Ehhez az kellett, hogy én ne féljek annyira Londontól, és az, hogy ő el tudjon jönni Londonba, lévén most már tényleg nagyon messze lakik.
Terveink közt szerepelt egy séta a lombváltó, madarakkal bővelkedő Hyde parkban...
 |
| Nincsen! Értse meg! Nincsen! |
... Covent garden kézműves piaca, ahol hivatalosan is Makkostársak lettünk, avagy "The acorn sisters", egy (vagyis egy-egy) réz makkos nyaklánc által....
... és a nyüzsgő Camden Town-i bolhapiac.
Utóbbi pedig megér egy bejegyzésnyi misét.
Camden Town olyan Londonnak, mint Budapestnek a józsefvárosi piac. Nevetségesen zsúfolt, tele hamis másolatokkal, de a budapestivel ellentétben, itt nyüzsögnek a kézműves standok, talpalós kajás bódék, és kicsit olyan kortárs bohém szaga-hangulata van mindennek.
De ami a kedvencem, van egy olyan része, amit úgy hívnak, "Az istállók" és "Ló alagút", ami tényleg az aminek hangzik: beszéljenek a képek helyettem (a képek egy része Andi alkotása)
Szóval nagyon hangulatos az egész, főleg így ősszel-télen, ezzel a rengeteg meleg fénnyel, lampion bolttal, forrlatbor illattal.
Egy helyen pedig megláttunk valamit, amitől teljesen földbe gyökerezett a lábunk:
Az én szememben az ideális férfi az kb ez, ennél többet nem is kell tudnia.
Na de viccen kívül, ők itt ilyen kis mini palacsintákat sütnek, és nutellával, eperrel, banánnal, tejszínnel (kinek hogy) tálalják, és egyszerűen, diéta ide vagy oda, MUSZÁJ VOLT.
Úrsiten de finom volt.
Minennel együtt egy csodaszép nap volt, végre nem Sevenoaks, végre egy kis nyüzsi, és végre egy teljes nap az anyanyelvemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése