nekem elég volt ahhoz, hogy a saját kis szerelemgyerekemként nézzek erre a kísérletre, és mikor most idén újra előjött, úgy fogadtam, mint egy bögre meleg kakaót egy esős hideg estén.
Maga a kísérlet arra való, hogy egy aminosav keverékből meg tudjuk határozni az összetevőit, azaz hogy a létező 21 aminosav közül épp melyik van az én kotyvalékomban.
Mert ez hasznos.
Higgyétek el nekem.
Végy először is némi kromatográf alapot, esetünkben ez a szilikagél. Ismeritek, ez az a kis zacsi, amit mindenféle mütyür, frissen vásárolt cipő, stb. dobozába beletesznek, hogy felszívja a nevességet. Érdemes amúgy megtartani és gyüjtögetni őket, mert hasznos lehet, ha egyszer mondjuk vízbe dobod a telefonodat. Ilyenkor tölts fel egy zárható fedelű kajásdobozt ezzel a kristályszerű anyaggal, tedd bele a telefonodat, és ha nem végzetes a kár, a szilikagél ki fogja szívni belőle a nedvességet.
Esetünkben a szilikagél sajnos tovább mutat az ingyen utánad dobott tömeggyártott kis papírzsacsiknál - egy tudományos termékeket forgalmazó beszállítótól kell megvennünk, dobozát 110 fontért (közel 40ezer forintért) - ebben 50 lapocska van. Ezek a szilikagél alapok úgy néznek ki, hogy van egy kártyalap merevségű műanyag lemez, ami kb. 0,2 mm vastagságban van bevonva a porított szilikagéllel. Hihetetlenül érzékeny anyag, a legkisebb rázkódásra is törik, porlik, ráköhögni, szabad kézzel megérinteni pedig tilos. Szerencse, hogy ránézni szabad.
Na ezt kell először is méretre szabni, hogy a konténerbe férjen. Lehetne ugyan szabvány konténert használni, de minek, ha tudook barkácsolni magamnak ingyen. Ez úgy néz ki, hogy egy 1literes magas főzőpohár tetejére hurkapálcikákat erősítek blue tack-kel, és ráaggatok kampókat, amiket gem kapcsokból vágok ki. Woilá.
Arra van szükség, hogy a szilikagél lapok a kampókról a pohárba lógva épp hogy az egény alja fölött lebejenek, de ne érjenek hozzá az edény aljához. Micsoda mérnöki szemmérték horror!
Miután megvan ez a hossz, méretre kell vágni a lapokat. Vágni. Szeletelni. Úgy, hogy megérinteni se nagyon lehet őket.
Nagyjából 30 lapot tettem tönkre, mielőtt elsajátítottam vola a technikáját, és mára már hiba nélkül, a lapok károsodása nélkül vágom őket méretre 100asával egy sterilizált vonaló, sebész szike és egy gumi alátét segítségével. Megy, mint a karika csapás!
Miután ez elkészült, a lapokat egy határozott és lélegzetvisszafolytott mozdulattal a tetején kilyukasztom egy normál irodai lyukasztóval, majd a kampókra akasztom a főzőpohárban és az egész hóbelebancot alufóliával letakarom.
Kész, kezdődhet a gyakorlat!
Jönnek ezek a derék gyermekek, akiknek előre kikevertem néhány 99egész sok százalékos tiszatságú aminosav mintát, és ezek közül néhányat összekeverek nekik egy kérdőjeles mixelt mintába. Ezt kell majd kideríteniük, hogy miből áll.
Jönnek, fognak némi kapilláris csövet, és előre bejelölt helyeken pici cseppeket helyeznek el a papíron, rászárítják, csepegtetnek, szárítják, csepegtetnek, szárítják, mindaddig, míg egy aminosavval koncentrált pöttyöt kapnak a kijelölt ponton. Ezeket egy vonalon sorakoztaták fel, a szilikagél lap aljától kb 1-2 cm-re. Ez a kezdővonal.
Miután a csepegtetős szeánsz megtörtént, a főzőpoharakba óvatosan beletöltik azt az irdatlanul pusztulatosan büdös vegyszert, ami majd a varázslatot végrehajtja. Épp csak egy kicsi kell az edény aljára, hogy a tökéletesen kimérnökölt hosszúságú szilikagél lapok pont beleérjenek, de a kezdővonal már ne. Mindenki követi? Nem? Nem baj. Itt egy rajz.
 |
| 1) a pusztulatosan büdös vegyszer 2)a szilikagél lap 3) a mixelt minta 4) a különálló aminosav minták 5) az a vonal, ameddig a pusztulatosan büdös vegyszert felszívja a lap 6) a kezdővonal |
 |
Na de ezzel véget is ér a gyakorlat, és a maradék feladat már ránk vár: ezekből a - jelenleg színtelen, ázott papírcafat - lapokból egy tudományosan értelmes mintát előhívni és tartósítani.
Először is, megvárjuk, mig a szilikagél szép magasra felszívja a pusztulatosan büdös vegyszert (kapilláris szívóerő rulz). Ez, miközben halad felfelé, magával ráncigálja az aminosav pöttyöket a kezdővonalról, és a kémiai-fizikai tulajdonságaik szerint egy függőleges vonalban szétszórja őket a papíron. Az egyik aminosavat mondjuk 4 cm magasra szívja fel, a másikat 6, stb. Eszerint a mixünk pöttye fölött egy vonalban annyi különböző pontot kell látnunk, ahány összetevője volt. Mellette pedig, ideális esetben az egyes aminosavak pöttyei fölött ugyanabban a magasságban található pöttyökből leolvasható, hogy mi is az összetevő.
Ehhez viszont láthatóvá kell tenni őket - mert az aminosav minták ugye színtelen folyadékok egy fehér papírszerű felületen.
Ehhez először kivesszük a pusztulatosan büdös vegyszerből a mintákat, bejelöljük, hogy meddig szívta fel a folyadékot a lapunk, majd kiszárítjuk őket egy szobameleg inkubátorban.
Ha ez megtörtént, veszünk egy másik pusztulatosan ocsmányul undorítóan büdös vegyszert, amit úgy hívnak hogy ninhidrin, feloldjuk azt is butanolban, hogy jobban fájjon, és besprézzük vele a mintáinkat. A ninhidrin aminosavakkal ragálva egy lilás színreakciót ad: ez fogja megszínezni a mintánkat.
Rejtélyes módon valamiért a mi mintáinkat narancssárgára színezi, íme:
Látható a lapok alján a kezdővonal, a rajtuk elhelyezett aminosavak 3 betűs kódjával, a kérdőjel pedig a mixünk helye. Látható a narancs pöttyök elszórtsága, és hogy milyen frankón le lehet olvasni róluk az eredményeket. Pl balról a második lapon középen van a mix, amiben hótziher, hogy volt leucin - gyönyörűen ott áll mellette ugyanazon a magasságon a leucinos teszt pötty.
Csak a spré amúgy nem elég, egy magas (kb 60-70) fokos hőmérsékletű inkubátorban kell előhívni a színreakciót - mint egy fotó labor, ez a mi kvázi sötétszobánk :)
Mire négy csoport 4 gyakorlata lemegy, olyan szinten megtelik a technikus labor ezekkel a büdös gőzökkel-gázokkal, hogy eredményként kapsz két masszívan betépett technikust az egész hétre.
Na de, eredmény legalább van, és ez a fontos!
Az meg, hogy a ninhidrin nem lilára festette a mintánkat...aggódtunk, hogy esetleg lejárt a ninhidrin szavatossága, vagy ilyesmi, de pánikra semmi ok, mert mikor egy óvatlan mozdulattal véletlenül a kezemre került, nagyon is bebizonyosodott, hogy jól működik, mint ahogy az is, hogy nem vagyok űrlény, és aminosavakból állok én is:
 |
| Nem, nem jön le. Le kell vedleni. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése