Egyik nap a tanszékvezetőm bejött a laborunkba, és letett az asztalra egy ilyen...izét.
Miután visszatért a hangszínem abba a frekvenciatartományba, amit már nem csak a denevérek hallanak, hanem emberi fül is képes észlelni, H. elmagyarázta, hogy az a program mára, hogy feltesz egy kérdést az óráján, odadobja ezt egy diáknak, és neki el kell kapnia, és válaszolnia kell. Aztán visszadobja a tanárnak. Ha a válasz rossz volt, a tanár úr megfordítja, és a nagy bunkós végével fejbe kólintja a diákot. Mert ma olyan kedve van.
Mielőtt mindenki farkast és gyermek abúzust kiált, tisztázzuk, ez plüss, és kb 20 cm nagy.
Megtudtam róla, hogy ez az Leiden-i egyetem kabala állata, egy fantázia állatfaj, a Homunculus loxodontus, amelyről a campuson Margriet van Breevoort holland szobrász az alábbi alkotást teremtette:
Azt nem tudom, bevallom, hogy a kabala állatból lett-e a szobor, vagy fordítva, a szobor lett ennyire kultikus és érdemelte ki nem csak az egyetem, de fél Eurázsia őszinte rajongását. De éreztem némi kapcsolatot Leiden kapcsán ezzel a szerencsétlen állattal....szóval.... egyik dolog követte a másikat, és mire észbe kaptam....
Ez szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése