Kolbásznak áll a világ

Most hogy sláger a szexuális zaklatás, rögtön szögezzük le: ételről lesz szó.


Mikor ide költöztem, az egyik legsokkolóbb dolog az volt számomra, hogy egy ínycsiklandónak tűnő grillkolbász hogy lehet ennyire faforgács ízű itt angliábam.

Itt ugyebár a kolbászt főleg két módon eszik: a tradicionális angol reggeli elmaradhatatlan részeként, valamint krumplipürével, szósszal, borsóval tálalva a kicsit (és a nagyok!) nagy kedvence a "Bangers&Mash.

Bennem a nemtetszést az váltotta ki, hogy úgy néz ki, mint egy valamire való tisztességes bajor kolbász, mégis, az íze inkább olyan, mint annak az áztatott zsömlés borzalomnak, amivel sült csirkét szoktak tölteni.
Ezzel a kétszínűséggel pedig elásta magát, és sokáig nem is adtam neki újabb esélyt.

Aztán később vettem egy olyat, amit a Waitrose-ban árulnak, szerecsendiós és borsos, furán hangzik, de nagyon finom. Nem csak úgy, hogy "ha nincs rendes, jó ez is",
hanem "azóta is folyamatosan veszem" finom. Miután pedig hozzászoktam az ízvilághoz, ki merek próbálni többfélét is, és egészen megszerettem az egészet.
Kit érdekel, Rami, térj a lényegre.

Oké, szóval a lényeg.

Van nekünk egy biosz tanárunk, legyen ő most C.
C. egy házvezető tanár, egy bentlakásos házat visz, sokgyerekes apuka, főállású biosztanár.
Mikor átrendezgették az iskola körüli sok hektáros területet, és kimérték a sportpályákat, kiderült, hogy a főút melletti domboldalt nem tudják semmi értelmesre hasznosítani.
Túl meredek, nagyon messze van az iskola fő épületétől, íme mutatom, melyik az.

A kék foltocska az, a rózsaszín pedig az iskola területe - úgy szoszo. 

Erre mndta azt a mi derék C.-nk, hogy majd ő megműveli. Kért rá engedélyt, meg is kapta, hogy egy almáskertet telepítsen be oda. El is kezdte, szépen lelkesen, gyönyörűen teremnek a fák azóta is. A gyümölcsökből kap a suli konyhája, a tanári szoba, a bentlakásos házak, a személyzet.

Mikor ez egy működő rendszer lett, C. egy lépéssel tovább ment, kért (és kapott engedélyt) egy méhészet betelepítéséhez is, azóta pedig folyamatos az eredeti és hamisítatlan Tonbridge Méz ellátás is az iskola körül. A méhekkel jóval több a munka, mint az almafákkal, de C.-nak valahogy ez is simán ment az összes többi feladata mellett, úgyhogy úgy döntött, jöhet a következő lépés: malacokat vett!
Nem borzasztó sokat, azt hiszem, kb 5 van mindig. Fiatalon veszi őket, nevelgeti év közben, és minden év végén (november tájékán) henteshez szállíttatja őket, a húsukat és a hústermékeket pedig az iskola dolgozói közt jó áron (mármint kedvező áron) eladja. A pénzből új röfit vesz - bevétele tehát nincs belőle, de az iskolának a kezdeti befektetésen kívül ez nem került semmibe, a dolgozók pedig boldogok.
A malacok is, mert gyönyörű, farmszerű, csupa zöld helyen nevelkednek, tisztán, csendben, nyugodtan, patak parton, boldogan.

November elején jött is a kör email, amiben C. listázza a húsok árát, (ilyen mindenből egy kicsit tartalmazó ládákat állít össze) és hogy mindenki most foglalja le, ami kell, mert ugye limitált a készlet. Gondoltam, nekem igazából mindegy, ha valaki sokat eszik belőle és megéri, akkor vegye meg, de én nem tudok ennyi húst egszerre elraktározni, pici a fagyasztó, amúgy is próbálom redukálni az emlősállat fogyasztásomat is, úgyhogy inkább meghagyom másnak a húsimádok nedves álmát.

De aztán 1 nappal később az asztalomon találtam egy irdatlan nagy csomag kolbászt. C. hozott egy nagy köteggel nekem és Helennek is, mert olyan cukik vagyunk, és mindig segítünk, és van férfi, aki virágot hozna, ő inkább egy csokor kolbaszt hozott.

Gyerekek, én esküszöm, ilyen isteni kolbászkákat angol értelemben véve még nem ettem.
Haza hoztam, kiolajozott tepsibe tettem, pároltam krumplit és paszternákot, hozzátettem ezeket a tepsibe, hogy együtt süljenek, kakukkfűvel, zsályával és rozmaringgal fűszereztem, megszórtam a tetejét oliva olajjal, és sütőbe tettem.

És az meg hagyján, de most, hogy már a második Trónok harca könyvet taposom (darabja úgy 800 oldal körül van), amiben mársól sincs szó, csak hogy milyen finom
Arbor-i édes nyári bort kortyolgatnak a kedves résztvevők, esküszöm néha olyan kívánhatnékom van egy ilyen féle vörösborra, hogy nacsak. Pedig sosincs. (Ebből ismerszik a jó reklám, ugyebár!)
Úgyhogy gondoltam ez egy jó alkalom, elmentem a borászatba, mondtam nekik, hogy ne nézzenek így rám, trónok harcás bort kérek, és a teringettét, kaptam is! Nem túl erős, nem túl tanninos, édeskés, zamatos vörös bort.

...én hülye meg azt hittem, szőlőből van.

(igen, már arcon köptem magam a "Hivatalból támogatott drogfogyaztás"-os posztom után)

Szóva ez, meg a kolbik, meg egy kis gyertyafény, és garantált a tökéletes vacsora hangulat, és a rajongva rágás, és az attól való félelem, hogy mindjárt kiürül a tányér.
Nyamiiii